Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-482

314 i82. országos ülés 1913 biztosítása kérdését rendeletileg szabályozza és kötelezi a földmivelésügyi minister urat, hogy ezen rendeletet a törvényhozásnak bemutassa. A földmivelésügyi minister ur a rendeletet kibocsátotta és a t. képviselőház határozata alapján ezt a rendeletet a pénzügyi és a földmivelésügyi bizottság letárgyalván, van szerencsém a vonatkozó jelentéseket tiszteletteljesen azon kérelemmel bemutatni, méltóztassék azok kinyomatása és szétosztása és ezen jelentések, valamint magának a rendeletnek tárgyalása iránt határozni. (Helyeslés.) Elnök : A beterjesztett jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és napirendre tűzése iránt annak idején fog határozni a ház. A pénzügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. H Antal Géza előadó : T. ház ! Van szerencsém bemutatni a pénzügyi bizottság jelentését a inagy. kir. állami számvevőszék szervezetének módosításáról benyújtott törvényjavaslatra vonatkozólag. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és a törvényjavaslat napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és napirendre tűzése iránt annak idején fog javaslat tétetni. Következik a napirend : a sajtóról szóló törvényjavaslat, (írom. 90J, 920.) kapcsolatban Lovászy Márton képviselő ur indítványával. (írom. 397.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy félkettőkor a ház határozata értelmében a zsűri kisorsolására térünk át és akkor a tárgyalás meg fog szakittatni. Ki következik ? Gróf Draskovich János jegyző': Bródy Ernő ! Bródy Ernő; T. képviselőház! ('Halljuk! Halljuk!) Jogászi lelkiismeretemnek és egyéni hajlamomnak az felelne meg, ha akkor, amikor az igazságszolgáltatás kérdéséről szó van, semmi más szempont engem nem irányitana. De ezen témánál, ezen tárgynál ez az óhaj meg nem valósulhat. Hogy visszamenjek ennek a törvényjavaslatnak az eredeti tervezetére, ott van az az uj kifejezés kapcsolatban a régi sajtótörvénynyel: a sajtó utján mindenki szabadon közölheti gondolatait. Erre vonatkoztatva azt mondhatom, hogy a sajtószabadság kérdése, a sajtójavaslat ügye nemcsak politika, hanem ez : a jaolitika, a legelemibb része a politikának. Igen. t. uraim, a modern állam alapjának egyik legerősebb, legnagyobb támasztéka a sajtószabadság. T. ház ! Eszembe jut ezen alkalomnál a Jogászegylet egyik ülése, ahol a sajtószabadság kérdését tárgyalták, nem is olyan régen, 1910 márczius havában, s ahol egy királyi ügyész, egyetemi magántanár volt az ügy előadója, aki a fokozatos felelősségi rendszerben a sajtószabadság legnagyobb garancziáját látta. Utána felszólalt egyik curiai biró, később curiai tanácselnök és kvázi szemrehányó hangon — itt van a nyilatkozata — a következőket mondotta (olvassa): »Abban egyetértésben vagyok az előadó úrral, november 26-án, pénteken. hogy a közönséges büntetőjogi felelősség rendszerét a sajtójogban alkalmazni nem lehet, de egy másik szempontból nem vettem ki az előadó ur előadmányából annak hangsúlyozását, hogy a sajtótörvény elsősorban nem büntetőjogi, de alkotmányjogi, alkotmánybiztositéki törvény; amit tetszett mondani, az is megáll, de a legtöbb törvényről; a sajtótörvényről azonban mondhatni, hogy az magának az alkotmánynak egy része.« (Ugy van! ügy van ! bälfelől.) Itt egy curiai biró mondotta, előbb egy ügyészről számoltam be, aki szerint a sajtótörvény az alkotmánynak egyik része. Ne méltóztassék tehát a dolgot ugy odaállítani, hogy ezek népgyűlési frázisok, amikor mi erről, mint alkotmányunknak, szabadságunknak legnagyobb garancziájáról beszélünk és hogy ez az ellenzéki politikusoknak kitalált vesszőparipája. Kimutattam, hogy komoly jogászok, királyi ügyészek, (uriai magasrangu birák az alkotmány egyik biztositékának tekintik. Es igen jellemző az a szemrehányás, amit az a magas állású curiai biró tett a kir. ügyész urnak, hogy szép, szép, amit beszélni tetszik, de hiszen itten nem is alkotmánybiztositékról, hanem magáról az alkotmányról van szó ! (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezért, t. kéjjviselőház, lehetetlen eltérnem attól — bár szivem vágya az volna, hogy mikor igazságügyi javaslatról van szó, tisztán csak igazságszolgáltatási dolgokról beszéljünk, mert a magam részéről a büntetőjognak" politikai és a politikának büntetőjogi kirándulásait nem szeretem —, mondom, lehetetlen eltérnem attól, hogy itt, igenis, politikáról van szó, jóllehet az igazságügyminister ur és a túloldal szónokai is olyan ártatlan ügynek akarják ezt itt feltüntetni, hogy itt nem politikáról van szó, hanem itt a lelkeket f elheviti egy gondolat, a magánbecsület védelme, a családi élet szentségének megoltalmazása s mert ezen a ponton tűrhetetlenek az állapotok, ezért kellett a sajtót megreformálni. Ez a mottó, t. képviselőház. De ha elemeire bontom ezt a tételt, akkor azt hiszem, nagyon könnyen megállapíthatom, hogy itt nem a családi élet szentségének és nem a magánbecsület megvédelmezésének kérdéséről van szó. A családi élet szentsége és a magánbecsület védelme az élő, alkalmazásban lévő büntetőtörvénykönyv egy fejezete. Ennyi az egész. Egy fejezet néhány szakasza.. A törvényben meg van óva a családi élet és a magánbecsület. Mert hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a büntetőtörvénykönyv 264. szakasza szerint ki van zárva a valódiság bizonyítása és még a sértett fél kívánatára se engedhető meg, ha az a családi élet viszonyaira vonatkozik, vagy pedig a női becsületet támadja meg. (Igaz! Ugy van! bälfelől.) Ha tehát én a női becsületet megsértem, vagy a családi élet viszonyait piaczra hozom, bűnhődöm, még ha igazam van is. (Igaz ! ügy van ! bälfelől.) Ez a helyes elmélet. De ez már megvan a büntetőtörvénykönyvben. T. képviselőház! Ha pedig azt méltóztat-