Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-482

320 Í82. országos ülés 1913 november 28-án, pénteken, gyobb öröm és boldogság a történelmi osztályt ezen nagy tagjaiban dicsőíteni és a magam fölfogásával mint epigon az ő nagy eszméikhez alkalmazkodni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Én nemcsak beszélek ezekről; mindjárt fogok talán dokumentumokkal szolgálni ; talán nem fogok abba a gyanúba esni, hogy beszédemet nyújtani akarom idézetekkel, de épen akarom idézni ezeknek az ősök szájából azt, hogy hogyan vélekedtek a sajtószabadságról és a czenzuráról. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a 40-es évek elején, a 30-as évek végén voltak a hütlenségi és lázadási perek. Megindult Wesselényi ellen a per, Kossuth Lajos is később fogságba került és akkor előtérbe jutott a sajtószabadság kérdése. Kossuth Lajos megindította országgyűlési tudósításait, amelyekben beszámolt az országgyűlés eseményeiről. Majd amikor az országgyűlés széjjel ment, törvényhatósági tudósításait adta ki. Akkor történt, hogy a nádor Kossuthot eltiltotta ezeknek közreadásától. A törvényhatósági tudósításokat be akarta tiltani, amint ma be akarnak szüntetni kellemetlen lapokat. Kossuth Lajos a megyei gyűlésekhez fordult sérelmével, kérte, hogy foglalkozzanak az ügygyei és támogassák őt, mert az ő sérelme a sajtószabadság sérelme, megtiltása annak, hogy valaki a gondolatait szabadon közölhesse és terjeszthesse. A magyar megyei törvényhatóságok foglalkoztak a kérdéssel, a nemesi vármegyék, a karok és rendek idejében, amikor még semmiféle terézvárosi, vagy más eféle demokrata nem foglalt helyet az országgyűlésen, abban az időben foglalkoztak ezek a férfiak ezzel a kérdéssel. Engedjék meg nekem, hogy néhány szemelvényt felolvassak, csak a javából, mert természetesen akadtak rossz hangok is. De engedjék meg, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor visszaemlékszem a múltra, hogy lehetőleg azokat a felszólalásokat és határozatokat ismertessem, amelyek a szabadságot hirdették. Megjegyzem, hogy a törvényhatósági tudósításokat összegyűjtötte és kiadta Földváry Mihály, Pestvármegye volt alispánja. A magyar ifjúságnak ajánlja. Kossuth Lajos akkor még élt és ő maga adta beleegyezését ahhoz, hogy Földváry összekeresse, kiválogassa és közölje ezeket a tudósításokat. Itt van pl. Pestvármegye 1836 június 5-i közgyűlésének naplója. (Olvassa) : ^Felvétetett — mondja Kossuth Lapja, a Törvényhatósági Tudósítások — ezen levél írójának folyamodása, melyben a jelen levelezésre 0 császári királyi főherczegségének, az ország nádorának parancsából mondott tilalom által a törvény határa közti rásnak s levelezésnek és a megyei közgyűlések nyilvánosságának köznemzeti jogait bántó kérelme, orvoslás végett minden megyének, ezek között nemes Pest-vármegyének panaszosan esedezve előterjeszti. Fáy András — Fáy András neve nagyon jól ismert, kedves hangzású név — táblabíró szólította fel...« Pető Sándor: A Pesti Hazai Takarékpénztár megalapítója volt! Akkor ilyen bankdirektorok voltak ! (Zaj jobbfelől.) Kozma Andor: Jeles meseíró volt! Fabulairó ! Elnök : Kérem, Bródy képviselő urat illeti a szó. Méltóztassék talán őt meghallgatni. Bródy Ernő (olvassa) : »Fáy András táblabíró szólította fel a Rendeket, hogy az ügyet felírás által pártolják, a megyéket rokonpártolásra felszólítsák s a folyamodó tette törvényességének kitüntető jeléül levelezését a megye számára is megrendeljék. Beszédében szíveskedett az országgyűlési tudósításokra megemlékezni s hasznairól kedvezőleg szólva, azokat mintegy kezesség gyanánt állítani a Rendek elébe arra nézve, hogy a folyamodó voltakép érzi az igazsághozi hűség s szabadelvüségnek komoly rnérsékletteli párosítása erkölcsi kötelességét.« »Erre az egybegyűlt Rendek többsége — még több felszólaló volt, nem akarom ezeket mind idézni — a folyamodó ur szándékában nem látván fenforgó semmi olyant, ami arra okul szolgálhatna, hogy ebben gátoltassék, annálfogva e részben lett eltiltását sérelmesnek tekintvén, abban állapodtak meg, hogy nádorispán és császári királyi főherezegsége, kitől az eltiltás jött, tartozó alázatossággal megkérettessék avégett, hogy a folyamodó abbeli szándékának meggátoltatását kegyelmesen orvosolni méltóztassék.« Itt van azután Zemplén vármegye közgyűlése. Igen rövid, de igen velős nyilatkozat. (Olvassa) : ^Felvétetvén a jelen levelekre mondott tilalmat tárgyazó folyamodás, sokan (mint pl. Nagy Lázár táblabíró) ugy nyilatkoztak, hogy a folyamodó csak éljen azon szabadsággal, mely különben is minden embernek, ágensnek, kereskedőnek, boldognak, boldogtalannak, száz meg száz pletykahireket Íróknak, terjesztőknek is szabad.« Ezt mondta Zemplénvármegye. Itt van azután Bars vármegye, Balogh János igen tüzes ellenzéki beszéde . . . (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) . . . aki azt mondta (olvassa) : »Annyira ment már a kormánynak nemzetünk iránti bizalmatlankodása, hogy azt, ki a szunnyadó igazságról a lepelt levonni akarja, rendbontónak, — azt, ki a szabadságot, melylyel bir, minden polgártársaival megosztani és ezzel a nemzetet és királyi széket erősíteni kívánja, országháboritónak, — azt, ki az értelmiséget s felvilágosodást terjeszteni igyekszik, veszélyes állatnak tartja ! A fogdostatást immár elkezdé hazánk ifjain, ha gátot nem vetünk, folytatni fogja az érettkoruaknál, végezni pedig azoknál, kiknek már csak őszfürtjeik is tiszteletet érdemelnek. A sajtószabadság el van nyomva, aki szabadon szól, megakczióztatik, — s igy már sem szabadon nyomtatni, sem beszélni, sem írni nem szabad. Ezek igy lévén, oltalmazzuk magunkat, amint lehet, és mivel ez idő szerint más mód kezünkben nem lenne, a javallott kérdő, s ünnepélyesen