Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

214 í-79. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. Hiszen különösen a mai rettenetes pénzviszonyok mellett akkor, amikor a fővárosban ötvenezer koronát követelnek a hírlapoktól, vidéken pedig húszezer koronát — és eddig rendszerint az óvadékbankok szolgáltatták, tették le a biztosítékot, amely után az illető vállalatok kamatokat fizettek —, honnan fogja majd előteremteni a lapvállalat azt a biztosítékot, ha azt is elzárják előle, hogy ha van ingatlana, ezen biztosithassa az óvadékot. Bikádi Antal: Hát beszünik, hiszen ezt akarják. Egry Béla: A régi sajtótörvényben megvan állapítva .a perczent is, amelyet az állam fizet a biztosíték után, nevezetesen öt százalékot. Ebből a törvényjavaslatból ez is kimaradt, csak azt mondja, hogy »törvényes kamatláb*. Hát engedelmet kérek, törvényes kamatláb az egy perczent, meg a nyolcz perczent is. Hantos Elemér: Ejha! Egry Béla: Igenis, törvényes kamatláb az egy perczent is, egy tág latitiidöt enged az igazságügyminister ur egy és nyolcz százalék közt; miért nem állapítja ezt meg ? Az adóhivatal 3'5°/o kamatot fizet a letétek után. Ebben a javaslatban egy betű sincs arról, hogy hány százalék a törvényes kamat, az államkincstár azt mondhatja, hogy nem adok többet 3%-nál (ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A 19. szakasz arról szól, hogy másodfokban a belügyminister, harmadik fokban a közigazgatási bíróság dönt, ha lapalapitásra vonatkozó [felebbezésről van szó. Egyetlen felső fórumra nézve sem határozza meg a javaslat a fix terminust, amely alatt akár a belügyminister, akár a közigazgatási bíróság köteles elintézni a felebbezéseket. Pedig vannak szomorú tapasztalataink a törvényhatósági bizottságok határozatainak felterjesztése tekintetében; évekig hevernek a belügyministeriuinban. nem intézik el őket, mert a kormányhatalomra nem kedvezőek. Már most hogy biztosítja a minister ur e törvényjavaslatban a sértett fél jogát, hogyha nem állapítja meg magában a törvényben, hogy a belügyministeriuin hány nap alatt, 30—15 vagy 8 nap alatt és a közigazgatási bíróság hány nap alatt köteles intézkedni a felebbezések tekintetében. Még csak a 39. és 40. szakaszra kívánok reflektálni. (Halljuk! a bal- és a ssélsöbalolclalon.) A", napokban a t. igazságügyminister ur egy küldöttséget, amely nála tisztelget, azzal gondolt megnyugtatni, azzal bocsátotta el, hogy a sztrájkra vonatkozólag nincs mitől tartaniuk, mert hiszen a sztrájktörvény amúgy is munkában van, nem kell a törvényjavaslatban biztosítékot felvenni arra nézve, hogy a sztrájkolok jogos érdekei ki ne játszassanak. Engedelmet kérek t. minister ur, éppen azt mondom a sztrájktörvényre, amit mondtam az ipar- és a bányatőrvény revíziójára nézve. Azokat is már évtizedek óta ígérik és ma sincsenek a képviselőház előtt; épugy leszünk a sztrájktörvénnyel is. A minister ur nem tudja, meddig lesz a ministeri székben és így nem adhat garancziát a munkásoknak arra vonatkozólag, hogy a sztrájktörvényt be fogja-e terjeszteni, vagy nem ? és mikor ? Bakonyi Samu: Isten őrizz, hogy ők terjesszék be az ilyen törvényt. Egry Béla: A t. minister ur a kártérítésre is tesz egy kijelentést, amit leszögezés czéljából, kénytelen vagyok felolvasni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) Azt mondja a minister ur a kártérítésre vonatkozólag : »Elismerem, hogy az itteni szabályozás kifogásolható, minthogy az az általános magánjog körébe tartozik.« T. képviselőház! Ha a minister ur maga elismeri azt, hogy az kifogásolható, hogy a kártérítési igény, miután a magánjog körébe tartozik, itt ebben a törvényjavaslatban nyerjen elintézést, kérdem akkor, különösen a Csermák t. képviselőtársam által felhozottak alapján, hogy miért veszi be a miniszter ur a sajtótörvénybe a kártérítési igényt; miért nem kodifikálja a magánjogban. Ha nem tudja a magánjogi törvényjavaslatot megcsinálni, mert állítása szerint ez egy pár évet vesz igénybe, akkor e törvényjavaslat tárgyalását kell felfüggeszteni. A kérdés azonban semmi körülmények között sem tartozik ennek a törvényjavaslatnak keretébe. Csermák Ernő előttem szólott t. képviselő társam a 48. §-nál elmondotta nézeteit, kifejtvén szintén azt, hogy a kártérítés kérdése nemtartozik ide, hanem a magánjogba, én csak azt teszem még hozzá, hogy azok a nagy érdekek, a melyek koczkán forgnak pl. akkor, a mikor a nyomdatulajdonos megtámadtatik és talán ezrekre menő kártérítésre ítéltetik, nem ^részesülnek méltánylásban, mert semmi néven nevezendő jogorvoslat sincs; a javaslatban még csak módot sem nyújt az igazságügyminister ur, az anyagilag súlyosan megtámadott nyomdatulajdonos részére, hogy perújítással éljen és uj bizonyítékok alapján kimutathassa voltát elitéltetése igazságtalan, jogtalan és méltánytalan. Mindenesetre kérnem kell az igazságügyminister urat, hogy nyújtson e nagyfontosságú és szerinte is a magánjog keretébe tartozó kérdés elbírálásánál módot és alkalmat arra, hogy a főtárgyalásra megidézett egyén, a kinek bőrére hozzák az ítéletet, akár perújítás utján, akár ^más módon, valami jogorvoslattal élhessen. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Befejezem beszédemet, (Halljuk! Halljuk !) és engedje meg a t. elnök ur, hogy végezetül ismét Deák Eerencznek egy idézetével fejezhessem azt be. (Derültség a jobbóldalon. Halljuk!) Bakonyi Samu: Kinevetik Deák Perenczet! Egry Béla: (Olvassa): »Midőn a fennálló törvények javításán, a polgárok egymásközötti viszonyainak rendezésén dolgozunk, akkor látjuk