Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

280 481. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. juh ! balfelöl.) Ha valaki sópanamát csinál és ha megvesztegetés történik, mibe ütközik ez, t. minister ur !? A közrendbe, vagy a közerkölcsbe, vagy mindkettőbe ? Haller István : Mindkettőbe ! Polónyi Géza : Nohát akkor nem szabad ilyen lapot terjeszteni. Azt fogja mondani az alispán : ez a közrendbe, a közerkölcsiségbe ütközik. Sümegi Vilmos : Ha ellenzéki a lap ! Elnök : Kérem Sümegi képviselő urat másodízben, ne méltóztassék közbeszólni. Polónyi Géza: Hiszen a közrend fogalma olyan imponderabilis és olyan definiál hatatlan valami, hogy ezen az egy köpenyegén elverheti a port az alispán, akin tetszik és ahogyan tetszik és ha ő nem csinálta meg, megcsinálja a belügyminister, annál is inkább, mert ezen gyönyörűséges törvényjavaslat szerint konkurrens hatáskörként ugyanabban az időpontban, mikor az egyik rendelkezik, rendelkezhetik a másik is, anélkül, hogy a másiknak intézkedéséről tudna. De hiszen méltóztatnak tudni, hogy a kolportázs kérdésénél még a részleges területre szóló betiltás is existálhat, ugy hogy megtörténhetik egy városban az az eset, hogy egyik kávéházból a másik kávéházba való átmenetnél kihágást, vagy vétséget követ el az ember, anélkül, hogy tudná, miért. Most még foglalkoznom kell a kauczió kérdésével. A kauczió kérdése különösen egy törvényjavaslatban, amely pénzbüntetéseket és kártérítést is állapit meg, egy fülbemászó fogalom és szinte csiklandoz mindenkit az iránt, hogy hiszen gondoskodni kell arról, hogy ennek aztán foganatja is legyen és legyen ezeket a büntetéseket miből behajtani. Ha azonban a kauczió kérdését behatóbban vesszük bonczkés alá, akkor kitudódik, hogy az a lehető legilliberálisabb, legreakezionáriusabb és legkárhozatosabb intézkedés épen a sajtószabadság szempontjából. A javaslat a fokozatos felelősség rendszere alapján épül fel, tehát kauczióval kezdi a dolgot, még pedig a leghatásosabb személyi kauczióval. (Igaz ! Ugy van ! baljelöl.) A büntetőbirónak és a rendőrnek — mert a rendőrségnek is lesz dolga a nyomozatok utján a kötelező sajtóvizsgálat megszüntetése mellett — nem kell keresni a tettest, a bíró egyenesen rá megy a törvény szerint felelősségre vonható szerzőre, szerkesztőre stb., a fokozatosan felelős egyénekre. Ez maga már óriási nagy kauczió, (Igaz ! Ugy van ! halfelől.) hogy az állam nincs kitéve a szerző tekintetében egy ismeretlen tettes lehetőségének. De vájjon a kauczió és a csakis időszaki lapoktól követelt kauczió birhat-e a józan ész törvényei szerint jogosultsággal ? Hogy jó társaságba jutok, amikor itt a kauczió eltörlése mellett foglalok állást, erre nézve hivatkozom arra, hogy a forradalmi nagy eredmények között a nemzetek történetében alig találok valamire, ami gyorsabban és sürgősebben követelte volna az elismerést, mint a sajtókauczió eltörlése. (Helyeslés baljelöl.) Méltóztassék csak Ausztria példáját nézni. Az 1848-iki márcziusi események első szele már márczius 18-án eltörölte örök időkre a kaucziót. Mi pedig szinte egyedül állnánk a művelt nagy világon, ha a kaucziót nemcsak fentartanók, hanem, amint a javaslat kívánja, még fel is emelnők. Vizsgáljuk meg ennek a kérdésnek egész jelentőségét és kapaczitáljanak a t. urak bennünket az iránt, hogy mi helytelen utón vagyunk Először is állapitsuk meg, milyen sajtótermékek után kell kaucziót adni. Politikai tartalmú időszaki lapok után. Más lapok után nem. Már most, ugy-e bár, a büntető törvényhozás terén a praesumtio nagyon kellemetlen fogalom. A bűntett elkövetésére szóló praesumtio még a rendőrállamokat is tönkre teheti. Az a szuppoziczió, hogy a polgár azért létezik, hogy büntetendő cselekményt kövessen el, a legteljesebb diszkreditálása egy erkölcsös állam öszszes intézményeinek, a legnyomorúságosabb megbélyegzése az egész társadalomnak. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Mert hiszen, t. uraim, tudjuk, vannak a sajtó terén is visszaélések. De azt mint prezumpcziót felállítani, hogy aki időszaki lapban politizálni akar, az ipso facto gazember, ez már a filantrópiába is beleütközik. (Ugy van! baljelöl.) Egy államnak saját polgárai felől mégis inkább csak kötelessége feltenni, hogy minden ember tisztességes, míg az ellenkezőjét be nem bizonyítják és nem megfordítva, hogy minden ember gazember, mig az ellenkezőjéről meg nem győződnek. És hogy jaolitizálni csak annak lehessen és szabadjon, akinek 50.000 koronája van, az olyan botrányos abszurdum, amelyhez foghatót nem is tudok találni. Az első kérdés, ami itten felmerül, hogy hogyan dönti el ezt a hatóság. Mondjuk, hogy a hatóság Balogh Jenő t. minister ur volna és neki kellene eldöntenie, hogy valamelyik lap politikai tartalmu-e. Először is ezt a kérelmet 15 nappal előbb kell benyújtani, mielőtt a lap megjelenik. Itt tehát csak egy vallomás áll rendelkezésre ; az önvallomás mondja, hogy én politikai lapot akarok csinálni. Aki nem akar kaucziót letenni és aki bizvabizik benne, hogy a mindenkori kormánypárti ügyész nem is fog tőle kaucziót követelni, annak elég azt mondani, hogy nem politikai, hanem társadalmi vagy tudományos lapot akar kiadni. Arra kérném a t. minister urat, mondja meg hát nekem a definiczióját annak, hogy mi az a politikai tartalmú időszaki lap. Hajlandó vagyok a t. minister urnak itt segítségére lenni, és egy kedves kollégájának, Ferenczynek »A politika rendszere« czimü munkájából csak pár szót idézni. A politika e szerint nem is egyéb, mint (olvassa) : »az állambölcselkedés eredményeinek alapul vétele mellett az egyes tételes jogokhoz fűződő általános tan, ugy hogy a politika épen a tételes közjog egyes ágainak megfelelően oszlik szintén különböző ágakra és anyagokra.« Itt aztán el-