Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

í-78. országos ülés 1913 november %-én, hélfőn. 141 kelyreigazitóval, nyilatkozóval szemben miféle elégtétellel látja el a törvény a sajtót? (Ugy van! Ugy van I balfelöl.) Semmiféle elégtétellel. Tehát a viszonosság, a kölcsönösség és a méltányosság ugyebár azt kívánná, hogy legalább is erre az esetre ép ugy, amint ad nekünk, akikkel elbánik a hirlap, kártérítési igényt, adjon a hírlapnak is kártérítési igényt azzal szemben, aki viszont vele bánik el. Erről semmi intézkedés nincs, és ez is igazolja, mennyire egyoldalú a törvényjavaslat minden intézkedése és milyen rettenetes mértékben feküdt neki az igazságügyi kormányzat a kártérítés kérdésének, anélkül, hogy a tényleg jelentkező jogosult kárigényeket kielégítene. (Ugy van! Ugy van! balfelül.) Most már körülbelül témám végéhez jutottam. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Szerény nézetem szerint — és itt is igazán nem a politikai álláspontot, hanem inkább az objektív jogász véleményét iparkodom érvényre emelni — igen súlyos hibák fedezhetők fel a törvényben a felelősség kérdésének szempontjából is. Hibák fedezhetők fel nemcsak azok részéről, akikről felszólalásom elején beszéltem, akik a fokozatos felelősség rendszerének hivei és akikhez én is tartozom, hanem súlyos hibákat fedezhetnek fel ebben a törvényjavaslatban azok is, akik helyesnek találják az igazságügyminister urnak azt a rendszerét, amely itt jelentkezik és amelyről megállapítható az, hogy vegyes rendszer, vagyis olyan rendszer, amely egyrészről fentartja a fokozatos felelősség tanából folyó elveket, de másrészről beviszi részben a köztörvényi felelősség tanát és a köztörvényi felelősség tanából folyó elveket. Épen erről akarok beszélni. Mert igaz ugyan, hogy ha logikus lenne az álláspont, akkor nemcsak az úgynevezett felbujtót vonná felelősségre a törvény, hanem ugyanezen a czimen felelősségre vonhatja a szedőt, aki szedi a bűncselekmény tényálladékát képező sajtóterméket, a lapárusitót, aki terjeszti ! . . . Ha a köztörvényi felelősséget át akarnók vinni a sajtóra, akkor ilyen abszurdum jönne ki. Azonban ilyen abszurdumokról a sajtójavaslat nem intézkedik, ő csak fegyvert akar a kezébe, hogy szükség esetére ez a fegyver a politikai üldözés eszköze legyen, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) hogy szükség esetére a maga nyomozó hatóságaival kutathasson azután, hogy ennek vagy annak a politikai tartalmú czikknek — nem beszélek magánérdekeket sértő lapközleményekről, ott nem bánom, akármilyen szigort méltóztatik inaugurálni — hanem politikai természetű czikkek Írójának háta mögött nem áll-e valami politikus, aki talán inspirálta, aki megrendelte, aki kívánta ennek a hirlaj3Í közleménynek terjesztését. (Ellenmondás jobbról) Ne méltóztassék mondani, hogy nem, igenis igy van. Hiszen a kormány mindennap ad le az ő félhivatalosai utján czikkeket, nyilatkozatokat. Ép igy joga és módja van ehhez és tette is, teszi is és a jövőben is, azt hiszem, tenni fogják az ellenzéket irányító egyének is azt, hogy szintén sugalmaznak hírlapi közleményeket, czikkeket és irányzatokat. Ebben nincsen semmi, de ezt ne méltóztassék büntetőjogi utón üldözni. Mert én a ministert, aki leadja a hírlapi nyilatkozatot félhivatalos utón, büntetőjogi utón nem üldözhetem, hiszen őt mindenféle mentesség ez alól szalválja. Azonban, ha egy hírlapi czikk miatt, mondjuk politikai czikk miatt megindul a büntető per izgatásért, lazításért vagy akármiért: akkor majd a nyomozó hatóság, miután a kötelező nyomozás el van törölve, az az egy- vagy kétcsillagos rendőrfogalmazó, kíváncsi lesz arra, hogy ennek a nagyon szép czikknek megírására ki biztatta fel az illető ^szerzőt, ki adott neki adatokat ós igy tovább. Én ma is, akárhányszor felismerem egy hírlapi czikkben valamely jónevü — akár ezen, akár a túloldalon ülő — jDolitikusnak hangját; a jövőben is fel lehet ismerni az illetőt, mert természetes, hogy a politikusok sajtósugalmazások utján is dolgoznak. A ministert senki sem fogja büntetőjogi jierrel azért, mert lead egy közleményt, az ellenzéki vezért azonban, akiről kiderül, hogy ő kívánta ezen hírlapi czikk közzétételét, odaültetik — hogy később felmentik, az mellékes — vádlotttársnak az illető szerző mellé, akit a rendőrhatóság félelmes közege üldözni, vád alá helyezni fog azért, mert sugalmazta azt a vezérczikket, amelynek politikai tartalmáért büntető pert indítottak. Önök azt hiszik, hogy erre szükség van. (Ugy van! jobbfelöl,) Ha szükség van, legalább kegyeskedjenek szabatosan és jogilag ezt megcsinálni. A törvény 33. §-a azt mondja: szerzőként kell büntetni azt is, aki a sajtóterméket, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző tartalommal megrendelte, úgyszintén azt, aki a sajtótermék büntetőtörvénykönyvbe ütköző tartalmának megírására a szerzőt reábirta. Nemde a büntetőtörvénykönyv 69. §-ára alludál ez a rendelkezés ? Bátor vagyok tehát ezt a szakaszt, amely e rendelkezéseket tartalmazza, felolvasni. Nevezetesen azt mondja a törvény, hogy a véghez vitt vagy megkísérelt bűntett vagy vétség részese az, aki mást a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reá bírt. Eszerint az a felbujtó, aki a bűncselekmény elkövetésére valakit szándékosan reábirt. Azon szándékban kell tehát nyilvánulnia a rábirási tevékenységnek, hogy az illető elkövesse a bűncselekményt. Igaz ugyan, hogy ezt a törvénykönyvet csak Csemegi csinálta és nem az a nyolcz tudós, akire az igazságügyi minister ur hivatkozott, de méltóztatnak látni, hogy nem felesleges szóvirág a »szándékosan« kifejezés. Amikor tehát, t. igazságügyminister ur, önök kodifikálnak, még jDedig gyorsan és nyolczan vannak