Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-479
479. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. 205 fölött nem lehet egyszerűen napirendre térni. Nem lehet azt mondani, hogy vállalják ezt a javaslatot, ha összeszakad a világ is, ennek keresztül kell mennie. Egy nagyon lényeges jogi kérdéssel is kell itt foglalkoznom, t. i. egyrészt az eljárás, másrészt a kártérítés kérdésével. Engedjen meg a t. minister ur, hogy én itt eltekintsek attól a magas piedesztáltól, amelyen ő mint minister áll és mint jogászember beszéljek a jogászhoz. Méltóztassék csak ezzel a sajtóeljárással foglalkozni, amelyet a minister ur nekünk előterjesztett és itt képvisel. Hát kérdem, t. minister ur, nem hasonlit-e ez a javaslat az úgynevezett kivételes intézkedésekhez, amelyeket magyarul statáriumnak hivnak? Hisz ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyeket annak idején Ráday alkalmazott az Alföldön a haramiák ellen, a Patkók és a Rózsa Sándorok ellen. Mert mit kivan elérni a minister ur azzal, hogy az újságíró ne terjeszthesse bizonyítékait az ő birái elé? Azt, hogy az eljárás gyorsítása kedvéért az igazság feláldoztassék és helyette az igazságtalanság győzzön, ítéljenek olyan embert is, aki ártatlan. Vájjon melyik igazságügyministeri szék kívánja a jognak, a jogászi elveknek ilyen megtagadását? Melyik igazságügyminister tehet magáévá ilyen javaslatot, amely ennyire lábbal tiporja az igazságot? Vájjon az újságíró egyforma-e a rablóval, hogy ilyen kivételes intézkedésekkel kell elütni öt a rendes eljárástól, amelyet mindenkinek megad a törvény, megengedvén a vádlónak is az ellenbizonyíték előterjesztését ? Az újságírónak itt nem adják meg azt a jogot sem, hogy az ellenbizonyitékokrä is válaszolj oni Vájjon nem ellenkezik-e ez a bűnvádi perrend elveivel is ? A bűnvádi perrend, amikor a rablógyilkost odaállítja bírái elé, mindig gondoskodik arról, hogy az utolsó szó azt a rablógyilkost illesse meg. Csak az újságírónak nincs megadva ez a jog. Hát én ugy látom, hogy ha önök nem tudják megfékezni az újságírókat, ebben csak önök a hibásak. Ott van például a Pesti Hírlap, amelynek homlokzatán olvasható, hogy ezt a lapot a pályaudvarokról a Lukácskormány törvény és jog ellenére kitiltotta. Bródy Ernő: Bécsben megvehetem és itt nem! Csermák Ernő: Ez a vád, amely szól a régi kormány ellen, szól az önök kormánya ellen is, mert vádolja önöket azzal, hogy ez az állapot még tart, hogy az a lap jog és törvény ellenére ma is ki van tütva. Miért nem indítják meg ellene a rágalmazási pert? Miért félnek attól, hogy az elé a független esküdtbíróság elé vigyék ezt a dolgot, hogy ez mondja meg, vájjon igaz-e az, amit az a lap homlokzatának élén hónapokon, esztendőn keresztül hirdet, vájjon megfelel-e az a valóságnak, igen vagy nem ? (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor' önök ezt tűrik, csak azért tűrik, mert lelkiismeretük nem tiszta, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert tudják, hogy az a valóságnak megfelel és tudják azt, hogy a mai jogrend mellett ez ellen az igazság ellen nem kapnak olyan orvoslást, amely megfelel a szivük vágyának. Azért kell egy uj törvény, amellyel le lehessen mindent törni, amellyel ezt is meg lehessen akadályozni. És amikor beszélnek azokról a hitvány zuglapokról, amelyek a közönséget megmételyezik, akkor kizárják a legelőkelőbb lapokat a pályaudvarokról, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) kizárják mindenhonnan azokat a lapokat, amelyek Magyarországnak úgyszólván nemesitői, úttörői és irányzó lapjai. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: A kis élczlapokat és hasonlókat meg lehet kapni minden pályaudvaron. Csermák Ernő: T. minister ur! Hasztalan hivatkozik ön a franczia forradalomra. A franczia forradalomból ön csak a guillotine-t hozta ide, a többit azt otthagyta. (Derültség balfelöl.) Amikor abban a forradalmi korszakban nagy alkotások voltak, azok átmentek a nemzetek vérébe. Nézze meg Németországnak alkotmányát és igazságszolgáltatási rendszerét, bizonyára meg fogja találni, hogy Napóleon vitte oda a forradalomnak olyan intézményeit, amelyek Napóleon után is megmaradtak Németországban. (Ugy van! balfelöl.) Az ilyen forradalmi működés után nem várok mást, mint hogy feláll a t. munkapártról egy modern Couthon, olyan mint a franczia forradalomban felállt és azt mondotta: »minek az a védő, legjobb védők az esküdtek, el kell törölni a védőket, különben is az olyan gaz összeesküvő nem érdemel meg védőt!« Miért nem teszik ezt is ki abba a javaslatba, minek annak az újságírónak védő, minek az esküdtszéknél a védő, az a gaz újságíró, aki rágalmaz, de akit ma még nem merünk az esküdtszék elé állítani, nem érdemli meg a védőt, nem érdemli meg azt, hogy őt valaki támogassa. Janiga János: Saját gondolat! Csermák Ernő: Ez az önök liberalizmusa, amelyet a franczia forradalomból idehoztak. Azonban figyelmeztetnem kell a franczia forradalomnak egy másik eredményére. Gouthonnak ezt a javaslatát megszavazták, behozták azt is, hogy lajstrom-rendszer szerint vitték a vérpadra azokat, akik ellen ezt a javaslatot törvényerőre akarták emelni. De arra már nem számítottak, hogy röviddel utána már megfordul a koczka, hogy még ugyanannak a törvénynek alapján és utoljára azokat viszik a vérpadra, akik azt a törvényt megalkották. Bródy Ernő: Ministereket is akasztottak már! (Zaj.)
