Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

Í79. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. 187 László a kolportázsjog gyakorlásának lehetőségét ugy értelmezte magára nézve, hogy elvonta »Az Est« kolportázsjogát. Megjavult talán huszonnégy óra alatt »Az Est*, hogy Tisza István helyesen, ugyanazt a jogot visszaadni kötelességének ismerte ? Ez mit jelent ? Azt jelenti, hogy itt a kolportázs­jog mikénti kezelése a mindenkori közigazgatási hatóságok és belügyminister tetszésének és ön­kényének van kitéve. (Ügy van ! ügy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Jobb példa nincs! Mezőssy Béla: Ez a legveszélyesebb része ennek a javaslatnak. Veszélyes most is, de oly beláthatatlan bonyodalmakat és oly veszélyeket rejthet ez magában nehéz időkben a nemzetre, hogy megbéníthatja az egész sajtónak a szabad­ságát. Hallom a túloldalról azt az érvet, hogy a sajtó az utóbbi időkben, — a múlt évre mondják leg­inkább — olyan modort tanúsított, amely egye­nesen kompromittálta Magyarországot a külföld előtt. (Derültség balfelól.) Mit tett a magyar sajtó ? Leleplezett egyné­hány kijár ót és kisebb-nagyobb mértékű panamá­kat. Ez, kérem, kötelessége volt. Megirta az igazat! (Igaz ! ügy van ! balfelól.) Az lett volna tisztességtelen dolog, ha ezeket a panamákat elleplezni segitett volna. Fernbach Károly: De csendesek mostan! (Zaj. Elnök csenget.) Mezőssy Béla : És hogyha most a legközelebbi ülések egyikén, — gondolom október 28-án (Zaj.) — a kétségtelenül felfakadt fekélyek utófájdalma­ként a ministerelnök ur azt mondta — és mintegy felhívást intézett mihozzánk,—hogy szívesen közre­működik velünk a magyar közélet megtisztításá­nak munkájában. Erre én neki azt válaszolom, hogy ne mihozzánk fordulj on (Igaz ! ügy van ! balfelól.) és nem kell az inkompatibilitási törvényt revideálni, hanem méltóztassék azt végrehajtani (Helyeslés balfelöl.) s a ministerelnök ur, ha annyira szivén ekszik a magyar közélet tisztasága, oldja fel a köztisztviselőket a hivatalos titoktartás köte­lezettsége alól és akkor megtisztul a magyar köz­élet. (Helyeslés balfelól.) De addig, mig megvan a lehetőség arra nézve, hogy a magyar közélet terén, — legyenek azok képviselőházi tagok ^agy köz­tisztviselők, nem kutatok senkinek anyagi és egyéb dolgai után — erejükön felül éljenek, vagyis be­következhessek az az eset, hogy quasi politikai Eledelekként szaladgáljanak szanaszét Magyar­országon, befolyásos kijárok, mint akiknek ár­folyama csaknem börzei kurzusokban van kifejezve, akkor nem elég, ha a ministerelnök ur itt egy haza­fias szólamot intéz mihozzánk és azt mondja, hogy tisztítsuk meg a közéletet, mert ez nem a mi köte­lességünk, hanem a kormány kötelessége, amely ott ül. (Igaz! ügy van! balfelól.) Mi szívesen fogunk segédkezet nyújtani ebben a nehéz mun­kában, de ha komoly a ministerelnök ur felhívása, akkor ne méltóztassék lakatot tenni annak a sajtó­nak a szájára, amely a magyar közélet megtisztí­tásának leghivatottabb közremunkálója. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyik t. képviselőtársam angol példa iránt is érdeklődött; a ministerelnök urnak is bizonyos mértékben Steckenpférdje az angol példa. Én az angol parlamentarizmus történetében láttam egy olyan korszakot, amely veszedelmesen hasonlít ahhoz a sajtóanimozitáshoz, amely most a t. több­séget annyira eltölti. Igaz, hogy ez régen : 1772­ben volt.... Egy hang (balfelól) : Hát Cromwell ? Mezőssy Béla: Hagyjuk Cromwellt, mert elvonja tőlem az elnök ur a szót. (Derültség.) Ebben az időben nem volt szokásban a parla­menti tárgyalásoknak az angol sajtókban való közzététele. Ez crimen számban ment. Akkor Georges Onslowot nem valami megtisztelő kifeje­zéssel illette az akkori angol sajtó, elnevezte nyo­morúságos féregnek és kis gazembernek. Ezek kö­zépkori tájszólások, de ez az ur emiatt túlságosan megharagudott és az angol parlamentben azt az indítványt tette, hogy e lapok szerkesztőit tartóz­tassák le. Nagyon jellemző, hogy ebből az alkalom­ból volt az első obstrukczió az angol parlament­ben, t. i. a kisebbség elleneszegült teljes erejével ennek a letartóztatási indítványnak. Permanens ülések voltak, és az ülés éjfélutáni 4 óráig tartott. Talán nekünk is lesz szerencsénk nemsokára ilyen angol preczedenshez. (Zaj.) Sümegi Vilmos (közbeszól). Elnök: Kérem Sümegi képviselő urat, ne méltóztassék minduntalan zavarni a szónokot. Mezőssy Béla: Egyetlen parlamenti ülésen a többség huszonháromszor szavazott. A végén is a kisebbség nem volt képes akaratát keresztül­vinni és a parlament elhatározta, hogy ezek a szer­kesztők elfogassanak és letartóztassanak, sőt ju­talmat is tűzött ki fejükre. Akkor következett az az érdekes és nagyon jellemző jelenet, hogy a Lordmayor, akinek ehhez joga volt, megta­gadta a parlament határozatának végrehajtását. A nép formálisan fellázadt, a ministerelnököt, Horthot, ha megcsípték volna, a Themzébe dobták volna bele, a királyt, III. Györgyöt kifütyülték, — szóval valóságos lázadás tört ki London utczáin. A vers vége az lett, hogy az angol parlament nem volt képes érvényesíteni határozatát, szaba­don eresztette a Lordmayort, nem fogták el a szerkesztőket és ettől a percztől datálódik az angol sajtó szabadsága. Most áttérek ismét Magyarországra. Bródy Ernő : Vigyázva ! Mezőssy Béla : Ha látom azokat a szimpatikus jeleneteket, amelyeknek a sajtó iránti gyengéd jóindulat volt az okozója és értelmi forrása, ame­lyek lefolytak a bizottságban és különösen a munkapárt tárgyalásai során, akkor azt hiszem, hogy Angliában, a középkorban vagyunk. Mert miről volt szó ? És itt most kénytelen vagyok a minister ur személyével is kissé foglalkozni. A minister ur, egész jóhiszemüleg, mikor látta azt 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom