Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

47.9. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. 191 äz elnökkel szemben folytonosan tiszteletlenül viselkedik, kérdem a t. házat, kivánja-e Palugyay Móricz képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasítani: igen, vagy nem ? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Palugyay Móricz képviselő urat a mentelmi bizottság elé kívánják utasítani, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Hegyi Árpád: Többségben vagyunk. (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Most jönnek be!) Elnök: Amennyiben a ház 30 tagja kívánja, megszámláltatom a szavazókat. (Nem Jcellf) Kimondom tehát határozatképen, hogy a ház Palugyay Móricz képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasítja. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Szégyeljék magukat. Bakonyi Samu: Ugyebár, jó igy tárgyalni? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Bakonyi Samu : Örült a ministerelnök, hogy tárgyal az ellenzék. Mezőssy Béla: T. képviselőház! Nagyon nehéz parlamenti vitát ugy folytatni, hogy akkor, amikor más tér nincs, ahol az ellenzék a maga nézetét kifejtheti és amikor a többség részéről kapjuk folyton a szemrehányásokat, hogy a parlamenti küzdelemben részt venni nem akarunk és akkor veszem a bátorságot magamnak és polemizálni akarok a ministerelnök ur egyik nyilatkozatával, — különben is a ministerelnök ur nem igen szorult rá senki védelmére, mert ő helytáll a maga nyilatkozatáért. (Ugy van! a jobboldalon.) — hogy akkor engem folytonosan megakasztanak abban, hogy a magam észrevételeimet teljesen tárgyilagosan megtegyem. (Ugy van! a baloldalon. Zaj.) Szépen konszolidálták a mi pénzviszonyainkat. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen már ott tartunk, hogy egy amerikai exotikus államot kivéve minden müveit államnak, még a Balkánnak' is, még Törökországnak is, amely háborút veszített, magasabban áll a rentéje, mint a magyar államé. (Ugy van! a baloldalon.) Mit jelent ez? (Halljuk! Halljuk!) Ez azt jelenti, hogy a művelt külföld igenis tudja méltányolni és értékelni azokat az alkotmányos állapotokat, amelyek ma Magyarországon uralkodnak. (Ugy van! a baloldalon.) Alkotmányos állapot Frommer-pisztolylyal ós rendőri készenléttel; alkotmányos állapot tönkretett esküdtszékkel és lakat alá zárt sajtóval: ez az alkotmányos állapot tetszhetik a t. többségnek, de az egész művelt külföld egyhangúlag elitéli. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Bezárom szavaimat azért, mert nem vagyok abban a hangulatban, hogy ezt a polémiát a t. elnök úrral tovább is folytatni kénytelen legyek, bezárom szavaimat azzal, hogy a magyar nemzetnek sorsa az, hogy nagy katasztrófák szokták megjwóbálni erkölcsi erejét. (Ugy van! balfelöl.) Én most ugy látom, — gyermekkoromban olvastam Gulliver egyik meséjét — hogy ott a túloldalon az apró emberek összefognak (Felkiáltások a jobboldalon: CsaJe aprók ?) . . . csak az önök szemében nagyok, . . . (Zaj.) mondom, ott a túloldalon összefognak az apró emberek, hogy teljes erővel egy Ghilliver-szerü pókháló köteleivel lenyűgözzék a szabad sajtót. Hát ez nem fog sikerülni. (Ugy van! balfelöl.) Egy kiváló ember, — az önök soraiból való, legalább oda tartozott — azt mondta: a sajtószabadság a szabadságjogoknak azon legerősebbike, hogy mentől inkább próbálják elnyomni, annál inkább kitör és eget kér. Meg vagyok győződve, hogy a sajtó ellen intézett ez a merénylet nem fogja megállítani a magyar sajtót azon az utón, amelyen halad és amely az alkotmányosság és a tisztesség útja. Ezt a javaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Lázár István foglalj a él.) Elnök: A felfügesztett ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Szász Pál jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: Tisztelt képviselőház! A szőnyegen levő felette fontos törvényjavaslathoz én is felszólalok, habár tudatában vagyok annak, hogy szavam a pusztában fog elhangzani és hogy e házban visszhangra nem fog találni. Mindennek daczára is megteszem kötelességemet, mert semmi körülmények között sem akarnám, hogy a közvéleményben azon balhit terjedjen el, mintha a kormánynak ezen reakeziós törvényjavaslatával az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, egyetértene. Felszólalok másrészt azon mély hála és tisztelet jeléül, amelylyel adózom a sajtónak, a sajtó nagy világtörténelmi jelentőségének és különösen a sajtó igazi bajnokainak, kik közül nem kevesen e magasztos hivatás teljesítése közben szemeink előtt vérzettek el. Ha arról van szó, hogy minden nagy és magasztos intézménynek kell áldozatainak lenni, a legnagyobb büszkeséggel hirdetem e helyről, hogy e hazában a románok a sajtó képviseletében és a sajtószabadságért folytatott küzdelmükben a legnagyobb áldozatot hozták. Ezen bevezető szavak után áttérek magára a javaslatra. A mélyen tisztelt igazságügyminister ur azt mondotta november 15-én tartott beszédében, hogy: »Allitom és leszek bátor a részleteknél több adattal kimutatni, hogy a napirenden levő javaslat ugyanazon az elvi alapon áll, mint ez a forradalmi nyilatkozat*. És itt felolvasta a népjogok deklarácziójának a