Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-481
300 481. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. kes, konklúziókban gazdag beszédében fényesen kimutatta, — amennyiben a t. túloldalon még bárki is kétségben lett volna iránta — hogy a gondolatszabadság voltaképen egy tág fogalom, amely gondolatszabadságnak sajtójogi szempontból gyakorlati értéke csak a terjesztés által lehet meg. Magának a gondolatszabadság korlátozásáról és czenzura alá vonásáról, — talán később még ezt is kitalálja a t, igazságügyminister ur — legalább ebben a törvényjavaslatban még nincs szó. Ha tehát a gondolatszabadság, vagyis a szabad gondolatot magában foglaló sajtóterméknek terjesztése helyeztetik czenzura alá, ez voltaképen a gondolatszabadság czenzurája abban az értelemben, amelyben ezt értelmezhetjük a sajtójog bírálata alapján. De továbbmegyek: azt mondja Rakovszky Iván t. képviselőtársam további felszólalásában (olvassa) : »Régi időben az időszaki lapok kiadása és szerkesztése engedélyhez volt kötve«. S szerinte ez is prevenczió, — ez is megakadályoz valaminek megírásában és közzétételében, csak azért, mert feltételeztetik, hogy olyasmit írok meg és teszek közzé, ami bizonyos magasabb akarattal ellenkezik. Hát ebben is helyeselt a t. túloldal és ebben is igaza van Rakovszky Iván t. képviselőtársamnak, mert tényleg a kiadói jog, illetőleg a lapalapitás, a kiadás és a szerkesztőség tekintetében elnyerendő engedély ugyancsak egyik preventív intézkedése a hatalomnak, a kormánynak, s így nyilvánvaló, hogy miután ez is engedélyhez van kötve, a sajtószabadságnak ez a korlátja is fennáll, ami pedig épen Rakovszky Iván t. képviselőtársamnak a t. munkapárt által helyeselt felfogása szerint ugyancsak ellenkezik a sajtószabadság általános elvével. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Van azután még egy észrevétel, amely a felelősség kérdésére vonatkozik. A törvényjavaslat 33. §-a szerint bűnvádi eljárás alá vonatik az is, aki a szerzőt a büntetendő tartalommal bíró közlemény megírására reábirta és Rakovszky Iván t. képviselőtársam felszólalása szerint a legélesebb bírálatnak erről az oldalról ez a szakasz volt kitéve. Rakovszky Iván t. képviselőtársam azt mondja, hogy végtére az a felfogás közelíti meg legjobban az igazságot, hogy mindazok, akik valamely büntetendő cselekmény elkövetésénél közreműködtek s legfőképen az, aki a legközvetlenebbül működött közre azon közlemény szerkesztésénél, az igenis büntetőjogilag felelősségre vonassék. Azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy akkor, amikor igy a köztörvényi felelősségrevonás rendszerét valósággal becsempésszük a sajtójogba, akkor voltaképen nagyobb érdekeket koczkáztatunk, mint amekkora érdekünkben állhatna egyáltalán az, hogy büntetőjogi felelősség alá vonassék az is, aki a büntetendő közlemény szerzésére a szerkesztőt rábírta. (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Hiszen nem az a fontos ebben a javaslatban, hogy itt az anyagi igazság kerestessék meg, hanem itt is egy politikai czélzat van elrejtve, (Igaz ! Ugy van a baloldalon) és pedig az a politikai czélzat, hogy mindazon esetekben, mikor a kormányra nézve egy kellemetlen czikk jelenik meg, amelyben valamely kormányzati tény kellemetlen modorban biráltatik, amikor olyan közlemények jelennek meg, amelyeknek folytatása a kormánynak nem kedvező, vagy nem tetszik, ilyenkor a rendőrhatóságok, a nyomozó közegek rá lesznek szabadítva immár akkor törvény erejével is arra, hogy nyomozzanak oly berkekben is, ahol esetleg eredményt nem talál a nyomozat, de mindenesetre oly mérvű zaklatást és kellemetlenkedést okozhatnak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Üldözés.) és üldözést, oly mértékben okozzák az üldözést és zaklatást, hogy ha nem is lehet elérni, hogy megállapittassék vagy kinyomoztassék a vélt személy, akire nézve szeretné esetleg rásütni a kormány vagy a nyomozó közeg a rábírás tényét, ott legalább oly zaklatásokat fejtenek ki. amely önmagában is elért czél a kormány vagy nyomozó közeg részéről azokkal szemben, akikkel szemben ezt kifejteni akarták. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az anonimitás kérdésével voltaképen ez szorosan nem is függ össze, mert az anonimitás kérdése nagyon értékes külön irodalmi jog, olyan jog. amely sokszor épen ennél a helyzetnél fogva alkalmas arra, hogy nagyszabású sajtótermékeket eredményezzen. Mert nagyon sokan vannak, akik, ha kényszerítve lennének arra, hogy nevük mint szerző neve a megírandó közlemény alatt szerepeljen, sokszor indokoltan, sokszor indokolatlanul tartózkodnának attól, hogy a közleményt megírják, mig ha ettől fel lennének mentve, vagy felmentve éreznék magukat, akkor esetleg az inspiráczió hatása alatt, amelyet nem korlátoz a kényszer, hogy nyilvánosság elé tartoznak vinni a nevüket, értékes irodalmi termékek szerkesztésére vállalkoznának. íme, ami Rakovszky Iván t. képviselőtársam azon álláspontját illeti, hogy, igenis, az anyagi igazság kívánja meg azt, hogy köztörvényileg büntethető legyen az is, akire sikerrel rábizonyítják, hogy valakit valamely közlemény megszerkesztésére reá birt, nagyon téves utón halad és csak látszólag hordja ez magán az igazságkeresés jegyét. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert voltaképen csak buidtolata, leplezője egy alantas elrejtett politikai szándáknak és tervnek, amelyet azonban az élet, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, csakhamar teljesen igazolni fog, hogy igenis a czélzat az, amit erről az oldalról panaszlunk: a czenzura. És ennek elhárítását kérjük a t. igazságügyminister úrtól és kifogásoljuk ezt épen az anonimitás érdekéből.