Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

124 Í78. országos ülés 1913 november 2k-én, hétfőn. magának és a sajtóreformba belefoglalta az ügyvédi kamara felterjesztésével szemben a legmesszebbmenő, elképzelhetetlen és mint majd ki fogom mutatni, az egész világon nem létezet mértékben a kártérítési kérdés szabályozásait (Zaj. Halljuk I Halljuk !) Azt mondja az 1907. évi felterjesztés : »Az előzetes lefoglalást a sajtószabadság elvébe ütközőnek ismerj ük«. Tehát a kamara a legerélyesebb kifejezéssel tiltakozott az előzetes lefoglalás intézménye ellen. És ime az igazságügyminister ur nem hallgat erkölcsi tanújának figyelmeztetésére, hanem az előzetes lefoglalás kérdését megoldja a törvényjavaslatban, még pedig igen kedvezőtlenül. Azt mondja azután : »Végül indítványba hozzuk, hogy az 1907. év előtti gyakorlat helyreállítása gyanánt a sajtójogi eljárásból az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság egyáltalában kiküszöböltessék. Erre igazi szükség nincs és a fokozatos felelősség intézményével tulajdonképen nem is fér össze«. De az igazságügyminister ur ebben a kérdésben sem hallgatott erkölcsi tanujára, hanem egészen másképen oldotta meg a kérdést. Egyébként megjegyezni kívánom, hogy a kamara ezen véleménye tulajdonképen csak a kamara választmányának felterjesztése, de nem is a választmány véleménye, hanem, amint a kamarai iratokból kitűnik, az igen t. túloldal egyik kapaczitásának, aki ezen kérdésben a javaslat mellett fel is szólalt, Kenedi Géza képviselő urnak legsajátosabb műve. (Igaz! Ugy van!) Ezt a részt is azonban az igazságügyminister ur egyszerűen félredobta. Hogy pedig Kenedi képviselő ur legsajátosabb egyéni müvét mennyire honorálta az ügyvédek közgyűlése, az kitűnik abból, hogy röviddel ezen felterjesztés után Kenedi Géza, aki eddig tagja volt a választmánynak, a közgyűlési választáson kibukott. Tehát mikor az igazságügyminister ur ugy tünteti fel, mint hogyha ő a kamara ezen felterjesztésének, helyesebben Kenedi Géza kéjoviselő ur ezen legsajátosabb müvének tanítványa volna, akkor rosszul czitál, mert beigazoltam, hogy a felterjesztés leglényegesebb részeit nem akczeptálta, sőt homlokegyenest ellenkező rendelkezéseket vett be a javaslatba, tehát rossz tanítványnak bizonyult ebben a kérdésben és vele szemben Kenedi Géza igazán elmondhatja, — remélem, hogy hosszan tartó friss egészségben — amit Hegel az ő halálos ágyán mondott: »Egész világéletemben csak egyetlen egy tanítványom értett meg, de az is félreértette (Derültség.) Egyébként Kenedi t. képviselőtársam intenczióit nemcsak a minister ur értette félre, hanem maga Kenedi Géza képviselő is félreértette Kenedi Géza jogtudós álláspontját. Nevezetesen Kenedi Géza t. képviselőtársam nemcsak itt, a parlamentben, hanem még sokkal előbb az irodalom terén is foglalkozott a sajtóval. Még 1903-ban jelent meg könyve, amelynek czime : »A magyar sajtójog, ugy, amint életben van.« A czimében ugyan az áll, hogy a magyar sajtójog, ugy. a mint életben van, de aki elolvassa ezt a könyvet, az megállapíthatja azt, hogy Kenedi t. képviselőtársam e könyvében egyúttal azt is elmondja, hogy hogyan kívánja, hogy a jövőben életben legyen ez a sajtójog. Ismétlem, Kenedi, a képviselő, egyáltalában nem értette meg Kenedit, a jogtudományi irót. Minthogy ez a könyv még indexe nem került és sem nyilvánosan, sem egyéb módon t. képviselőtársain még nem tagadta meg ezen termékét, igazán nem tudom, miképen egyeztetheti ő össze az ő jogtudományi meggyőződésével és irodalmi működésével azt, hogy amikor az igazságügyminister itt éppen homlokegyenest ellenkező kardinális elveket megvalósító javaslattal jön, nemcsak hogy joártolja, hanem még fel is szólal és megdicséri ezért az igazságügyministert. Méltóztassék megengedni, hogy miután hallotta a t. képviselőház Kenedit, a képviselőt, én bátor leszek megszólaltatni igen röviden és egy pár szóval Kenedit, a jogtudóst, Kenedit az írót (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja könyvének 11. oldalán (olvassa) : »A sajtójog fogalmában, tehát lényegében a következő alkatrészek kell, hogy foglaltassanak : először, hogy a gondolat sajtó utján való szabad közrebocsátása megelőző vizsgálattól függővé ne legyen téve. Azt hiszem, hogy ez a terjesztés, a kolportázs hatósági engedélytől való függővé tételének egyenesen ellentéte. »Azt mondja tovább (olvassa) : »Másodszor, a gondolatközlés szabadsága ne legyen függővé téve előleges nyomdai engedélyektől és pénzbiztosítékoktól sem.« Tehát, ugyebár, ez annyit jelent magyarra fordítva, hogy semmiféle kauczió ne legyen és hogy Kenedi, a jogtudós, Kenedi, az iró a hirlapkaucziónak ellensége. Azt mondja továbbá könyvének 69. oldalán a fokozatos felelősségre és anonimitásra nézve, hogy : »Magyarországon pedig nem ok nélkül tekintik a sajtószabadság egyik oszlopának.« Tehát a t. jogtudós a fokozatos felelősségnek és az ezzel járó anonimitásnak a híve és azt mondja, hogy ez a sajtószabadság egyik oszlopa. De azért akkor, amikor azután az igazságügyminister ur javaslata rést üt a fokozatos felelősségen és eltörli az anonimitásnak intézményét az időszaki sajtóban, akkor feláll Kenedi, a képviselő és azt mondja, hogy az igazságügyminister ur javaslata nagyon helyes és nagyon szép. És megismétli azután könyvének 136. oldalán Kenedi, a jogtudós, hogy a kauczió feltétlenül eltörlendő, mert »az már rég idejét multa.« Az igazságügyminister ur ennek ellenében a kaucziót fölemelt; de azért Kenedi, a képviselő, nem akarja megérteni Kenedit, a jogtudóst és pártolja az igazságügyminister ur javaslatát. Az igazságügyminister ur november 15-iki beszédében felfedezte előttünk azokat a kapaczitásokat, akik őt művének létrehozásában segítették, akikkel ő együtt tanácskozott s akik helyesnek találják a törvény intézkedéseit. Kétségtelenül mindazok a nyolczak, akiket felsorolt az igazságüg}Tninister ur, igen tekintélyes alakjai a magyar