Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

126 478. országos ülés 1913 tást és a fokozatos felelősségen a maga vegyes rendszerével rést üt. Azt mondotta az igazságügy­minister a beszédében és azt mondották a túlsó oldalról felszólaló képviselőtársaim is, liogy a köz­vélemény már évek óta sürgeti ezen törvényjavas­latot, (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) különösen az időszaki sajtó terén jelentkező visszaélések ki­küszöbölésére ; tehát a legteljesebb mértékben idő­szerű ez a javaslat és a közvélemény sürgetésének nyomása alatt közszükség teljesítését jelenti annak benyújtása és letárgyalása. (Igaz! ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. ház, rámutatott már Hantos Elemér t. képviselőtársam is arra a rettenetes gazdasági vál­ságra, amely ebben az országban uralkodik, amely tönkretesz minden vállalkozást, tönkretesz minden ipart, minden kereskedelmet. Nos hát, bocsánatot kérek, ha ilyen időkben a közvélemény szavát méltóztatnak lesni és figyelni, ha arra méltóztat­nak súlyt helyezni, hogy olyan törvényeket csinál­janak és olyan intézményeket alkossanak, a melye­ket a közvélemény sürget, amelyekre a nagyközön­ségnek sürgős szüksége van, akkor, azt hiszem, a mai viszonyok közepette a sajtójog reformja a legeslegutolsó kérdés, amely ilyen szempontból szóba jöhet. (Igazi Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Igen érdekes példája annak, hogy milyen más a törvényhozás Ausztriában és milyen más mi­nálunk, hogy egészen véletlenül ugyanazon a napon, amikor ez a ház a sajtójogi javaslat tárgya­lását megkezdette, Ausztriában a lóversenyadót, az automobiladót és a pezsgőadót tárgyalták. Hát, ugyebár, van egy kis különbség a kettő kö­zött? És Ausztriában a lóversenyt, az automobilt és a pezsgőt oly nagy mértékben adóztatták meg, hogy a bécsi Jockey-klub megfenyegette a világot, az egész társadalmat azzal, hogy sztrájkolni fog a lóversenyekkel. Van tehát egy kis különbség abban, ha a nép­rétegek érdekeinek felkarolása szempontjából egyik helyen a luxus-adókat hozzák be és a gazdag emberek kedvteléseire vetnek adót, nyilván azért, hogy az államháztartásnak és az állampolgárok szegényebb rétegeinek terhén könnyítsenek, a másik helyek pedig, itt minálunk, a t. igazságügyminister ur ugyanebben az időben a sajtójog reformjával foglalkoztat minket, aminek hogy mégis legyen valami szocziális ize, hát az előadó ur — és követve az ő példáját Kenedi Géza t. képviselőtársam is — erős forradalmi hangú és forradalmi izü táma­dást intéz a kapitalizmus ellen, vagyis el akarja hitetni velünk, hogy tulaj donképen ez az egész sajtóreform csak arra való, hogy a minket lenyű­göző gaz kapitalizmus terheit növelje. Hantos Elemér: Ezt nem mondta senki! Pető Sándor : Bocsánatot kérek, a kapitalizmus ellen beszélt az előadó ur (Igaz ! Ugy van ! bal­felöl.) és a sajtókapitalizmus ellen tartott igen erős filippikát Kenedi Géza t. képviselőtársam is. (Ugy van! balfelöl.) T. ház ! Mivel a túloldalon nagyon szeretik november 24-én, hétfőn. az angol példákat — hiszen a kártérítési kérdés megindokolásánál is az angol törvények és az angol jogszokások példájára hivatkozik az igazságügy­minister ur — és mivel méltóztattak programúiba venni, az én legnagyobb gyönyörűségemre, a kapi­talizmus megostromlását, hát ne a sajtójog tár­gyalásánál méltóztassék ezt a forradalmi hangu­latot érvényesíteni és ne a sajtójog megostrom­lását méltóztasték a kapitalizmus elleni harcz kez­detére tenni, hanem, ha az angol példák másban olyan tetszetősök, olyan szépenhangzóak, mél­tóztassanak ebben is követni az angol példát. (Halljuk ! balfelől.) Talán csak a múlt héten, az angol pénzügy­minister ur, Lloyd George, szintén a kapitalizmus ellen dörgött, csak ugy, mint a munkapárt illusztris vezérszónokai, a hang és a tartalom azonban egy kicsit más volt. Az angol pénzügyminister, mikor egy nyilvános népgyűlésen beszélt és megemlé­kezett az angol gazdasági válságokról, azt mon­dotta — és e tekintetben talán Hantos Elemér t. képviselőtársam is tanulhatna valamit az angol pénzügyminister úrtól, mert képviselőtársam a gazdasági válságokat a sajtóvisszaélésekkel hozza okozati összefüggésbe — hogy a gazdasági válságok előidézésében főbűnösök a nagybirtokosok. És ugyanez a pénzügyminister azt mondotta, hogy a kormány a földmonopóliumnak teljes és tökéletes ellenőrzését fogja és akarja a kezébe venni, mert ő kitapasztalta az élet minden vi­szontagságait és meggyőződést szerzett arról, hogy nagy igazságtalanság van a gazdasági élet be­rendezésében, hogy nagy igazságtalanság nyomja a szegény embert és nagy igazságtalanság nyújtja az előnyöket a gazdag embereknek. Ha a kapi­talizmus ellen méltóztatnak hadat inditani, akkor ezt méltóztassék eltanulni az angoloktól, nem pedig azt, amire angol példák gyanánt hivatkoz­nak. Az angol pénzügyminister olyan beszédeket tart nyilvános népgyűléseken, az agitácziónak olyan módját választja, (Mozgás jobbfelöl.) amelyért ebben az országban izgatás miatt akárkit le­csuknának. Ha nekünk mindig angol példákat hoznak, — amikor példának okáért a mi intézményeinket rosszabbítani akarják, akkor azzal áll elő az igazságügyminister ur és akárhányszor a minister­elnök ur is, aki a múltkor egy szerény közbe­szólásomra rögtön beigazolta, hogy az angol parlamentből is kivezetik, illetve kivezették a rendetlenkedő képviselőket a rendőrközegek, — (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) mondom, ha angol példákkal állanak elő és angol kormányférfiak programmját állítják elénk mintaképnek, akkor vegyenek példát Lloyd Georgetől, aki felismerve a kor intő szózatát, — hogy ezt a kifejezést hasz­náljam — mélyebb okait keresi a gazdasági válsá­goknak, mint amelyeket felfedezett mai felszóla­lásában Hantos Elemér t. képviselőtársam s olyan agitácziót indit a maga hivatalos nagy tekintélyé­vel, amelyért nálunk az embereket izgatás czimén becsukják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom