Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

304 khi. országos ülés Í9Í3 november 3/'-én, csütörtökön. Az a kérdés, hogy vájjon akkor az állam terhére mutatkozó kártérítési igényt is az állam érvényesíteni fogja-e és hogy az állam kárát be fogja-e hajtani azon, aki ezen ismertetések vagy közlemények következtében előidézte, hogy az Operába a közönség nem járt és igy évente nagyobb lett a ráfizetés? Kérdem én, hogy ha a sajtójognak ez a rendelkezése életbelép, amely e javaslatban terveztetik és akkor az ilyen ter­mészetű károk megfizetésére is a szerző, kiadó, vagy nyomdatulajdonos, nyomdaváílalkozó köte­leztetik? Hogy méltóztatik akkor elképzelni, hogy az irodalom, tudomány és színművészet terén az a kritika fentartható lesz, fenmarad-e és fog-e fejlődni abban az irányban, amelyben fejlődni eddig örömmel láttuk? Már pedig, ha ez a törvényjavaslat tör­vényerőre emelkedik, teljes visszaesés, dekaden­ezia fog beállani, olyan mértékben, hogy tény­leg be fog állani nemcsak a sajtótermékek terén a tartalmatlanság, hanem igenis a kulturális élet terén is olyan nagyfokú üresség és tartal­matlanság fog beállani, amely ugyancsak csapás lesz a, nemzetnek, és melyet ezen sajtójavaslat törvényerőre emelkedése fog előidézni. (Helyes­lés balfelöl.) Már most, t. ház, rátérek azokra az álta­lános elvekre, amelyek a sajtó-törvényjavaslat­ban foglaltatnak. (Zaj a baloldalon.) Üt perez szünetet lehet kérni ? Elnök: Kérem, hiszen nem is olyan régen beszél a képviselő ur. (Zaj a baloldalon. Hall­juh! Halljuk! jobbfelöl.) Csendet kérek! Hegyi Árpád: Mivel a törvényjavaslat a sajtóról szól, keresni fogom, hogy ebben a sajtó­törvényjavaslatban fennforognak-e azok a felté­telek, a melyek alkotmányos államban a szabad sajtó részéről megkívántathatok és a melyek alkotmányos államban a szabad sajtónak virág­zását, a véleményszabadságnak ós a gondolatsza­badságnak korlátlanságát biztosítják. Első feltétele a sajtószabadságnak, t. kép­viselőház,, a véleményszabadság, a gondolatsza­badság. És én nem tudom, tévedek-e, de a tör­vényjavaslat első szakaszának megszerkesztésé­nél bizonyos aggodalomra ad okot már a sti­láris szövegezés is, a mennyiben ez az első sza­kasz a gondolatot a, mondat végére helyezi, mondván, hogy sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait. Végigolvasván ezt a törvényjavaslatot, szo­morúan kell konstatálnom, hogy voltaképen csak két sajtótermékre állapitható meg a teljes sajtó­szabadság. Az egyik sajtótermék a kormány hatóságok érdekében szervezett kőnyomatos, a második az 5. §. első és második bekezdésében biztosított névjegyek és particzédulák. Hát, t. képviselőház, köszönöm ezt a sajtószabadságot. (Derültség balfelöl.) A kormänyhatóságok által támogatott kő­nyomatos. Hát ennek szabadságáról nem akarok beszélni, mert ez olyan szoros összefüggésben állana a kormánjmyal, hogy emiatt nem akarok a tárgytól eltérni, bár nagyon kecsegtet a téma. Az 5. §. első és második bekezdése a tár­sadalmi és üzleti élet czéljait szolgáló egyszerű jelentésekre, értesítésekre, amint mondám, név­jegyekre és a választásoknál használt plakátokra vonatkozik. De itt is nagy illúzió kell ahhoz, hogy erre a két sajtótermékre azt lehessen állí­tani, hogy ezekre nézre a sajtószabadság korlát­lanul fennáll, mert itt is konstruáltatott egy korlát, még pedig az, hogy ezekre nézve csak akkor forog fenn a teljes, korlátlan sajtószabad­ság — amikor aztán sem előbb, sem utóbb be­mutatni a sajtóterméket nem kell, sem bejelen­tési kötelezettség nincs — amikor t. i. ezek a sajtótermékek szorosan véve az említett czélokra szolgálnak, vagyis a névjegy nem tartalmaz egyebet, mint a nevet, a particzédula csak az elhalt nevét és a választásoknál használt sajtó­termékek csupán a választásra szükséges adato­kat, amint az már ismertetve lett; vagyis ha nem szorítkozik másra, mint a felvonulásra, a gyülekezési időre stb. Egyéb tekintetben a sajtójogról és a sajtó­szabadságról rendelkező ez a törvényjavaslat korlátokat igen, de szabadságjogokat nem tar­talmaz. Vállalkozni fogok arra, hogy ezen állí­tásomat bebizonyítsam. (Halljiüc! Halljuk! balfelöl.) A sajtójog kérdésében a véleményszabad­ságnak gyakorlati jelentősége, mint már emlí­tettem, a terjesztés szabadságában áll. Az idő­szaki lapoknál mindenekelőtt a bejelentési köte­lezettséget konstruálja a törvényjavaslat. Sajtó­rendészeti szempontból épen annak megállapí­tására, hogy ex delicto megállapítandó kártérí­tésnél s egyáltalában magában a sajtótermék­ben elkövetett büntetendő cselekmények meg­állapithatása tekintetében, továbbá a felelősség tekintetében bizonyos sajtórendészeti szabályokra szükség van, azt senki kétségbe nem vonja. Csak amiatt különbözhetnek a vélemények, mert megállapítható az, hogy ez a sajtórendé­szeti szabályozás olyan, hogy az már a sajtójog korlátozását foglalja magában és a sajtószabad­ság korlátozására vezet. Azt, hogy a szerkesztő, a nyomdatulajdonos, a felelős szerkesztő, a kiadó nevei bejelentessenek és hogy a szerző és kiadó csak magyar állampolgár lehet, még mind el­ismerem, de hogy ez a bejelentési kényszer nem olyan ártatlan dolog és tényleg nagyon vexato­rius eljárásra adhat okot, azt már a 17. §. szépen sejtetni engedi. A 17. szakasz ugyanis azt mondja, hogy időszaki lap kiadója csak az lehet, aki állandóan az ország területén lakik. Hát ez nagyon nyújtható megállapítás. Van egy lap, amelynek szerkesztője minden esztendőben egy hónapot vidéken vagy külföldön tölt, mondjuk nyaral. Ha ennek a lapnak — nem a jelenlegi kormányról beszélek, hanem általában, mert a jelenlegi kormányról nem tételezném fel — a

Next

/
Oldalképek
Tartalom