Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

278 í81. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. követnek el, hogy kormánypárti lapokat támogassak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És még, ha ez egyes szá-mok tekintetében történik, amelyek, mondjuk, birói subsumptio alá esnek, mert büntetendő cselekményt tartalmaznak és az állam óvni akarja a polgárságot, ezt még értem, — hiszen az előzetes lefoglalásnál majd beszélünk erről a kérdésről is — de hogy hónapokig, esztendőkig (Igaz 1 Ugy van! balfelöl.) kitiltsanak lapokat, csak azért, mert ellenzékiek (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) s mert a kormánypártnak nem tetsző irányzatot követnek : hát, t. uraim, ez a rendőrállam, (Élénk tetszés és taps a bal- és a, szélsőbaloldalon.) ez visszaélés, botrányos monopólium : . . . (Igaz ! Ugy van ! Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Balkán-dolog! Elnök (csenget) : Kérem Sümegi Vilmos képviselő urat, ne méltóztassék folytonos közbeszólásával zavarni a szónokot. Polónyi Géza : . . . amely ellen nekünk ünnepélyesen tiltakoznunk kell, mert azok az államvasuti és egyéb területek a mi adófilléreink árán is tartatnak fenn és nem szabad pártmonojDÓlium tárgyává tenni a sajtószabadságot, amelyhez önök ilyen módon folyamodnak. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szélsőbal-oldalon.) A törvényjavaslat szerint büntetőitélettel sújtott vagy birói határozattal lefoglalt vagy a törvényjavaslat 10. §-a szerint a terjesztésből kitiltott sajtóterméknek terjesztése tilos. Hát itt megint csak kodifikaczianális szempontból akarok első sorban egy kérdést felvetni. Itt van az 1. pontban az előzetes lefoglalás kérdése, amely a tegnajii napon, ugy láttam, félreértésre adott okot a t. minister ur részéről. De kérem, t. minister ur, ön itt tiltja a legfoglalt termék terjesztését. Méltóztatnak hallani : a lefoglalt termék terjesztését ! Vagy le van foglalva, vagy nincs. Ha le van foglalva, akkor nem lehet terjeszteni. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát kérem, mást akart mondani a t. minister ur, ugyebár ? Tudniillik azt akarta monadani, hogy amikor a lefoglalás nem egészen sikerült, hanem a lefoglalást csak elrendelték, de nem minden példányt foglaltak le, akkor az illető résznek terjesztését is eltiltja. De akkor tessék igy konczipiálni (Mozgás a jobboldalon.) és ne tessék eg}>- nonsenst beiktatni a törvénybe, hogy ugyanis a lefoglalt termékek terjesztése tiltatik. Hiszen az csak lopás utján volna lehetséges, a vizsgálóbírótól, vagy a királyi ügyésztől el kéne lopni a példányt, de akkor már tofvajlás vétségéről is lenne szó. Belátja-e a t. minister ur, hogy fogalmazni sem tudnak ? (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : Segédfogalmuk sincs ! (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: És miután már az előzetes lefoglalás kérdéséről megemlékeztem, méltóztassék megengedni, hogy nyomban elmondjam arról álláspontomat. Jól mondta a t. minister ur, jól idézte beszédemet. Semmi kifogásom sem lett volna, ha a t. minister ur akár nagyobb terjedelemben is felolvasta volna. Állom, amit mondtam, annak minden szavát. Kiindulási pontom az, hogy én oly államnak nem akarnék polgára lenni, amelyben van egy instituczió, amely akár elitegonosztevőknek, akár nem tudom szokásos zsarolóknak megadja a privilégiumot, hogy a fegyverek legveszedelniesebbikét, a legnagyobb nyilvánosságot, minden veszélye nélkül a lefoglalásnak használhassák. Én nem voltam blaekstonista. Black stone elvét méltóztatik ismerni, aki felállította a nagy elmléletet, hogy a sajtónál az előzetes közzétételt semmikép sem szabad megzavarni, ellenben a repressziv dolgokat annál keményebben kell kezelni. Nem vagyok blaekstonista ; megmondom a t. minister urnak : mily területen nem vagyok az. Azt látom, t. uraim, hogy itt oly sajtótörvény van, ahol — talán a kauezió kérdésénél majd kimutatom — ahol kettős kauezió áll fenn, (Közbekiáltások a baloldalon : Kétszeres !) csak kétszerest mondok, nem szeretek tovább Hezitálni, mint szükséges. Előzetesen is fennáll, a sajtó jogilag felelős személyek megneveztetvén, a legerősebb kauezió : a személyes biztositék a felelősségrevonás iránt. Másodszor megvan az anyagi biztositék; ahol pedig ez megvan, ott, igen t. uraim, az előzetes lefoglalásnak különösen csupán vétség esetében való alkalmazását a legbrutálisabb visszaélésnek tartom. (Helyeslés balról.) Egészen másról beszéltem és beszélek most is, amikor én az előzetes lefoglalást verifikáltnak tartom. Nincs állam, an:elynek ne volnának oly veszélyeztetett és féltékenyen őrzött kincsei, melyeket csak egyszer lehet közprédává tenni, hogy örökre elveszszenek. Ilyen kincsek vannak a történelem során a nemzetek számára fentartva mindenhol, nálunk is. Én elvnek azt, hogy előzetes lefoglalás legyen, sohasem fogadtam el és sohasem fogadnám el. Az elv nálam az : előzetes lefoglalásnak helye nincs, de vannak kivételek, hol az állam legnagyobb érdekeinek szolgálatában szükséges, hogy az ilyen szempontból veszélyes sajtótermékeknek terjesztése megakadályoztassák. Nem akarom e témát kimeriteni, nem is feladatom, hogy önöknek programmot adjak, de néhány dolgot legyen szabad felemlítenem. Ilyen a hadi titkoknak elárulása akár háborús időkben, akár békeidőben. Háború idején még védekezhetnek ugyan azzal, hogy azok úgyis kivételes állapotok lévén, az önök katonai perrendtartása szerint meg lesz a statárium, ott úgysem sokat foglalkoznak előzetes lefoglalással, hanem főbelövik a szerkesztőt és megvan. (Derültség.) De béke idején ilyen kérdéseknek szellőztetését megengedni azzal a princzipiummal, hogy előzetes lefoglalást elvileg kizárok, nem lehet. Ilyen a gyilkosságra való felhívás. Ha a felhívás hatásának közvetlen veszélye vagy lehetősége fenforog, indokolttá teszi az ilyen termékek lefoglalását, mert kötelessége az államnak sőt a polgárnak is kivenni a gyilkot annak kezéből, ki embertársát meg akarja ölni. De mondok