Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

Í79. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. 173 az osztrák sajtótörvény 19. §-ában, a franczia sajtó­törvény 12. §-ában, az olasz sajtótörvény 43. §-ában és a német sajtótörvény 11. §-ában és én azt hiszem, hogy ez a hazai viszonyoknak meg­felelően a hazai szaksajtó gyenge anyagi alapját figyelembe véve, nálunk is szabályozható lenne. Egyébként pedig ismételten kijelentem, hogy én mindezt csak a komoly, megállapodott szak­lapokra és azokra is csak akkor kérem, ha tárgyila­gos tapasztalatokon, megfigyeléseken, kísérleteken alapuló véleményt mondanak ; egyébként azonban ha akár az időszaki, akár a napilapok hatóságokat támadó, személyek és intézmények ellen irányuló, becsmérlő vagy izgató czikkeket közölnek, vagy ha rosszindulatulag olyan czikkeket közölnek, ahol bebizonyitható, hogy rosszindulatból lettek közölve és ezáltal gépgyárosoknak, kereskedők­nek, iparosoknak anyagi kárt okoztak, ebben az esetben a szaklapokra nézve is tartassanak fenn mindazok az intézkedések, amelyek most a tör­vény] avaslatban foglaltatnak. T. ház ! Én teljes mértékben hive vagyok annak, hogy közéletünk purifikáltassék, és hogy a közéletben szereplő tisztességes és becsületes emberek azon hátbatámadások ellen meg legyenek védve, amelytől ma a nem tisztességes sajtó részé­ről megvédve nincsenek. De miután hive vagyok annak, hogy amikor a sajtó kinövései ellen hozunk igen üdvös és szükséges törvényeket, amikor a családi és magánbecsület megvédésére törekszünk, amikor az izgatásoknak akarjuk elejét venni, annak is hive vagyok, hogy ne korlátozzuk az arra hivatott szaksajtót bírálati jogának gyakor­lásában, mert ugy érzem, ez igen sok anyagi káro­sodást vonhat maga után. Ezekben voltam bátor egész röviden fel­szólalni. Megjegyzem, hogy én tisztán csak lelki­ismeretem szavát követtem, amikor felszólaltam és ismétlem, hogy ha feltevéseim tévesek, ha az igen tisztelt igazságügyminister ur ki tudja nekem mutatni, hogy én tévedtem és nem ilyen sötét az a kép, mint aminőnek én látom, akkor, ha a helyre­igazitási kényszer a komoly és reális szaklapokra mai formájában megmarad, én leszek a leg­boldogabb és megnyugvással veszem ezt tudo­másul. Egyébként pedig a törvényjavaslatot mai alakjában a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Bakonyi Samu : Csak a konklúzió hibás, a többi helyes volt! Elnök : Ki következik szólásra? Gr. Draskovich János jegyző : Ivánka Imre ! (Halljuk ! Halljuk !) Ivánka Imre : T. ház t Vannak egyesek, akik csodálkoznak azon, hogy a mai kiélezett politikai viszonyok, kiélezett politikai harczok közt, aminők­höz hasonló hatvan év óta még nem volt, a t. igazságügyminister ur egy ily nagyfontosságú reformot, egy ily nagyfontosságú jogalkotást jónak talál épen most létesíteni. Részemről ezen nem csodálkozom. Nem csodálkozom, mert látom, hogy ez a sajtójavaslat csak egy epizód abban a had­járatban, melyet a t. kormány folytat mindennemű szabadságjogok bilincsbeverésére. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Amidőn a mostam párt létezését egy olyan választásnak köszönhette, melyre példa még a magyar történelemben nem volt, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) már akkor lehetett látni, hogy ezen szokatlan és helytelen eszközökkel meg­szerzett uralmat csak szokatlan és helytelen esz­közökkel, erőszakkal, pénzzel és a szabadságjogok eltiprásával lehet biztosítani. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Folytatódott ez elsősorban azzal, hogy gróf Tisza ministerelnök ur saját be­ismerése szerint is a házszabály fel lett lökve, sú­lyosan meg lett sértve ; folytatódott azzal, hogy a képviselői immunitás illuzóriussá lett téve ; foly­tatódott azzal, hogy a királysértésekről és a király­ság védelméről egy ily lojális népnél, mint a ma­gyar, teljesen felesleges törvényt terjesztettek be ; folytatva lett azzal, hogy az esküdtszéket eredeti mivoltából kiforgatták, semmivé, nevetség tár­gyává tették és folytatódik most azzal, hogy jön a sajtójavaslat. A magyar sajtó, melynek megszületése a magyar alkotmány, a magyar szabadság megszüle­tésével egybeesik, ugy látszik, osztozik az alkot­mány sorsában, (Igaz ! Ugy van I balfelől.) s amikor az alkotmánynak csak külső látszatát, külső mázát tartják meg, a sajtót is egy olyan alapokra fekte­tett törvénnyel akarják megrendszabályozni, amely szerint ezután csak azt irhássá, ami a mindenkor uralmon lévőknek kedves, kellemes és általuk megengedett. (Ugy van! balfelől.) A törvényre tehát, ha a sajtó szempontjából nem is volt szükség, a párturalom szempontjából mindenesetre szükség volt, mert volt még egy fórum, ahol legalább büntetlenül elmondhatta mindenki a maga igazát. (Igaz ! Ugy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Hogy az a törvén}^ direkt a párturalom szem­pontjából és direkt megrendelésre készült, gyorsan és hebehurgyán, azt csak két jelenséggel akarom igazolni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az első, hogy Kenedi t. képviselőtársam csak ez év tava­szán fejtette ki a Jogtudományi Szemlében, hogy egyelőre sajtóreform nem várható, mert még nem forrtak ki teljesen az alapelvek, még nem forrtak ki azok az intencziók, amelyek alapján ezt tenni lehetne, s mert különben is az idő most erre nem alkalmas ; a másik pedig az, hogy olyan gyorsan készült az igazságügyministeriumban ez a törvény­j avaslat, hogy még maga az igazságügyminister ur sem tudta azt kellőleg megtanulni, ő sem tudott annak szellemébe behatolni. (Derültség jőbbfelől.) A napokban egy szoczialista hirlapirókból álló küldöttség volt fenn az igazságügyminister urnái s a Népszava szerint, mikor az igazságügyminister úrtól felvilágosítást kértek, a minister ur egyet­mást mondott nekik, de mert ezek a szoczialisták rossz fiuk és nem vettek mindent készpénznek, a minister ur kénytelen volt azt mondani : »Károly,

Next

/
Oldalképek
Tartalom