Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-479
47Ő. országos ülés 1913 Andrics Tivadar: Választás előtt hagytam ott! (Folytontartó zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Ismételten kérem Andrics képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni ! Mezőssy Béla : A t. képviselő ur szememre hányja egy közbeszólás formájában, hogy én cserben hagytam a 48-as zászlót. Andrics Tivadar: Mert minket vádol! Mezőssy Béla: Erre a közbeszólásra neki a legtöbb joga volt, mert az elv- és a hitehagyás terén szakértő. (Taps a baloldalon.) Andrics Tivadar: Választás előtt léptem más pártba ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kovácsi Kálmán : Azért ment át a munkapártba, mert nem volt pénze a választásra a függetlenségi pártelnök urnak ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Mezőssy Béla : De t. képviselőtársam legyen nyugodt, én az én politikai elvváltoztatásomnak indokait köteles nyiltsággal közöltem azzal a párttal, amelyből kiléptem (Zaj a jobboldalon.) és az a párt ezt az én eltávozásomat rossz néven nem vette. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) ítélni fognak felettem választóim is, de semmi esetre sincs joga a képviselő urnak szemrehányást tenni azért, hogy valaki a 48-as oldalról a 67-es zászlóhoz megy, amikor a ministerelnök ur órákhosszat tartó nagy szónoklatokban buzdított, hogy sorakozzunk a 67-es zászló alá. Ez a javaslat, t. képviselőház — és talán túlságosan is kiterjeszkedem a részletekre (Halljuk! Halljuk! balfelől.) •—, a külföldi sajtótörvények nagyérdekü gyűjteményét tartalmazza. Bródy Ernő: Csak nem teljes ! Mezőssy Béla: Igen, majd kiegészítem. Ez mindenesetre helyes és a kodifikatórius munka és ellenőrzés szempontjából ami fáradságunkat nagyon is megkönnyítő eljárás. A gyűjtemény azonban, amint Bródy t. képviselőtársam jól mondotta, nem telj es. Ki méltóztattak belőle hagyni a többek között két törvényjavaslatot. Az egyik, nagyon közeli, az 1906-iki Protics szerb belügyminister által előterjesztett törvényjavaslat. Ez a javaslat, mondhatom, még a most tárgyalás alatt álló sajtójavaslatnál is reakczionáriusabb. Kovácsi Kálmán: Lehetetlen! Mezőssy Béla : De igen, kérem. Mindjárt meg fogom mondani. (Derültség balfelöl.) És ha valaki ezt a javaslatot esetleg még visszafelé módosítani akarja, az nem kerül túlságos fáradságába. Méltóztassék a Proticsféle szerb törvényjavaslatot mintául venni. Ez a javaslat például azt mondja, hogy az a lap, amely a Drága királyné és Sándor király tragédiájáról írni mer, súlyos vétséget követ el, ezért az illető lap szerkesztője egyszerűen fogházbüntetéssel büntetendő. Viszont egy másik szakasza azt mondja, hogy az a lap, amely olyan országgyűlési beszédeket közöl, amelyekben bűntett november 25-én, kedden. 189 | vagy vétség foglaltatik, a közlés tényeért szigorúan büntetendő. (Derültség balfelől.) Vertán Endre: Tyhü, ha ezt hamarább tudták volna ! (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mezőssy Béla : Ez a rész tényleg még hiányzik az igazságügyminister ur javaslatából. De ha ilyen politikai czélzattal terjesztették elő ezt a törvényjavaslatot, — ami nekem meggyőződésem — akkor sokkal egyszerűbb lett volna az 1859. évi osztrák sajtópátenst életbeléptetni. Ez az osztrák sajtópátens azt tarltamazza, hogy az az újságíró, aki a kormány iránt való bizalmat és tiszteletet közleményeiben csökkenteni akarja, becsukandó, maga az újság pedig egyszerűen elkobzandó. (Derültség és felkiáltások balfelől: Ne tanítsa ki őket!) Kovácsi Kálmán: Utóiratban megcsinálják! (Felkiáltások balfelől: Novelláris utón !) Mezőssy Béla: T. képviselőház! Nehéz megállni, hogy az ember ilyen kérdéseknél bizonyos mértékben ne érintse a gúnynak mezejét is. Azonban megvan az ok, hogy miért hivatkoztam én ezen 1859-iki sajtópátensre, amely — sajnos — Magyarországon is hosszú időkön át érvényben volt. (Halljuk ! balfelől.) T. képviselőház ! Abban az időben Olaszországban az egyesült Olaszországnak, az Unita Itáliának egy hatalmas férfia, Cavour, állott az élén, s mikor ez a pátens Ausztriában és Magyarországon érvényben volt, az akkori külügyminister, Rechberg ur, átírt az olasz kormányhoz s azt mondotta, hogy micsoda dolog, hogy a velünk akkor barátságos viszonyban álló ország lapjai olyan kíméletlenül támadják az osztrák viszonyokat és az osztrák ministeriumot % És erre az a nagy államférfiú, Cavour, azt felelte neki, hogy felejti exczellencziád, hogy mi szabad országban élünk s hogy a szabadságnak első és leglényegesebb biztositéka a teljesen független, szabad sajtó. (Igaz! Ugy van ! Élénk taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Felejti exczellencziád, hogy az olasz alkotmányra az olasz király megesküdött, és mi, ministerei, ezt az esküt meg akarjuk tartani, mert nem akad olyan magáról megfeledkezett olasz alattvaló, aki az olasz sajtó szabadságát valaha érinteni akarja. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! így beszél egy szabad nemzetnek szabad kormánya ; ellenben az a szellem, amely itt ezen sajtójavaslaton átvonul, engem élénken emlékeztet Lajos Fülöp idejére, amikor egy Meunier nevű merénylő rálőtt a királyra a nélkül, hogy találta volna s a kormány nagy bölcsen lefoglaltatta az összes akkori franczia ellenzéki lapokat, azt mondván, hogy ha a sajtó nem izgatott volna, akkor Meunier rá nem lőtt volna a királyra. Kénytelen vagyok belföldi vonatkozásba hozni ezt a Lajos Fülöp idejéből való példát. Nehéz és tragikus események között, akkor, amikor egyikünk sem őrizte meg a maga normális
