Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-482

4<52; országos ülés 19Í3 november 28-án, pénteken. 325 mely közleménynek. Bocsánatot kérek, ez nem lehetséges, ez maga a ezenzura, ezt nem is leket másnak mondani. Ha én egy közlemény tartal­mába beleszólást engedek a közigazgatási tiszt­viselőnek, ez ezenzura és ezt minden jogállamban élő polgár, aki a jogállam elveihez ragaszkodik, kell hogy akczeptálja. En fenntartom ezt az állításomat és nagyon kérem a minister urat, hogy ha valóban nincsen politikai tendencziája, politikai jellege a javaslat­nak, akkor ne engedje meg az előzetes czenzurát. ne engedje meg ezt a gyűlöletes intézményt Magyar­országon újra törvényben feltámadni. Amidőn Deák Ferencz azt mondta, hogy soha a magyar törvényhozás nem ismerte a prevenczio ezenzura fogalmát, akkor ne hozzák be azt, ne szövegezzék törvényben, ne borítsanak annyira fátyolt a mul­takra, a múlt idők nagy alkotásaira. Hogy n : ncs politikai czélja e javaslatnak, arról győzzön meg engem a t. minister ur, mert világos, hogy ha ezt nem csinálja meg, annak csakis politikai tenden­cziája van. (Taps a baloldalon.) Már-már kifogyok az időből, pedig még annyi beszélni valóm volna. Engedjék tehát meg, hogy mivel idáig nagyon komoly voltam, most némi derűt vegyitsek beszédembe, mely talán nem any­nyira az én szándékom, mint inkább a javaslat nyújt erre nekem gyönyörű alkalmat. Itt van a javaslat 5. §-a. Meg kell jegyeznem, hogy én a hatóságok iránti rokonszenvből és tiszteletből akarok egy kis derűt idehozni, mert a javaslatnak legkomolyabb és legfontosabb részével, a javaslat­nak úgyszólván gerinczével, a felelősségi rend­szerrel rögtön óhajtok foglalkozni. (Halljuk ! Hall­juk !) Itt van az 5. §.. mely azt mondja, hogy az ország területén minden sajtóterméken a nyom­tatás vagy más többszörösités helyét meg kell jelölni. E rendelkezés nem terjed ki a társadalmi és az üzleti élet céljait szolgáló egyszerű jelenté­sekre, értesítésekre, például névjegyekre, űrlapokra stb. Hát kérem, ez nagy vívmánya a szabadság­nak. Nagy vívmány, hogy a névjegyekre nem kell odatenni a nyomdász nevét. De az 5. §. nem elég­szik meg ezzel, hanem tovább megy és életbe­ié pteti azt a nagy elvet, hogy a névjegyeket szabad terjeszteni. Ez végigvonul az egész törvénvjavaslaton. De itt van a 11. §. utolsó bekezdése, mely azt mondja (olvassa) : »Az 5. §. második bekezdésé­nek első és második pontja alá eső sajtótermékek — tehát a névjegyek, űrlapok stb. — utczai terjesztéséhez engedély nem szükséges. Micsoda nagy, micsoda fenséges jogelv van itt lefektetve ! A névjegyeket szabad az utczán vinni. Tudvalevő, hogy ez magyar gyakorlat, tudvalevő, hogy ná­lunk minden utcza tele van névjegyekkel és űrlapokkal. De még egy érdekes továbbvitele van ennek az elvnek. A 13. §. utolsó bekezdése ugyanis azt mondja, hogy a fentemiitett sajtótermékek utczai terjesztéséhez igazolvány nem szükséges. Kérem, igazolvány nélkül lehet az utozára név­jegyeket vinni. Ez óriási vívmány. Eltekintve attól, hogy eddig is meg lehetett ezt tenni, most már törvénybe foglalják a sajtószabadság nagy elvénél fogva, hogy a névjegyeket az utczára szabad vinni s az utczai felmutatáshoz engedély nem szükséges­Bocsánatot kérek, talán ad absurdum vittem ezt a tételt, de miért tettem ? Azért, hogy rátér­jek és kimutassam a kontrasztot a falragaszokkal, a j>lakátokkal szemben, amely azután már a poli­tikába vág. Itt van a 15. §., mely szerint olyan falragaszt, amelynek terjesztése a 10. §. szerint már le lett foglalva, vagy amelynek utczai terjesz­tése a 11. §. 4. bekezdése értelmében a közrend szenijnontjából nem engedélyeztetik, kifüggeszteni nem szabad. Bocsánatot kérek, mi a falragasz ? A falragaszt a vizitszobában szokás kifüggeszteni ? A névjegyeket megengedi az utezán osztogatni, a falragaszt meg beviszik a lakásba ? Ez az önök sajtójoga. (Éljenzés és taps a bal- és a széJsőbal,­oldalon.) Engedelmet kérek, vicezet mondtam az előbb, de ez a falragasz-ügy nagyon komoly dolog s legsúlyosabb része az ügynek megint csak a politika belevegyítése. Miért félnek ? Nem értem. Szilágyi Dezső nem félt. Egyáltalán nagy állam­férfiú nem félhet attól, hogy elveit az emberek kritizálják; mert ez az élet, ez a fejlődés, ez a haladás magva. Ütközzenek össze az elvek és győzzön az, amelyik jobb, de elzárni az elveket nem szabad. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) El­zárni az embereket attól, hogy nyilatkozhassa­nak, félni egy nyomorult plakáttól egy választási harezban, egy ellenzéki jelölttől, az esetleges floskulusoktól, ez a szabadság hazájába való í Ez való abba a hazába, amely 1848. évi márczius hóban a sajtó szabadságot törvénykönyvébe be­iktatta ? Miért kell nekünk közelednünk Oroszország­hoz, mi szüksége van Magyarországnak arra. hogy beszennyezze nevét és múltját az ilyen drákói szabályokkal ? (Taps a bal- és a szélső­baloldalon.) Miért félnek az urak ? Bocsánatot kérek, de én ezt megérteni nem tudom. Én akár­hol állok, akárhol vagyok, ha elmondom vélemé­nyemet, meghallgatom mások véleményét is, mert esetleg tanulhatok belőle. Hiszen azért vagyunk, azért élünk ! Nem lehet elrendezni a világot uniformis szerint, hogy mindenki egy­formán gondolkozzék. (Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Huszár Károly (sárvári) : Légmentesen el­zárni. Bródy Ernő : A t. igazságügyminister ur a maga múltjából tudja a legjobban, hogy hány oly elmélet van, amelynek ő volt heves ellenzőj e, hány oly elmélet van, amelyet ellenzett eredményesen ; megütköztek ; a t. minister ur boldogan elmond­hatja magáról, hogy néhány szép, nemes elvet sikerült is az életbe átvinnie. Azt hiszem annál boldogabb öntudat és érzés a világon nem lehet, mint amikor az ember egy szép elvét megvalósít-

Next

/
Oldalképek
Tartalom