Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

473. országos ülés 1913 követhető el. A zsarolás sohasem, tartozik a sajtójog alá, a sajtóiminkások, a megromlott sajtómunkások elkövethették, erről nem beszélt senki, nem is kivánta senki, különben is nehezen lehet egyáltalában esak el is képzelni és konstruálni. Ezeket a deliktumokat mind könnyű konstruálni, (Halljuk ! Halljuk!), de a sajtó utján való zsarolást nem. Ha már most a közlés, a levéltitok, a távirattitok közlése, a hivatásbeli titok közlése, a hivatali titok közlése sajtó utján történik, az ezentúl köztörvényi deliktum, nem pedig sajtódeliktum lesz és ez kivétetik az esküdtbíróság hatásköréből. Ez egy apró kis melléktermék, mely szintén az 1848-iki hagyományokra hivatkozik. Azután ugy folytatja a javaslat : sajtó utján elkövetett bűntettek, vétségek és kihágások esetében az általános büntetőtörvények rendelkezéseit az alábbi szakaszokban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.« Ismét egy kis szórakozott fogalmazás ! A büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. t.-cikk 7. §-a kevésbbé szórakozottan fogalmaz. Egyszerűen megmondja, hogy sajtódeliktumok esetében nem a büntetőtörvénykönyvnek a felelősségről szóló intézkedései, hanem a sajtótörvény vonatkozó szakaszaiban megállapított felelősségi rendszer irányadó. Ha tehát a t. kormány azt akarja, hogy a sajtójogi fokozatos felelősség rendszere fenmaradjon és ne az általános büntetőjog elvei nyerjenek alkalmazást, akkor ne ilyen tág értelmezést megengedő szöveget adjon nekünk, hanem legyen szives azt mondani, hogy a sajtó utján elkövetett bűntettek, vétségek és kihágások esetében nem az általános büntetőtörvények rendelkezéseit, hanem az alábbi szakaszokban meghatározott intézkedéseket kell alkalmazni. így megértjük egymást. Azonban nem ez a ozél, hanem itt megint egy kis hátsó kapu nyilik ki. (Ellenmondás jobbjelől.) Ha nem, tessék máskép fogalmazni, tessék becsukni azt a kaput ! Az a czél, hogy a fokozatos felelősség rendszere mellett még a büntetőjognak általános felelősségi elvei is alkalmaztassanak a felbujtókról, a bűnsegédekről, amint a javaslatnak indokolása beszél is arról, hogy büntetni kell a felbujtót, a besúgót, az adatközlőket hetediziglen ! Ilyen fogalmazás, a büntetőjog általános elveinek betörése a sajtójogi felelősség rendszerébe, van a következő szakaszokban is, melyek megállapítják a sajtójogi felelősség rendszerét. Látszat szerint megmarad tulajdonképen az 1848. évi XVIII. t.-cz.-ben megáíiajDÍtott fokozatosság. Először is kimondja a 33. §., hogy sajtó utján elkövetett bűntett, vétség vagy kihágás miatt elsősorban a szerző felelős. Ez eddig is így volt, most azonban a fiktív szerzőt állapitja meg, szerzőket, akik csak fikozió alapján szerzők, vagyis beleviszi az általános büntetőjognak elveit a sajtójogba, holott ezeket a fokozatos felelősség rendszere a sajtójogból kizárja. Azt mondja : szerzőként kell büntetni azt KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XX. KÖTET. november ll-én, kedden. 25 is — nem olvasom a régi szöveget, melyet elejtettek s amely az adatközlőket, szövegezőket, zenészeket, zenésitőket akarta hetediziglen büntetni, csak az ujat olvasom, mert nem akarok kéjelegni a szöveg gyönyörűségeiben— szerzőként kell büntetni azt is, aki a sajtóterméket büntetőtörvénybe ütköző tartalommal megrendelte, úgyszintén azt is, aki a sajtótermék büntetőtörvénykönyvbe ütköző tartalmának megírására vagy egyéb megalkotására a szerzőt rábírta. Hiányzik az a csekélység, hogy szándékosan rábírta, ami benne van a küntetőtörvénykönyvben. De ezt hagyjuk, ez egészen mellékes. Szóval : a szerző mellett van egy fiktív szerzőtárs. Nem az a szerzőtárs, amelyiknek büntetése eddigi sajtójogunk mellett is lehetséges volt, szerzőtárs volt t. i. az, ki annak az inkriminált közleménynek szellemi munkával való megalkotásában, fogalmazásában a szerzővel együttesen működött. Ennek a szerzőtársnak felelősségre vonása lehetséges volt eddigi sajtójogunk szerint is. Most más szerzőtársakat kaptunk. Szerzőtárs az, aki megrendel egy sajtóközleményt. Tehát egy hivatalos vezérczikk megrendelője is szerzőtárs lesz, csak azzal a csekély különbséggel, hogy nem férhetek hozzá. Szerzőtárs lesz az, aki rábírta a szerzőt a sajtótermék büntetőtörvénykönyvbe ütköző tartalmának megírására. Beleviszi a javaslat az időszaki sajtónak mint intézménynek szervezetébe az extraneusokat. Ez a javaslat a felelős szerkesztőt és a kiadót beállítja a felelősség érzetébe és azt mondja, hogy ha a felelős szerkesztő vagy a kiadó egyenes utasítást ad arra, hogy valamit inkriminált tartalommal megírjon, akkor én mentesítem a munkatársat, mert őt bizonyos kényszer alatt levőnek vélelmezem, habár már itt megjegyzem, hogy a javaslat későbbi intézkedései ezt a kényszert elhárítják, mert a munkatárs nem tartozik többé olyasmit megírni, aminek tartalma szerinte bűncselekmény, sőt nemcsak hogy nem tartozik megírni, de rögtönös hatályú felmondással ott is hagyhatja a szerkesztőséget, és a felmondás idejére szóló fizetéshez megmarad teljes igénye is. De tegyük fel azt, hogy a felelős szerkesztő és a kiadó hatalmával szemben a munkatárs bizonyos kényszer alatt áll. Teljesen helyes a rendelkezés, bár bizonyos korlátait meg kell majd állapítani, amire később térek rá. Bocsánatot kérek, az extraneussal szemben micsoda kényszerhelyzetben van az a t. szerző ? Az extraneus, aki nem tartozik a lap kötelékébe, nem gyakorol ott semmiféle jogot, hogyan kerül bele a törvénybe, még pedig olyan módon, hogy ő megrendel egy sajtóközleményt, hogy ő rábír valakit egy sajtóközlemény megírására ? Ne méltóztassanak csak a becsületsértés és a rágalmazás eseteire gondolni, hanem méltóztassék politikai deliktumokat tartalmazó sajtóközleményekre is gondolni. Hová vezet ez ? Egyszerűen odavezet, i bogy minden sajtóközlemény megírásával egy vélel-