Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

196 '479. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. 4. bekezdés azt iriohdja (Olvassa) •' » Olyan sajtótermék utczai terjesztését, amely a közrendet, vagy a közerkölcsiséget sérti vagy veszélyezteti, különösen amely valamely nemzetiségi osztály vagy hitfelekezet ellen gyűlölet ébresztésére alkalmas vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja anélkül, hogy ezt közérdek kívánná, engedélyezni nem szabad.« Ezen szakasz értelmében megállapitható minden ellenszenv nélkül, hiszen ón kizárólag jogászi szempontból akarom megvilágítani ezt a javaslatot, hogy bizony ebben nem is burkolt, hanem nyilt czenzura van. Itt utczai terjesztésről lévén szó, ez, is egyik attribútuma a sajtószabadságnak. És ezen szakasz, ha igy maradj a czenzurának legélesebb bizonyítéka lesz, mert nem is mondja meg, hogy ki állapítja meg, hogy van-e nemzetiségi vagy osztályelleni izgatás. Hogy a közrend vagy a közerkölcsiség veszélyeztetve van-e, ez a kérdés kisebb jelentőséggel bir, mert az a becsületes emberek érdekeit ritkán sértheti meg, ha a közrend vagy a közerkölcsiség védelmére szorítják az illető lapot, hanem a nemzetiség elleni gyűlöletre felhívás, ez az az Achilles-sarok, amelylyel a legnagyobb visszaéléseket lehet elkövetni, mert egyszerűen, a nélkül, hogy birói Ítélet megállapítaná, hogy forog-e fönn nemzetiségi vagy osztályelleni izgatás, sua auctoritate , megtiltja a közigazgatási hatóság a terjesztést. Én a czenzurának pregnánsabb kifejezését mint ezt, elképzelni sem tudom. T. ház! A sajtójavaslat 15. §*a értelmében a mindenkori kormány közege teljesen megfoszthatja az ellenzéket attól, hogy választóikkal falragaszok utján érintkezhessenek. Aki tudja a választási trükköket és tudja, hogy mint szokták nálunk »kiügjeskedni« a mandátumokat,— ha jól emlékszem, ez Tisza István szava — az előre meg lehet győződve, hogy nem fog akadni soha kormánypárt, amely kezében tartva a hatalmat és rendelkezvén az összes hatóságokkal, nem fogja kimondani, hogy a te jdakátod izgatás valamely irányban, nemzetiség, osztály, vagy hitfelekezet ellen, inig ellenben az ő plakátja mindig kifogástalan és törvényszerű. Véleményein szerint ez egy olyan nagyhatalom a közigazgatás kezében, amely nemcsak a sajtót bénítja meg, hanem talán a választási harczok, az alkotmányos küzdelmek kifejlődését is eleve kizárja. Ami a kiadó és a szerkesztő előéletére vonatkozó intézkedéseket illeti, erre vonatkozólag az én elvtársaim közül, vagyis inkább az ellenzék padjaiból igen sokan, akik felszólaltak, indokolták álláspontjukat; nemzetiségi szempontból különösen sérelmes ez az intézkedés, mert bizony, mint mondám, a mi szerkesztőink azok, akik a legtöbbet ültek, a legtöbbet áldoztak a sajtószabadság oltárán, akik tehát mint hivatásos szerkesztők leginkább fognak elüttetni ilyen tilalom folytán attól, hogy tisztességes kenyérhez jussanak, és hogy hivatásukat teljesíthessék. T. ház! A konstituczió harmadik czikkelyére hívtam fel a minister ur figyelmét, amely nem tűri meg az u. n. inspekcziont. Hát vájjon nem inspekczion-e ez az egész intézkedés, amely a lap megindítására vonatkozik? Nem is képzelek retrográdabb és nagyobb visszaesést a sajtó terén, mint ezen bejelentéseknek a kodifikálását és elintézési módját. Igaz, hogy az alsófoku közigazgatási hatóság nyilatkozata záros határidőhöz van kötve, azonban, ha ez az alsóbbfoku hatóság megtagadja az engedélyt és megfelebbezik a ministerhez, a minister tetszése szerint ott tarthatja és az illető már nem indíthatja meg a lapot.. Hát, hogyha ez a láttamozás, előleges bejelentés és ezen bejelentés tudomásulvétele, valamint a megjelenésnek ettől való függővé tétele nem reakcziós és nem ütközik abba az emberi jogokról szóló deklaráczióban foglalt intézkedésbe, akkor éri igazán ezen deklarácziónak egyetlen szakaszát sem értem. Vegyük csak tekintetbe azt a nagy szeretetet, amelyet különösen velünk, a nemzetiségekkel szemben gyakorolnak; a t. kormány egyszerűen nem fogja tudomásul venni, elutasittat bennünket, meghagyja a törvényhatóság első tisztviselőjének, hogy utasítson el, azután mi megfelebbezzük és ott fog pihenni ad calendas graecas, vagy ha a politikai rezőn azt fogja követelni, hogy mégis nyilatkozzék, akkor a minister ur nyilatkozni fog és még orrot is ad majd annak az elsőfokú közigazgatási hatóságnak, hogy miért nem engedélyezte. Vagyis tetszése szerint szabályozhatja ezt a kérdést a minister ur, ugy, amint szabályozni szokták, melegre vagy hidegre, a központi fűtést. Ilyen körülmények között ezt a szakaszt minden szempontból perhorreszkáljuk, de különösen perhorreszkáljuk mi, akiknek rendelkezésére nem áll olyan hatalmas sajtó, mint a magyaroknak. Nekünk nincs ilyen hatalmas szervezetünk; fájdalom, mi még szervezni sem tudtuk újságíróinkat a kormányoknak e tekintetben tanúsított magatartása miatt. Tartozom azonban az igazságnak annak kijelentésével, hogy nyugdijalapszabályaink a jelenlegi kormány által jóváhagyattak, ami mégis némi haladást mutat. (Igás! Ugy van! a középen.) A biztosíték kérdése szintén igen sok oldalról világíttatott meg. Elvem az, hogy ne szaporítsam a szót és ne mondjak olyan dolgokat, amelyeket mások már elmondottak, azonban valamint az előző szakaszoknál, ugy itt is figyelemmel kell lennünk a 48-as törvényekre, amelyek szerint, ha egy lap nem jelent meg mindennap, megelégedtek 5000 pengő forint biztosítékkal. A szegényebb szerkesztők, amilyenek a nemzetiségi lapok szerkesztői, akiknek nincsenek rendelkezési alapjaik, rendesen öt naponként jelentették meg a számokat. Ezen uj sajtójavaslat értelmében ebben az