Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-478
166 U78. országos ülés 1913 november 25-én, hétfőn. választatott oly pénzen. (Felkiáltások a jobboldalon. Nincs megállapítva.) oly pénz segítségével, amely az állammal kötött üzlet ellenértékeként folyt be, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) tehát az államnak tulajdonát képezi, (Ugy van! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) a többség keletkezési módjáról s azon erőkről kipattant később az is, hogy egyik feje és ministerelnöke játékbank engedélyezése fejében akart a pártkasszába egy nagyobb összeget felvenni ; (Felkiáltások a baloldalon: Felvette I) mindez kiderült és ennek ellenére nem mutatkozott a többség uj vezetősége részéről semmi reakczió ezek ellen a jelenségek ellen; megelégedtek azzal, hogy a többségnek uj vezetője nem részese ezeknek a tényeknek, de nem repudeálta azokat, holott ilyeneknek megtörténte után az erkölcsi rend helyreállítása azt követelte volna, hogy ezek repudeáltassanak, hogy ezeknek meg nem engedettsége kimondassák és ennek alapján legalább is koncziliáns politika folytattassék azon többség részéről, amelynek formai jogczime van, de erkölcsi jogcíme nincs. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha én e javaslat életbelépése után megírom ezeket a sajtóban, ha idézem a büntetőtörvénykönyvnek ama szakaszát, amelyet itt a házban felolvasni nem lehet, amely szerint az a közhivatalnok, aki állami teljesítésért elfogad dijat, ha nem is a maga számára, hanem egy harmadik számára,, a pártja számára, vétséget követ el; ha mindezt megírom, keresem, hogy ennek a javaslatnak melyik szakasza alá kerülök. Talán egyike alá sem. Ellenben meglesz a rendőri, az adminisztratív kihágásnak megállapítása, amelyben közrendészetileg elitéinek. (Taps a baloldalon.) Nos hát, ha mi az erkölcsi rendet, ha mi a tekintélyt, ha mi a szabadsággal párosult rendet és felelősséget ebben az országban megállapítani akarjuk, járjunk elől jó példával előbb mi, ítéljük el azt, ami elitélendő és annak az elitélendő dolognak gyümölcseiből ne élvezzük a hatalmat, (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem a törvénytelen erőszak ösvényét elhagyva, térjünk vissza a törvény és tekintély útjára. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Miután az idő előrehaladt, a napirend tárgyalását félbeszakítjuk. Javaslatot fogok tenni a következő ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház a legközelebbi ülését holnap, kedden, november 25-én délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a sajtóról szóló törvényjavaslatot s ezzel kapcsolatosan Lovászy Márton képviselő ur indítványát tűzze ki. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Helyeslés jobb felől.) Mezőssy Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő előrehaladottságára tekintettel, talán meg méltóztatnak engedni, ha az elnök ur által proponált napirendhez csak egész röviden szólok hozzá. Ezennel kijelentem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy az elnök ur által proponált napirendi javaslathoz hozzájáruljak. Gondolom, nem kerülte el az elnökség figyelmét az, hogy a holnapi nap folyamán Bécsben a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságnak nagyfontosságú közjogi kérdésben plenáris ülése lesz. Viszont az is kétségtelen tény, hogy állandóan, évtizedek hosszú során követett gyakorlata volt a magyar képviselőháznak, hogy minden egyes alkalommal, valahányszor az országos bizottság Bécsben ülésezett, a képviselőház ülést nem tartott. Ha helyes egy estilapnak, amely jól értesültségének sokszor szokta tanúbizonyságát adni az a közlése, amely szerint a ház elnöke azt a kijelentést tette, hogy ránézve teljesen közönyös, hogy ebben a tekintetben volt-e preczedens vagy sem; ha a ház elnöke ezt a kijelentést tényleg tette, akkor ez csak szomorúan jellemző arra az alkotmányos felfogásra, amely ebben a kérdésben az elnök urat vezeti. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De maga ez a körülmény, — és miután a t. elnök ur ennek az estilajmak közölt nyilatkozatát hallgatólag, ugy látszik, magáévá teszi, azt valónak kell elfogadnom — hogy maga az elnök ur ezt a kérdést egy kisszerű detaildolognak tekinti, amelynek a preczedensek után sem tartja érdemesnek utána nézni, bennünket nem ment fel azon kötelesség teljesítése alól, hogy ennek a kérdésnek alkotmányjogi jelentőségével is itt lehetőleg röviden foglalkozzunk. (Halljuk! Halljuk!) Én vettem magamnak azt a fáradságot, hogy utána nézzek a dolognak, vájjon van-e ebben a tekintetben preczedens, vagy sem. Az első eset, amikor az országos bizottság Bécsben ülést tartott és egyidejűleg szó volt arról, hogy az országgyűlés is Budapesten ülést tartson, olyan időszakban fordult elő, még 1873-ban, amikor a 67-iki kiegyezés megalkotói a legélénkebb és a legéberebb figyelemmel őrködtek a felett, hogy a közjogi kiegyezésnek nemcsak szelleme, hanem annak minden egyes betűje is a legpontosabban és a legrigorózusabban betartassák. Ugyanakkor volt szó arról, hogy Szlávy József az akkori ministerelnök, a képviselőházat a budget gyors letárgyalása érdekében szerette volna összehívni 1873 május 3-ikára. Miután az akkori országos bizottságnak tárgyalásai elhúzódtak és ezek a tárgyalások befejezhetek nem voltak, összehivatta a házat és kijelentette, hogy ő az alkotmányos gyakorlattal és a törvény szellemével sem tartja