Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-481
268 kM. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. baloldalon.) amikor volt egy kormány, amelynek nem volt többsége, amelynek nem csak többsége nem volt, de a törvényhozás mindkét tényezője által kifejezett bizalmatlansági szavazat daczára alkotmányellenesen kezelte a nemzet vagyonát és használta annak jövedelmeit és el akarta tiporni a nemzetnek minden alkotmányos szabadságát : nos, t. uraim, ha volt egy kormány, ameljmek tagjait még önök a saját klubjukba sem akarták beereszteni . . . (Zaj a jobboldalon.) Beck Lajos : Sőt kilökték ! (Zaj.) Áz egyiket kivezették ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Egy hatig (jobbról) : Nem löktük ki ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: ...ezt dicséretükre mondom — akkor, t. képviselőház, akár biró legyen az, akár királyi ügyész, aki szembehelyezkedik a nemzetnek egész alkotmánytisztelő közönségével, szembehelyezkedik az alkotmány becsülésével és a nemzet törvényeivel (Felkiáltások jobbról: Terror !), nos hát, t. uraim, ha van parlamentarizmus és ha van parlamentariter felelős igazságügyminister, nem a nemzet élő lelkiismeretének tartozik-e az az igazságügyminister azzal, hogy azon emberekkel, amennyiben a törvényes hatalom korlátai között megteheti, éreztesse azt, hogy ők nem alkalmasak arra az állásra. Hiszen, urairn, ha ez nem volna, akkor csakugyan tessék behozni a rangsor szerinti előléptetések intézményét ; akkor nincs parlamentarizmus, mert hiszen ez az ereje az alkotmányos felelősségnek, hogy az a minister az ő felelősségének tudatában fedezze és kifejezze a nemzet élő lelkiismeretét, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Most már, igen tisztelt uraim, van-e, aki nekem nem ad igazat, amikor azt állitom, hogy abban az időben a nemzetnek osztatlan közvéleménye . . . Rudnay Béla: A terror ! Bakonyi Samu : Ott terrorizáltak, mikor beszámolóbeszédeket tiltottak be ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem Bakonyi képviselő urat ! Polónyi Géza : Higyjék el a képviselő urak, a terror kérdésében nem nyilatkozhatom, mert én csak magamról beszélek és a saját felelősségemről, amelyet most részletesen fogok a képviselőház elé terjesztem. A t. képviselő urat felkérem, hogy ha tud róla valamit, mondja meg, hogy akár hivatalos minőségemben, akár másként mikor voltam én részese valamely terrornak, akár vele, akár mással szemben. Ha ezt megteszi, akkor felelni fogok. Addig azonban, amig ez csak üres közbeszólás, egyszerűen mellőzöm, mint egy patagóniainak nem illetékes véleményét. (Derültség baljelöl.) Különben is, ugy látszik, pro domo történt a közbeszólás. Rudnay Béla : Igen, pro domo ! Polónyi Géza: Különben elvi szempontból igy áll a kérdés. Miképen áll már most gyakorlati szempontból? Első sorban rámutatok arra, hogy a t. minister ur abban a ténybeli tévedésben van, mintha ezek az urak ma is azon a helyen állanának, mint akkoriban voltak. Most rátérek egy dologra, amely nem egyedül az én felelősségem, amelyben, bár szivesen, dicsekedve viselem a felelősségnek egész súlyát, de mégis a történeti igazság érdekében elő kell adnom, hogy nem csak magam vagyok, aki ezért politikailag felelek. Történt, t. képviselőház, a koalicziós kabinet megalakításának időpontjában, hogy tudomást szereztünk arról, hogy Magyarországon abban a korszakban — nevezzük röviden darabont-korszaknak — a magyar igazságszolgáltatás legfőbb fórumának, a m. kir. Curiának élére a darabontkorszak igazságügyministere volt kiszemelve. T. képviselőház ! A történelem múzsája gyászfátyolt öltött volna, (Felkiállások jobbfelől: Ah 1 Ah !) ha bekövetkezik az, hogy azt az embert, aki írásban és szóban a magyar alkotmánynak és a parlainentáris kormányrendszernek alapjait támadta meg, a legfőbb biróság élére állitottuk volna. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nos, t. képviselőház, megtörtént az a dolog, — dicsekedve mondom — hogy igenis, a kormányvállalást tettük attól függővé, hogy az a kinevezés, amely már nemcsak felterjesztve, de expediálva is volt, visszavonassák. (Derültség és zaj jobbfelől. Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, ha valaki a király kinevezésének tényei előtt való hódolatot olyan nagyra tartja, akkor legyen szives ezt ad notam venni, hogy elhiszi-e a minister ur, hogy ennek a kinevezésnek visszavonása Ö~ felségének, az alkotmányos királynak hozzájárulása nélkül megtörténhetett volna % (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Honnan van tehát mégis, hogy a t. igazságügyminister ur nem hódol be a koronás király ezen ténye előtt, hanem szemrehányást tesz nekünk, (Igaz! Ugy van 1 Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy felterjesztettük, de kineveztetni nem engedtük ? B. Podmaniczky Endre: Nem arról van szó ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : De igen, uram, erről van szó ! B. Podmaniczky Endre: A komáromi ügyész áthelyezéséről van szó ! (Zaj.) Polónyi Géza : Arról is beszélünk mindjárt. (Halljuk! Halljuk ! baljelől.) Hanem a minister ur, igenis, arról beszélt, hogy egyesek fel voltak terjesztve és még sem lettek kinevezve. És azt is mondta, hogy ezek legnagyobb sajnálatára még ma is azon a helyen vannak, és ő nem tucl rajtuk segíteni. A dolog tehát • igy áll erre a legfelsőbb állásra nézve. És aztán mindjárt itt az ellentétét, az antitézisét is látjuk annak, hogy mennyire vezetett minket különösen pártpolitikai tekintet, az ilyen állások betöltésénél. A t. minister ur jól tudja, hogy erre az állásra ki lett nevezve Ő felsége által az én felterjesztésemre az az Obersckall Adolf,.. .
