Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-480
228 í8ü. országos ülés WÍ3 november 26-án, szerdán. képen ma is leghivatottabb tagja, Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, aki kegyes volt engem közoktatásügyi minister korában a tanári állásra kinevezni, megadja végre az elégtételt a Magyar Tudományos Akadémia, amely kegyes volt engem tizenkét év előtt tagjai közé választani. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ha ezzel szemben Ivánka Imre képviselő ur engem tudatlannak tart vagy nevetségessé óhajt tenni : ez — bocsánatot kérek, — engem ép olyan kevéssé érdekel, mint valamely patagóniai vagy fokföldi embertársamnak véleménye. (Élénk derültség, éljenzés és taps jobbfelől.) Megengedem, hogy a mélyen t. képviselő ur igen nagy államférfiú és a géniusz is homlokon csókolta őt, amikor született, (Derültség jobbfelől.) azonban nem jogtudós, sőt általánosságban nem is tudós, következőleg ezen kérdéseknek megítélésére kevésbbé hivatott. (Helyeslés jobbjelöl. Zaj balfelől.) Platthy György : Elnök ur, ehhez nincs szava ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. (Halljuk ! Halljuk !) Balogh Jenő igazságiigyminister: Ha pedig azt méltóztatott kifogásolni, amit nagyon szellemesen kifigurázott, hogy a munkások küldöttségének fogadása alkalmával több t. barátomat, közöttük Szladits Károly igen t. táblabíró barátomat is behívtam, erre egyszerűen elmondom a tényállást. (Halljuk! Halljuk!) Szerencsém volt azokhoz a munkás urakhoz egy és fél órán keresztül és mondhatom, olyan intelligencziát, olyan jó modort, olyan önfegyelmezettséget tapasztaltam, hogy bár harmincz úrral és egy hölgygyei diskuráltam, mert köztük volt egy nő is, (Halljuk ! Halljuk!) csak a legnagyobb tisztelettel emlékezhetem meg erről a beszélgetésről és hogy azt mindig hivatali pályám egyik kellemes emlékének fogom tekinteni. (Helyeslés.) Lefolyt pedig a beszélgetés ugy, hogy először a szónok beszélt tíz perczig, utána én beszéltem körülbelül tíz perczig és azután diskuráltunk. Nagyon jól emlékszem az esetre, hogy az egjdk ur szóba hozott egy polgári pert, amelyet a szücsmunkások szakszervezete indított egy kollektív szerződésből kifolyólag. Az iUető ur szóba hozta annak a polgári pernek lefolyását. . . Polónyi Dezső : Ez sajtótörvény ! Balogh Jenő igazságiigyminister: ... és kifejezést adott azon óhajának, hogy szeretné tudni, hogy mi lesz a birói döntés ? Csengettem és bekértem Szladits t. barátomat, hogy ennek a pernek lefolyására nézve véleményt mondjon. Büszke vagyok arra, hogy ezt megtettem, mert ha nem becsültem volna meg a munkásokat, nem is reagáltam volna panaszukra, tudomást sem vettem volna róla, hogy mi az ő sérelmük és fájdalmuk, hanem egyszerűen mondhattam volna egy semmit sem jelentő frázist. (Ugy van ! jobbfelől.) Ámde én egy nálam sokkal hivatottabb férfiúnak, Szladits táblabíró urnak, illetékes véleményét akartam szemük elé tárni (Élénk helyeslés jobbfelől.) és ezen beszélgetés folyamán meggyőztük őket arról, hogy a munkások tévedésben vannak, hogy annak a pernek nincs alapja. Ez az én lelkiismeretességemnek és kötelességtudásomnakegyik csekély példája, (Élénk éljenzés jobbfelől.) és minden szégyen nélkül ezentúl is teljesíteni fogom hasonló kötelességemet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ha pedig valaki ezt nevetségesnek tartja, akkor — bocsánatot kérek — csak azt mondhatom az illető urnak, hogy az ő kötelességtudásának és lelkiismeretességének mértékéről nincs túlságos nagy véleményem. (Élénk derültség jobbfelől.) Azt is méltóztatott Mezőssy Béla t. képviselő urnak mondani, hogy bizonyára azért van ebben a javaslatban annyi hiba, mert én azt aláirtam, de nem olvastam el. Ez a kifogás bizonyára abban a szállóigében is kifejezést nyer, hogy itt egy olyan tulsiető, vagy olyan — amint ezt szinte ijesztő szellemességgel mondják — »gyorstalpaló« kodifikáczió folyik, hogy a minister bizonyára nem tudja azt nyomon követni. Én azonban megmondhatom t. képviselőtársamnak, hogy miképen tudom ezt a munkát elvégezni ? Ugy. hogy már három esztendeje egyik évben öt napig voltam szabadságon, a másik évben pedig tizenegy napig voltam a székesfővárostól távol, de magammal vittem a magam könyveit és aktáit és már reggel nyolcz óra előtt — méltóztassék tudakozódni az igazságügyministeriumban a portásnál, aki ezt nagj^on nyilvántartja (Derültség jobbfelől.) — és nagyon ellenőrzi, mivel sok baja is van vele (Derültség,) már bejövök hivatalomba és este kilencz óra után szoktam a hivatalból családom körébe hazatérni. Ezért azonban semmiféle elismerést vagy köszönetet sem az országtól, sem mástól nem várok, legkevésbbé várom pedig ezt a t. túloldaltól (Derültség.), annyit azonban ki kell jelentenem, hogy akárhogyan méltóztassék is lelkiismeretlenségemet vagy tulsietett munkámat feltüntetni, addig míg a Gondviselés engedi, erőim végső megfeszítésével, jövőre is fogok dolgozni mindannak javára, amit az ország és nemzet érdekében állónak tartok. (Élénk éljenzés és taps jobbról és a középen.) Gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak egy kicsinylő megjegyzésével végzem — ő t. i. azt mondotta, hogy nagyobbra tartott engem, mint sem, hogy ilyen javaslat beadására vállalkozzam. (Halljuk ! Halljuk!) Lelkiismeretes kötelességem épen azon nagyrabecsülésnél fogva, melylyel iránta viseltetem, hogy beszámoljak arról, miért tartom én ezen javaslatot szükségesnek. (Halljuk ! Halljuk !) Úgyis mint hazafi, úgyis mint családapa, akinek a Gondviselés megengedte, hogy kedves és boldog családi életet élhessek, bevallhatom, hogy — nem elégikus hangulatban, hanem mindennapi gondolatvilágomban — bizonyos aggodalmak fognak el, hogy mi lesz a szabadossággal való visszaélések folytán ezzel az országgal ? (Igaz ! 11 gy van ! jobbfelől. Zaj balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Zaj.)
