Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

278 í81. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. követnek el, hogy kormánypárti lapokat támo­gassak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbalol­dalon.) És még, ha ez egyes szá-mok tekintetében történik, amelyek, mondjuk, birói subsumptio alá esnek, mert büntetendő cselekményt tartalmaz­nak és az állam óvni akarja a polgárságot, ezt még értem, — hiszen az előzetes lefoglalásnál majd beszélünk erről a kérdésről is — de hogy hónapokig, esztendőkig (Igaz 1 Ugy van! bal­felöl.) kitiltsanak lapokat, csak azért, mert ellen­zékiek (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) s mert a kor­mánypártnak nem tetsző irányzatot követnek : hát, t. uraim, ez a rendőrállam, (Élénk tetszés és taps a bal- és a, szélsőbaloldalon.) ez visszaélés, botrányos monopólium : . . . (Igaz ! Ugy van ! Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Balkán-dolog! Elnök (csenget) : Kérem Sümegi Vilmos kép­viselő urat, ne méltóztassék folytonos közbeszólá­sával zavarni a szónokot. Polónyi Géza : . . . amely ellen nekünk ünne­pélyesen tiltakoznunk kell, mert azok az állam­vasuti és egyéb területek a mi adófilléreink árán is tartatnak fenn és nem szabad pártmonojDÓlium tár­gyává tenni a sajtószabadságot, amelyhez önök ilyen módon folyamodnak. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szélsőbal-oldalon.) A törvényjavaslat szerint büntetőitélettel súj­tott vagy birói határozattal lefoglalt vagy a tör­vényjavaslat 10. §-a szerint a terjesztésből kitil­tott sajtóterméknek terjesztése tilos. Hát itt megint csak kodifikaczianális szempontból akarok első sorban egy kérdést felvetni. Itt van az 1. pontban az előzetes lefoglalás kér­dése, amely a tegnajii napon, ugy láttam, félre­értésre adott okot a t. minister ur részéről. De ké­rem, t. minister ur, ön itt tiltja a legfoglalt termék terjesztését. Méltóztatnak hallani : a lefoglalt ter­mék terjesztését ! Vagy le van foglalva, vagy nincs. Ha le van foglalva, akkor nem lehet terjeszteni. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát kérem, mást akart mondani a t. minister ur, ugyebár ? Tudniillik azt akarta monadani, hogy amikor a lefoglalás nem egészen sikerült, hanem a lefoglalást csak elrendelték, de nem minden példányt foglaltak le, akkor az illető rész­nek terjesztését is eltiltja. De akkor tessék igy konczipiálni (Mozgás a jobboldalon.) és ne tessék eg}>- nonsenst beiktatni a törvénybe, hogy ugyanis a lefoglalt termékek terjesztése tiltatik. Hiszen az csak lopás utján volna lehetséges, a vizsgálóbírótól, vagy a királyi ügyésztől el kéne lopni a példányt, de akkor már tofvajlás vétségéről is lenne szó. Be­látja-e a t. minister ur, hogy fogalmazni sem tud­nak ? (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : Segédfogalmuk sincs ! (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: És miután már az előzetes lefoglalás kérdéséről megemlékeztem, méltóztassék megengedni, hogy nyomban elmondjam arról álláspontomat. Jól mondta a t. minister ur, jól idézte beszédemet. Semmi kifogásom sem lett volna, ha a t. minister ur akár nagyobb terjede­lemben is felolvasta volna. Állom, amit mondtam, annak minden szavát. Kiindulási pontom az, hogy én oly államnak nem akarnék polgára lenni, amelyben van egy instituczió, amely akár elite­gonosztevőknek, akár nem tudom szokásos zsaro­lóknak megadja a privilégiumot, hogy a fegyverek legveszedelniesebbikét, a legnagyobb nyilvánossá­got, minden veszélye nélkül a lefoglalásnak hasz­nálhassák. Én nem voltam blaekstonista. Black ­stone elvét méltóztatik ismerni, aki felállította a nagy elmléletet, hogy a sajtónál az előzetes közzétételt semmikép sem szabad megzavarni, ellenben a repressziv dolgokat annál keményebben kell kezelni. Nem vagyok blaekstonista ; meg­mondom a t. minister urnak : mily területen nem vagyok az. Azt látom, t. uraim, hogy itt oly sajtótörvény van, ahol — talán a kauezió kérdésénél majd ki­mutatom — ahol kettős kauezió áll fenn, (Közbe­kiáltások a baloldalon : Kétszeres !) csak kétszerest mondok, nem szeretek tovább Hezitálni, mint szük­séges. Előzetesen is fennáll, a sajtó jogilag felelős személyek megneveztetvén, a legerősebb kauezió : a személyes biztositék a felelősségrevonás iránt. Másodszor megvan az anyagi biztositék; ahol pedig ez megvan, ott, igen t. uraim, az előzetes lefoglalásnak különösen csupán vétség esetében való alkalmazását a legbrutálisabb visszaélés­nek tartom. (Helyeslés balról.) Egészen másról beszéltem és beszélek most is, amikor én az előzetes lefoglalást verifikáltnak tartom. Nincs állam, an:elynek ne volnának oly veszélyeztetett és féltékenyen őrzött kincsei, me­lyeket csak egyszer lehet közprédává tenni, hogy örökre elveszszenek. Ilyen kincsek vannak a törté­nelem során a nemzetek számára fentartva min­denhol, nálunk is. Én elvnek azt, hogy előzetes le­foglalás legyen, sohasem fogadtam el és sohasem fogadnám el. Az elv nálam az : előzetes lefoglalás­nak helye nincs, de vannak kivételek, hol az állam legnagyobb érdekeinek szolgálatában szükséges, hogy az ilyen szempontból veszélyes sajtótermé­keknek terjesztése megakadályoztassák. Nem akarom e témát kimeriteni, nem is felada­tom, hogy önöknek programmot adjak, de néhány dolgot legyen szabad felemlítenem. Ilyen a hadi titkoknak elárulása akár háborús időkben, akár békeidőben. Háború idején még védekezhetnek ugyan azzal, hogy azok úgyis kivételes állapotok lévén, az önök katonai perrendtartása szerint meg lesz a statárium, ott úgysem sokat foglalkoz­nak előzetes lefoglalással, hanem főbelövik a szer­kesztőt és megvan. (Derültség.) De béke idején ilyen kérdéseknek szellőztetését megengedni azzal a princzipiummal, hogy előzetes lefoglalást elvileg kizárok, nem lehet. Ilyen a gyilkosságra való fel­hívás. Ha a felhívás hatásának közvetlen veszélye vagy lehetősége fenforog, indokolttá teszi az ilyen termékek lefoglalását, mert kötelessége az állam­nak sőt a polgárnak is kivenni a gyilkot annak kezé­ből, ki embertársát meg akarja ölni. De mondok

Next

/
Oldalképek
Tartalom