Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

lovember "/7-én, csütörtökön, 30? hüi. országos ülés 1913 n azt mondta, hogy ha nincs 'is czélzata annak a czikknek, akkor is politikai tartalmú, ha ezeket a kérdéseket érinti. Végül — és ez azután a bizonytalanságnak fényes jele — a belügyminister 1891-ben konkrét kérdésben hozott egy határozatot, amelyben utasítja a székesfőváros j)olgá,rmesterét és kimondja, hogy (olvassa) : »Az élczlapok kiadói, még ha az élczlap politikai tartalmú is, hirlapóvadékot letenni nem kötelesek.« Ebből a négy esetből is meggyőződhettünk arról, hogy ebben a kérdésben a legnagyobb bizonytalanság uralkodik. Már most kérdem a t. igazságügyminister urat: ha olyan apodiktikusan bele méltóztatik venni a törvényjavaslatba, hogy a politikai tartalmú időszaki lapok tartoznak ötvenezer korona óvadékot letenni, akkor miért méltóztatik azt a kérdést, hogy mi hát a politikai tartalom, ilyen vak bizonytalanságban hagyni? Miért méltóztatik lehetővé tenni azt, hogy — mivel a közigazgatási hatóságoknak is jelentékeny szerepük van ennek a kérdésnek elbírálásánál, — a törvényhatóság első tisztviselőjénél kell mégis bejelenteni a lapomat, és ha én a bejelentésben azt irom, hogy az a lap nem politikai tartalmú, hogyan állapithatja meg az az alispán vagy főszolgabíró, hogy annak mégis politikai tartalma van ? Engedelmet kérek, t. miiristcr ur, amidőn olyan hangzatosan irjuk ennek a javaslatnak homlokára, hogy »szabad vélemény, szabad sajtó, szabad terjesztése, emellett rjedig a kauczió letevésének kényszerét ennyire bizonytalanságban hagyjuk s egyedül a közigazgatási tisztviselő önkényére bizzuk, hogy vájjon szükségesnek látja-e az ötvenezer vagy húszezer korona biztosíték letevését: ez minden, csak nem kodifikáczió. Ez felületes munka, ez teljes bizonytalanságban hagyása ennek a kérdésnek, melyben a királyi Curia is évek óta vergődik, vesződik és eredményre jutni nem tud, és amely kérdést a királyi Curia sem tud sem jobbra, sem balra elbírálni. És, ilyen viszonyok között — mert fel kell tételeznem, hogy az igen t. minister ur is tud róla, hogy a Curia milyen bizonytalan álláspontot foglal el ebben és hogy a belügyminister ur a politikai tartalmú élczlapokra nem mondotta ki a kauczió letevésének kötelezettségét — a sajtószabadság és a sajtójog szempontjából a legnagyobb mértékben kárhoztatandónak tartom és a legnagyobb mértékben a bizonytalanság esélyének látom kitéve azt, hogy a t. igazságügyminister ur csak odavetette javaslatában, hogy jíolitikai tartalmú időszaki lapok. Ha a minister ur nem tartja szükségesnek a politikai tartalom kérdésének j>reczizirozását, mert vagy fél tőle, vagy nem akarja, mind a két esetben hibát követ el. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha fél tőle, hogyan kívánhatja a

: közigazgatási hatóságoktól és a törvényhatóság első tisztviselőjétől, hogy ő határozza meg. Ha pedig nem fél tőle és nem akarja, akkor azzal a bűnös czélzattal teszi ezt, hogy vexácziónak tegye ki a bejelentőket annak a kérdésnek elbírálásánál: szükséges-e kaucziót letenni, vagy nem, politikai tartalmu-e az időszaki lap, vagy nem? így készíteni törvényjavaslatot és ennek homlokára odaírni, hogy sajtószabadság, hogy gondolatait mindenki szabadon közölheti, hogy a sajtótermékek terjesztése engedélytől függővé nem tehető: legalább is nagymérvű naivitás, ha nem rosszindulat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) További feltétele a sajtószabadságnak a terjesztés, a kolportázs kérdése. (Halljuk! Hallju7c! balfelöl.) A sajtószabadság azokon a belső alanyi erőkön kivül, amelyeket magában foglal, kifelé ható tárgyi erővel is bir akkor, ha a gondolat szabadságának terjesztési feltételei korlátlanok. Sajtószabadság szabad terjesztés nélkül nincs, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és csak a korlátlan, független, szabad terjesztéssel nyer erőt a sajtó és csak a szabad terjesztés utján juthatnak be azok az áldásos eszmék, az igazságok az olvasóközönség lelkébe, szivébe és értelmébe, ahol azután az elhatározások ébresztésére alkalmas gondolatok tovább fejlődhetnek. (Ugy van! bal/elöl.) A terjesztés kérdésével a törvényjavaslat 8. §-a foglalkazik. Ennek a 8. §-nak definiálása végtére bírálat alá volna vonható, de hogy a terjesztés általános szempontjainál maradjak, ebből a szemj)ontból legfeljebb csak egy kifejezést kifogásolhatnék a 8. §-ban, (Halljuk! Halijai;

1 bal felöl.) még pedig azt, hogy a törvényjavaslat a szétküldést is terjesztésnek érti. Én azt hiszem, ha megkérdezném a t. minister urat, mi módon méltóztatik a terjesztést érteni, szintén zavarba jutna, mert a szétküldés annyira elasztikus fogalom és annyira szűkebben és tágabban értelmezhető, hogy a terjesztés fogalmával kapcsolatosan ez egyáltalán nem szerencsés szövegezés. De nem akarok ennél a kérdésnél hosszasabban időzni. A minister ur bölcsességére bizom, vájjon e szétküldés szónak a terjesztés fogalmába való belekapcsolásával tartja-e kizárni azokat a kontroverziákat, amelyeket épen ez a szó okozhat? Hangsúlyoznom kell azt is, hogy a 24. §. a terjesztéssel kapcsolatosan bizonyos büntető rendelkezéseket állapit meg. Ennek következtében a szétküldés szó alkalmazása nézetem szerint csak félreértésre adhat okot, ez pedig nem lehet a minister ur czélja. A 24. §. 3. bekezdése t. i. azt mondja, hogy aki bármi módon terjeszt egy sajtóterméket, a 25. §. szerint egy hónapig terjedhető fogházzal és 100 koronától 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. . Kérdés, hogyha én például 4—5 barátoni39*