Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

228 í8ü. országos ülés WÍ3 november 26-án, szerdán. képen ma is leghivatottabb tagja, Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, aki kegyes volt engem közoktatásügyi minister korában a tanári állásra kinevezni, megadja végre az elégtételt a Magyar Tudományos Akadémia, amely kegyes volt engem tizenkét év előtt tagjai közé válasz­tani. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a közé­pen.) Ha ezzel szemben Ivánka Imre képviselő ur engem tudatlannak tart vagy nevetségessé óhajt tenni : ez — bocsánatot kérek, — engem ép olyan kevéssé érdekel, mint valamely patagóniai vagy fokföldi embertársamnak véleménye. (Élénk de­rültség, éljenzés és taps jobbfelől.) Megengedem, hogy a mélyen t. képviselő ur igen nagy állam­férfiú és a géniusz is homlokon csókolta őt, amikor született, (Derültség jobbfelől.) azonban nem jog­tudós, sőt általánosságban nem is tudós, követ­kezőleg ezen kérdéseknek megítélésére kevésbbé hivatott. (Helyeslés jobbjelöl. Zaj balfelől.) Platthy György : Elnök ur, ehhez nincs szava ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. (Halljuk ! Halljuk !) Balogh Jenő igazságiigyminister: Ha pedig azt méltóztatott kifogásolni, amit nagyon szelle­mesen kifigurázott, hogy a munkások küldöttségé­nek fogadása alkalmával több t. barátomat, közöt­tük Szladits Károly igen t. táblabíró barátomat is behívtam, erre egyszerűen elmondom a tényállást. (Halljuk! Halljuk!) Szerencsém volt azokhoz a munkás urakhoz egy és fél órán keresztül és mond­hatom, olyan intelligencziát, olyan jó modort, olyan önfegyelmezettséget tapasztaltam, hogy bár harmincz úrral és egy hölgygyei diskuráltam, mert köztük volt egy nő is, (Halljuk ! Halljuk!) csak a legnagyobb tisztelettel emlékezhetem meg erről a beszélgetésről és hogy azt mindig hivatali pályám egyik kellemes emlékének fogom tekin­teni. (Helyeslés.) Lefolyt pedig a beszélgetés ugy, hogy először a szónok beszélt tíz perczig, utána én beszéltem körülbelül tíz perczig és azután diskuráltunk. Nagyon jól emlékszem az esetre, hogy az egjdk ur szóba hozott egy polgári pert, amelyet a szücs­munkások szakszervezete indított egy kollektív szerződésből kifolyólag. Az iUető ur szóba hozta annak a polgári pernek lefolyását. . . Polónyi Dezső : Ez sajtótörvény ! Balogh Jenő igazságiigyminister: ... és ki­fejezést adott azon óhajának, hogy szeretné tudni, hogy mi lesz a birói döntés ? Csengettem és be­kértem Szladits t. barátomat, hogy ennek a per­nek lefolyására nézve véleményt mondjon. Büszke vagyok arra, hogy ezt megtettem, mert ha nem becsültem volna meg a munkásokat, nem is reagáltam volna panaszukra, tudomást sem vet­tem volna róla, hogy mi az ő sérelmük és fájdal­muk, hanem egyszerűen mondhattam volna egy semmit sem jelentő frázist. (Ugy van ! jobbfelől.) Ámde én egy nálam sokkal hivatottabb férfiú­nak, Szladits táblabíró urnak, illetékes vélemé­nyét akartam szemük elé tárni (Élénk helyeslés jobbfelől.) és ezen beszélgetés folyamán meg­győztük őket arról, hogy a munkások tévedés­ben vannak, hogy annak a pernek nincs alapja. Ez az én lelkiismeretességemnek és kötelesség­tudásomnakegyik csekély példája, (Élénk éljenzés jobbfelől.) és minden szégyen nélkül ezentúl is teljesíteni fogom hasonló kötelességemet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ha pedig valaki ezt nevetsé­gesnek tartja, akkor — bocsánatot kérek — csak azt mondhatom az illető urnak, hogy az ő kötelességtudásának és lelkiismeretességének mér­tékéről nincs túlságos nagy véleményem. (Élénk derültség jobbfelől.) Azt is méltóztatott Mezőssy Béla t. képviselő urnak mondani, hogy bizonyára azért van ebben a javaslatban annyi hiba, mert én azt aláirtam, de nem olvastam el. Ez a kifogás bizonyára ab­ban a szállóigében is kifejezést nyer, hogy itt egy olyan tulsiető, vagy olyan — amint ezt szinte ijesztő szellemességgel mondják — »gyors­talpaló« kodifikáczió folyik, hogy a minister bizonyára nem tudja azt nyomon követni. Én azonban megmondhatom t. képviselőtársamnak, hogy miképen tudom ezt a munkát elvégezni ? Ugy. hogy már három esztendeje egyik évben öt napig voltam szabadságon, a másik évben pedig tizenegy napig voltam a székesfővárostól távol, de magammal vittem a magam könyveit és ak­táit és már reggel nyolcz óra előtt — méltóztassék tudakozódni az igazságügyministeriumban a por­tásnál, aki ezt nagj^on nyilvántartja (Derültség jobbfelől.) — és nagyon ellenőrzi, mivel sok baja is van vele (Derültség,) már bejövök hivatalomba és este kilencz óra után szoktam a hivatalból családom körébe hazatérni. Ezért azonban semmiféle elismerést vagy kö­szönetet sem az országtól, sem mástól nem várok, legkevésbbé várom pedig ezt a t. túloldaltól (De­rültség.), annyit azonban ki kell jelentenem, hogy akárhogyan méltóztassék is lelkiismeretlenségemet vagy tulsietett munkámat feltüntetni, addig míg a Gondviselés engedi, erőim végső megfeszítésével, jövőre is fogok dolgozni mindannak javára, amit az ország és nemzet érdekében állónak tartok. (Élénk éljenzés és taps jobbról és a középen.) Gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak egy kicsinylő megjegyzésével végzem — ő t. i. azt mon­dotta, hogy nagyobbra tartott engem, mint sem, hogy ilyen javaslat beadására vállalkozzam. (Hall­juk ! Halljuk!) Lelkiismeretes kötelességem épen azon nagyrabecsülésnél fogva, melylyel iránta visel­tetem, hogy beszámoljak arról, miért tartom én ezen javaslatot szükségesnek. (Halljuk ! Halljuk !) Úgyis mint hazafi, úgyis mint családapa, aki­nek a Gondviselés megengedte, hogy kedves és boldog családi életet élhessek, bevallhatom, hogy — nem elégikus hangulatban, hanem mindennapi gondolatvilágomban — bizonyos aggodalmak fog­nak el, hogy mi lesz a szabadossággal való vissza­élések folytán ezzel az országgal ? (Igaz ! 11 gy van ! jobbfelől. Zaj balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom