Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

4-81. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. 309 hogy a t. minister ur megfontolás tárgyává fogja tenni ezen aggályokat is és talán ezekre nézve is tart a tarsolyában olyan módosításokat, amelyeket egyelőre titokban akar tartani. Mindezen előadottaknál fogva és mert a kormány iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem, a törvényjtvaslatot nem fogadom el (Éljenzés és taps a báloldalon.) Elnök: Miután a napirend tárgyalására szánt idő letelt, •& napirend tárgyalását most megszakítjuk. (Helyeslés.) Az összeférhetetlenségi állandó bizottság megválasztott tagjai közül a házszabályok 141. §-ában előirt esküt még nem tették le: Förster Aurél, Meskó László és Szentiványi Árpád képviselő urak, akik az ülésen mindannyian jelen voltak. (Felkiáltások balfelöl: Nincsenek itt!) Amennyiben nincsenek itt a képviselő urak, a ház határozatából kifolyólag azt a felhívást intézem hozzájuk, szíveskedjenek a holnapi ülésen megjelenni és az előirt esküt itt a ház szine előtt letenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Most pedig meg fogom tenni javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk I) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, pénteken, november 28-án délelőtt tiz órakor tartsa és annak najiirendjére a sajtóról szóló törvényjavaslatot, kapcsolatban Lovászy Márton képviselő ur indítványával tűzze ki. Meg kell jegyeznem, hogy holnap — a háznak november 15-én hozott határozata értelmében — délután fél kettőkor a jury kisorsolása fog megejtetni, amely jury hivatva lesz Hegedüs Lóránt és Mándy Sámuel képviselő urak öszszeférlietetlenségi ügyében ítéletet hozni. A napirend tárgyalása tehát félkettőkor meg fog hoszszabittatni, ekkor ki fog sorsoltatni a jury és a jury-tagok nyomban viszsza fognak vonulni az ítélet meghozatalára. (Helyeslés jobb felöl.) Méltóztatnak elfogadni ? Ráth Endre: T. ház: Az elnök urnak most előterjesztett napirendi indítványát nem fogadom el. (Felkiáltások jobbfelöl: Mindjárt gondoltuk !) Valóban, csodálatos éleslátásuk van. (Derültség balról.) ISTem fogadom el azért, mert szükségesnek látom, hogy a képviselőház sürgősen és mindenekelőtt tárgyalja azt a rendszert, azt az eljárást, amely most már meggyökeresedett rendszer s amelyet a drágán becsalogatott ellenzékkel szemben az elnökség legújabban alkalmaz. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Eelszólittatott az ellenzék arra, hogy jöjjön be és teljesítse kötelességét. Hogy milyen feltételek mellett vállalkoztunk erre, azt az ellenzék részéről nálam már hivatottabbak több izben kifejtették. Az ellenzék bejött egy fontos törvényjavaslat tárgyalására és nem hiszem, hogy akadna egyetlenegy ember, aki az itt elhangzott beszédek mindegyikét elejétől az utolsó szaváig átolvasva és mérlegelve, kétségbe vonhatná, hogy mindaz, amit itt szónokaink előadtak, nem tartozik szigorúan a tárgyhoz, nem mutatná az alapos készültséget (Igaz! TJgy van ! bal felöl. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) és nem mutatná azt a ragaszkodást, amelyet az ellenzék minden egyes tagja a sajtószabadság iránt érez. Munkát, fáradságot és időt nem kímélve, áldozatokat hozva vagyunk itt és tűrjük azt is, — mert el kell tűrnünk — hogy a régi tárgyalási időrendtől eltekintve, most nyolcz órán át tárgyalnak a képviselőházban. Az ellenzék nem panaszkodik, jóllehet a mi beosztásunk és társadalmi életünk mellett nyolcz órát igazán csak az áldozhat, aki nagy ur és egyéb foglalkozása nincs. (Félkiáltások balfelöl: Az, aki panamázik!) Vagy áldozhat ennyit az, aki valósággal fanatikusa a kötelességtudásnak, mert ez a kifejezés most divatba jött — vagy pedig az, aki esetleg képviselői állását nem tekinti tisztán csak nobile officiumnak, hanem arra törekszik, hogy azt egyéb vonatkozásokban is felhasználhassa, (igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Es mi, amikor minden áldozatot meghozva teljesítjük kötelességünket, nap-nap után azt kell hogy tapasztaljuk, hogy a legártatlanabb megjegyzések alkalmával, vagy amikor egyik-másik képviselőtársunk a szomszédjához fordul és hozzá valami kérdést intéz, amikor ma például Zlinszky István képviselőtársunk Palugyay Móricz képviselőtársunkkal épen arról beszélgetett, hogy az akkor elnöklő elnök ur abban az esetben mennyire korrektül vezette a tárgyalást, (Élénk derültség jobbfelöl.) az elnöki székből nyomban rendreutasításnak ós olyan . . . Hát ezen nevetnek. Bocsánatot kérek, abban a világban élünk, hogy az urak csak az Írásnak hisznek. Méltóztassék megnézni a gyorsírói jegyzeteket, sőt már a hivatalosan kiadott példányokat és ezekből megállapítható, Zlinszkynek és Palugyaynak közbeszólásából is, hogy ők kijelentették, hogy a túloldalon történt csoportosulással szemben figyelmeztették az elnök urat, egyszóval az elnök urnak segítségére igyekeztek lenni. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Derültség jobbfelöl.) Ha az urak maguk hozzák magukat olyan helyzetbe, hogy ezt nevetségesnek találják, akkor ezáltal önmagukat teszik nevetségessé. (Zaj jobbfelöl.) Sághy Gyula: Igenis! Ez az igazság! Mi is megköveteljük a szavahihetőségünket. (Zaj. Elnök csenget.) Ráth Endre: Megtörtént azután a másik eset, amikor Székely Aladár ott ült a pad szélén s amikor Almássy képviselő ur, továbbá — nem emlékszem egészen határozottan — talán Blanár képviselő ur is ... Blanár Béla: Én nem! Ráth Endre: Bocsánatot kérek, akkor nem szóltam semmit. (Derültség.) B. Podmaniczky Endre: Talán én voltam!