Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-480
240 480. országos ülés 1913 november 26-án, szerdait, a szedőgyereket, (Derültség a baloldalon.) a nyomdaszemélyzet összes tagját, a nyomdászt, a lapkihordót, az olvasót és még azt is, aki a lappéldányt átadta a másiknak, (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugy hogy kiejtettem a javaslatot a kezemből, mert féltem, hogy végre rám kerül a sor és engem is megbüntetnek. (Zajos derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mondhatom, hogy a törvéyjavaslat szigorusága egy más emléket is visszaidézett emlékezetemben, amikor ugyanis a Osemegi-féle törvénykönyv legelőször jelent meg. Nagyon rövid leszek és ez összefügg a tárgygyal, remélem nem fogom vele untatni a t. házat. A megboldogult sógorom szintén ügyvéd volt Debreczenben, és amikor megkérdeztem: »sógor, elolvastad-e az uj büntetőtörvénykönyvet ?« azt mondta: »Elolvastam sógor, mondhatom, hogy kegyetlenül szigorú, nem tudom, hogyan fogjuk kihúzni ezt a hetven esztendőt szárazon*. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nemcsak én estem e hangulatba t. ház, de a sajtóval foglalkozó minden ember, a sajtó minden munkása, akár a szellemi részszel foglalkozik akár demokratikusabb szolgálatot teljesít, de mégis a sajtóból élő alkalmazottja a napi sajtónak, mind azt érezte, hogy e mellett a törvényjavaslat mellett, ha törvényerőre emelkedik, nem lehet hetven évet de néhány hetet sem lehet szárazon elvinni. A t. igazságügyminister ur hiába ringatja magát abban az illúzióban, hiában hozta fel, hogy e törvény életbeléptetése után nem lesz többé sajtórágalmazás, nem lesz sajtó utján elkövetett szándékos valótlanságmondás, vagyis nem fognak többé a sajtóban hazudni. Ép ugy lesz revolverezés, mint eddig volt, ép ugy fognak hazudni, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy ezentúl aki revolverezni fog, drágább lesz ós a t. minister ur a költségjegyzék megdrágitását idézte elő, egyéb semmit. A minister ur beszédében, amelynek sok kedves és méltánylandó része volt, amikről szintén leszek bátor megemlékezni, azt mondotta, hogy nem állhat meg az a szemrehányás, amelylyel illették, hogy tulajdonképen nem kodifikálni akart, nem kodifikátori munkát végzett, hanem pártpolitikai munkát. Itt meg kell állani, mert én is abban a véleményben vagyok, hogy csalódik a t. minister ur, ha azt hiszi, hogy helyesnek tartják az ő véleményét, hogy jogi kodifikátori munkát végzett. Ez nem olyan munka volt; az én szerény véleményem szerint és azoké szerint, akik velem egyformán gondolkodnak, ez nem annyira kodifikátori, mint tisztán pártpolitikai munka. (Éljenzés és taps a bal- és a széísöbaloldalon.) Sőt azt a közbeszólást is honorálom, hogy nem is volt munka, mert ami jó van benne, az az eddigi sajtóeljárásban is benne volt és a többit nem is lehet munkának mondani. (Zaj.) A t. minister ur abban a hiszemben vall, hogy rendszabályozza a sajtó visszaéléseit. Hiszen ez dicséretére válnék. Nincs a sajtónak egyetlen igaz barátja, aki nem akarná a viszszaéléseknek az emberi lehetőség szerint való kiküszöbölését. Ilyen ideális sajtójogi kodifikácziót mindenki szives örömmel üdvözölne. Hiszen természetes, nem lehet örök életre sajtójogot kontemplálni, hanem a sajtó fejlődésével, a viszonyok erősödésével, a műveltség emelkedésével, a szükségletek növekedésével, természetes dolog, a sajtójognak is igy kell módosulnia. Ha ilyen javaslatot terjesztett volna be a minister ur, mi is szívesen fogadnók, ez azonban nem ezeket a viszonyokat veszi figyelembe és nem ezekre irányul elsősorban. Ha azonban a törvényjavaslatnak itt-ott zugokba elrejtett szakaszait szemügyre veszszük, aminthogy lesz alkalmam ezeket a kis zugokat is meglátogatni, — alkalmazkodva egész készséggel az igazságügyminister ur azon óhajtásához, hogy a részletekkel foglalkozzunk behatóan, — látni fogjuk, hogy ez a javaslat erősen pártpolitikai munka és erősen politikai munka. Politikai munka pedig a közhatalmak hatalmának még nagyobb gyarapítására, a szabadságjogoknak, a sajtójognak lehető elhalványitásával, sőt megsemmisítésével. Valamint az esküdtszéki törvénynél is mindig betörőket, lókötőket és rablógyilkosokat emlegettek, de azért mindig a sajtóra gondoltak, azonképen ennek a javaslatnak megalkotásánál is világos az intenczió, mert annak ellenére, hogy sürün emlegeti a javaslat a visszaéléseket, emlegeti azokat, akik a sajtót magát kompromittálják, az indokolás pedig ugyancsak emlegeti, hogy a sajtót akarják megmenteni azzal, hogy a visszaélések szarvait letördelik: az egyes szakaszok mögött meghúzódnak bizony olyan rendelkezések, amelyek nem voltak benne a koaliczió javaslatában. Bakonyi Samu: Nem is volt javaslat. Benedek János: ...Nem is volt javaslat, csak tervezet. Ennek a törvényjavaslatnak alig van fejezete, amely el ne árulná a benne lappangó ilyetén intencziót, amint erre lesz szerencsém, annak idején rámutatni. A t. minister ur főképen azzal hárítja el magától a szemrehányásokat, hogy hiszen a nemzeti kormány által tervbevett, törvényjavaslat alapján készült ez a javaslat és hivatkozik Polónyi Géza egykori igazságügyminister urnak kijelentésére, amelyet nagy hévvel mondott el annak idején a képviselőházban, amikor a magánbecsületnek kelt hatályosabb védelmére. Hát ez nem Polónyi Géza találmánya, mert sokan mondják, hogy a magánbecsület nincsen kellőképen megvédve, legalább a birói gyakorlatban nincs. . . . Vázsonyi Vilmos: Dehogy nincs! A törvény fogházat szab rá! Az épen elég. A birói gyakorlat nem védi eléggé!
