Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

í78. országos ütés 1913 november 2'i-én, hétfőn. 129 kényszerítem tudja a kiadót arra, hogy esetleges kárát kauczióval fedezze. Különösen áll ez nálunk a nyomdaiparban, akol, amint azt Hantos Elemér t. képviselőtársam igazolhatja, kartell van, amelyben nemcsak a nyomdatulajdonosok, hanem a nyomdászmunkások is bent vannak, ugy hogyha én lapot akarok alapítani, nem igen válogathatok a nyomdatulajdonosok között, mert oda utalnak egyik-másik nyomdászhoz. Itt nincs meg az a verseny, amely más téren tapasztalható. Sümegi Vilmos: Itt a kartell uralkodik. Elnök: Sümegi képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Zaj balfelöl.) Csendet kérek ! Pető Sándor: Eszerint a nyomdatulajdonos egészen kényelmesen rendezkedhetik be és szabhatja meg a vállalkozás feltételeit a lapkiadóval szemben, aki neki esetleg kaucziót is kénytelen adni, mert nem talál más nyomdászt, aki kedvezőbb feltételek mellett vállalkoznék. Ha tehát az igazságügyminister ur minden áron kényelmessé akarja tenni azok életét, akik valamely valódi, vagy képzelt kártérítési igénnyel lépnek fel a hirlappal szemben, akkor valóban olyasmit biztosított nekik, ami széles e hazában egyetlenegy hitelezőnek sincs biztositva, sem a kereskedőnek, sem a lateiner embernek, sem az iparosnak, sem a vállalkozónak, sem a munkásnak, akik pedig vagyoni, gazdasági erejüket, keserves munkájukat viszik valamilyen foglalkozásba. Ha ezek közül valakinek követelése van, perelnie kell, azután meg végrehajtást kell vezetni a nürnbergi elv szerint, ahol a tolvajokat akkor akasztatják fel, ha megcsipik őket. Ezek is behajthatják követelésüket, ha megtalálják rá a fedezetet. Más garancziájuk a mi állami életünkben nincsen ! De aki véletlenül abba a szerencsés helyzetbe jut, hogy rosszat irnak róla a lapok, annak már nem kell többé izzadni, fáradozni, annak nincs gondja arra, hogy miképen hajtsa be követelését, csak egy gondja van, hogy a biróság megitéljen részére valamely kártérítést, mert a törvényhozás, amely nem gondoskodik az iparos, a kereskedő, a lateiner ember, az alkalmazott követelésének, (Igaz I Ugy van ! balfelöl.) a munkásember dijának, aki pedig csak a mindennapi éhbérért dolgozik, biztosításáról, mert csak annyit kap, hogy a mai drága viszonyok mellett épen kenyeret tud vásárolni, gondoskodik arról a szerencsés emberről, aki abba a kiváló előnyös helyzetbe jut, hogy róla a lapok rosszat irnak, mert itt van a többszörös kauczió. Es amikor megvan az Ítélet, szépen elsétál az államkasszához és ott nyugta ellenében felveszi a neki járó kártérítési összeget. (Ugy van! a baloldalon.) Meglehetősen ismerem az igen tisztelt minister urnak a jogtudomány terén kifejtett működését. Ö nem annak az iskolának volt hive egész világéletében, amely ilyen törvényjavaslatokat reprezentál, ő egészen más jogi tudománynak és iskolának volt a hive. Ha ezt a sajtójavaslatot nem az igen tisztelt igazságügyminister ur képKÉrvH. NAPLÓ 1910—1915. xx. KÖTET. viselné, hanem más formában volna szerencsénk Balogh Jenőhöz, a jogtudóshoz, akkor megkérdezném őt, hogy nem egy fejetetejére állított jogrend-e ez ebben az országban, ahol minden előbb emiitett jogos igény és követelés a levegőben lóg, mert nem tudja az a szerencsétlen napszámos, az a földet túró munkás, aki reggeltől estig dolgozik, hogy este megkaphatja-e a bérét, csak egy követelés szent és sérthetetlen és ezért emelik fel a kaucziót is és ez azé az emberé, ki abba a szerencsés helyzetbe jutott, hogy a hírlapok róla rosszat irnak. (Ugy van ! a baloldalon.) A tisztelt igazságügyminister ur szimpátiáit nagy mértékben nyerték meg ezek az exisztencziák, akiknek a társaságába pedig én nem szeretnék belekerülni, mert amint én az embereket ismerem, igen jó és kényelmes kenyérkereseti foglalkozás lesz léha emberek részére az exisztenczia ilyen biztosítása. A tisztelt minister urnak az ellen volt kifogása, hogy revolverzsurnaliszták megjelennek a bankokban, ahol még az íróasztal sincs felállítva és máris zsarolnak. A jövőben az igazságügyminister ur fog találni olyan kverulánsokat, olyan kétes exisztencziákat, akik majd megjelennek a közélet, a fórum terén és mindent el fognak követni, hogy valamikép az istenért róluk rosszat írjanak a lapok és akik majd kezükben a Balogh Jenő-féle törvénykönyvvel, az alapon, hogy róluk rosszat írnak, kártérítési igénnyel lépnek fel. Az igazságügyminister ur gyönyörű rentét szerzett ezeknek, amelyből egész kényelmesen és biztosan megélhetnek, mert hiszen az ő rentéjük nem is a bankban van letéve, amely bank esetleg mégis megbnkhatik és betétük elveszhetne, hanem az államkincstárnál, a letéti hivatalnál. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha a tisztelt igazságügyminister ur mindenképen gondoskodni akar arról, hogy a kiszabott pénzbüntetések és mondjuk, hogy a megítélt kártérítések az illetők részére befolyjanak, ahhoz nem szükséges a hirlapkauczió. Méltóztatott volna követni az osztrák 1894. évi törvény 1. §-ának példáját, amely sokkal enyhébb és sokkal ke.esebb terhet jelent a hírlapvállalatok részére. Ez a szakasz azt mondja, hogy ha valamely pénzbüntetés lesz kiszabva és azt nyolcz nap alatt be nem fizetik, akkor megszűnik a lap kiadásának a joga, vagyis addig nem lehet lapot kiadni, amig a kiszabott pénzbüntetést be nem fizetik. Amikor olyanok nálunk a hitelvi, a gazdasági viszonyok, mint ahogy voltam bátor vázolni, akkor azt hiszem, elég szép garanczia azoknak a hírlapi közlemények által megkárosított gentlemaneknek, ha azt mondja ki a törvény, hogy nem jelenhetik meg addig a lap, amig a kárt meg nem téríti és hogy nem kell előre deponáltatni, a letéthivatalba küldeni, a megítélendő és megállapítandó kártérítési összegeket. A javaslat azonban mégis követi az osztrák példát, mert a törvény megmondja, hogy kihágást követ el, aki kauczió nélkül jelenteti meg a lapot, tehát 11