Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

338 íH3. országos älés Wi3 november 29-én, szombaton. kül, hogy a sajtót, az újságot, mint nagy politikai fegyvert, a magyar nemzet kezéből kiüsse. (Igaz ! Uyy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) A magyar kathoüczizmus 900 éves szervezetével és idegzetével összenőtt a mi nemzeti történelmünkkel és megszerezte a jogot arra, hogy senki se merjen kételkedni abban, hogy a magyar nemzeti jogoknak bátor védője, a szabadságunkat és alkotmányunkat biztosító intézményeknek hiv őre. (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) Épen azért ez a testület, mely Magyarország összes katholikus hirlapiróit és egyetemi tanárait, akik irodalmi téren működnek, felöleli, állást foglalt ebben a kérdésben. Bátorkodom ebből az állásfoglalásból felolvasni néhány sort annak dokumentálására, hogy igazán időszerűtlen ilyen viharos időben jönni ide egy ilyen javaslattal, mikor azonos elvek vannak minden táborban s mikor nyugodtabb és csendesebb időkben a minister ur tudományos munkásságának és bölcseségének lett volna alkalma és módja javaslatba hozni olyan intézkedéseket, amelyek az összes ujságiró testületek közmegnyugvásával találkoztak volna. (Igaz ! ügy van 1 a balés a szélsőbaloldalon.) A Pázmány-Egyesület kifogásolta azt, hogy a minister ur a javaslatot három órával az egyesület közgyűlése előtt kézbesitette. (Zaj balfelől.) Méltóztassék csak meggondolni, hogy lehetséges-e valamiről megkérdezni egy testület véleményét és az erről szóló levelet három órával azon gyűlés előtt megküldeni, amelynek hivatása lenne véleményt mondani? (Ugy van / balfelől.) Hozzá még az a feledékenység is megesett, hogy bár a levélben az volt irva, hogy kérem véleményük nyilvánítását a mellékelt javaslatról, mégis csak a levelet kaptuk meg, a javaslat nélkül. (Zaj és derültség balfelől.) Én nagyon jól tudom, t. ház, hogy ez nem a minister ur egyéni hibája, hanem az ő közegeinek mulasztása, de mégsem értem, mi szükség van arra, hogy igy Laufschrittban gyártsunk törvényeket és megnehezítsük azon tényezők szakszerű hozzászólását, amelyek hivatva volnának arra, hogy ebben a kérdésben a maguk álláspontját teljesen leplezetlenül tárják fel az egész ország közvél miénye előtt. (Igaz! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A Pázmány-Egyesület a maga állásfoglalásában azt mondja, hogy elvileg helyesli a helyreigazitási jog rendezésére való törekvést, noha azon formában, amint az ebben a javaslatban történik, nem érthet azzal egyet. Helyesli a 24. §-t, a szeméremsértés s a közerkölcsöd veszélyeztető egyéb sajtóvisszaélések kiküszöbölésére vonatkozó törekvést. Helyesli a 48. §-ban foglalt, a közszemérem ellen elkövetett és az 1878. évi V. t.-cz. 246. §-a szerint büntetendő vétségeknek szakbiróság elé való utalását. Helyesli végül azt, hogy a sajtóeljárásban a gyorsítás elvére helyezkedik a javaslat, (Helyeslés a baloldalon.) noha azokat az intézkedéseket, amelyeket a javaslat ebben a tekintetben tesz, szintén nem tartja megfelelőknek. Ezután következik ezen testület hivatalos állásfoglalása, amelyet az elnök ur engedelmével — nagyon rövid, alig néhány sor, — szintén leszek bátor felolvasni s amely bevilágitást ad talán abba, hogy ez a nagy organizáczió milyen elvi álláspontot foglal el ebben a kérdésben. (Olvassa) : »A Pázmány-egyesületnek itt felsorolt elvi követelései nem merítik ki ama követeléseket, amelyeket egyesületünk a sajtóreformmal kapcsolatban emel. Mert egyesülésünk a sajtóreform iránti évtizedes küzdelmeiben számtalanszor adta tanújelét annak, hogy a már tarthatatlanná fajult állapotok törvényhozás utján való rendezésének kérdésében biztosítani kívánja a történelmi fejlődés folytonosságát, a magyar közművelődés keresztény alapjainak védelmét és megszilárdítását, a tekintély elvének uralmát s a sajtószabadságnak olyan mértékét, amivel az 1848-iki sajtótörvény alkotmányunk garancziális erősségévé avatta a sajtót. Meg kell állapítanunk, — mondja a Pázmányegyesület — hogy ez a törvényjavaslat a sajtószabadságot nem biztosította, a közszabadságokra általában sérelmes, a sajtót a mozgótőke,, a kapitalizmus szolgálatába hajtja, (Elénk helyeslés a baloldalon.) s mert nálunk a tőke nem független, a sajtó függetlenségét e részben is lényegesen veszélyezteti.*: A részletes állásfoglalást pontról pontra nem terjesztem elő, mert hiszen az úgyis az igazságügyminister ur kezében van s meg vagyok róla győződve, hogy úgyis hiába olvasnám fel, hiszen az urak legnagyobb része előre meghatározott véleménnyel jött ide és minden körülmények között azt fogja tenni, amit felső parancsra tennie kell. (Nayy zaj és felkiáltások a jobboldalon !) Br. Podmaniczky Endre: Ez nem áll! Egy hang (a baloldalon): Podmaniczkyt lehet kapaczitálni! Huszár Károly (sárvári): Nehogy félreértessem, a felsőbb parancs alatt azt értem, hogy amit a pártvezetőség parancsol. Sztranyavszky Sándor: A hazafias meggyőződést érti, ugye ? (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Sztranyavszky Sándor képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Huszár Károly (sárvári): Én tudom, hogy ez a hazafias meggyőződés a többség soraiban nagyon sokszor olyan gyorsan változtatja a szinét, mint a khaméleon. Én láttam, hogy az a hazafias meggyőződés (Felkiáltások a baloldalon: Mit csináltak a rezoluczióvdl %) volt az, amely az egyik napon mozgósította az összes vármegyéket a reziluczió érdekében, és alig néhány napra reá, amikor a hatalom részéről ellenkező szél fujt, visszatánczoltak valamennyien. A közbeszóló képviselő urnak a hazafias meggyőződésre való hivatkozására csak azt felelem, hogy láttam én azt, hogyan tapsoltak az urak egy