Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-478
120 k78. országos ülés 1913 november 2k-én, hétfőn. bátor javaslatot tenni. Ellenkezőleg az a meggyőződésem, hogy ez a javaslat nagy jótétemény lesz az országra, nagy jótétemény lesz az ország közönségére, de jótétemény lesz magára a sajtóra nézve is, sőt elsősorban jótétemény lesz a sajtó hivatott munkásaira. (Helyeslés a jobboldalon.) Most még csak azzal akarom befejezni felszólalásomat, hogy nagyrabecsülésemnek és bámulatomnak adjak kifejezést az igen tisztelt minister ur iránt, (Éljenzés a jobboldalon.) valamint az ő munkatársa, az igen t. államtitkár ur iránt, hogy a támadásoknak, a szidalmaknak ezen kereszttüzében mindig a tőlük megszokott higgadtsággal és fegyelmezettséggel állották meg a helyüket, hogy a legsértőbb formában elhangzott kritikákat is mindig higgadtan mérlegelték és birálták. Az igazságügyminister urnak pedig nagy dicsőségére fog válni az, (Helyeslés a jobboldalon. Derültség a baloldalon.) hogy birt azzal a bátorsággal, hogy politikus létére, ezzel a legalább egyelőre kevés népszerűséget biztosító javaslattal idejött a ház elé (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és fedezte ezt a javaslatot egy három évtizedes tudományos múlt és ezen ország határain messze túlterjedő tudományos reputáczió tekintélyével. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért objektív körülményeken kivül ezek a szubjektív érzések is indítanak engem a javaslat elfogadására. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Gr. Draskovich János jegyző : Pető Sándor ! Pető Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Eltekintve előttem szólott t. képviselőtársam felszólalásának egyéb érdekes részeitől, mindenesetre világraszóló szenzáczió pattant ki az ő felszólalása révén. És azt hiszem, nemcsak mi, hanem egész Európa nagy hálával fog tartozni azért, hogy a t. képviselő, ur rövid, de velős beszédét elmondotta. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Nevezetesen eddig a világ legokosabb pénzügyministerei hiába törték a fejüket azon, hogy tulaj donképen mi is az oka ennek a rettenetes, évek óta tartó gazdasági válságnak. Ma a t. képviselő ur felszólalásából megtudtuk a gazdasági válságok igazi és lényeges okát. (Zaj a baloldalon.) Megtudtuk, t. képviselőház azt, hogy nem a háború, nem a hadügyi kiadások, nem egyéb, a kereskedelmi élet pangását okozó nagy krízisek az okai annak, hogy Magyarországon gazdasági válság van, hogy itt a gyári műhelyeket egymásután zárják be, hogy a kereskedők inzolvensek lesznek, hanem egyedüli és kizárólagos okát a sajtó visszaéléseiben látja. (Zaj és ellenmondások jobbfelől. Felkiáltások a jobboldalon ; Azt nem mondta !) Elnök : Csendet kérek ! Pető Sándor : Hát, t. ház, igaz ugyan, hogy megjegyezte t. képviselőtársam, hogy vannak más okok is ; (Zaj a jobboldalon.) még elég szép tőle, hogy konczedál egyéb okokat is, de, bocsánatot kérek, azért lehetetlen a szatírát mellőzni akkor, amikor Magyarországon a mélységesen dúló gazdasági válságokat a legcsekélyebb vonatkozásokban is valaki a sajtóval hozza összefüggésbe, mondván, hogy, ha nem is kizárólagosan, de bizonyos mértékben az u. n. sajtóvisszaélések is okozói a gazdasági válságnak. Hát ennek a megállapítása, t. ház, csak azért kellett igen tisztelt előttem szóló képviselőtársamnak, hogy mégis találjon valami indokot arra, hogy elfogadja a sajtóról szóló törvényjavaslatot. De ha egyéb indokot és egyéb igazságot nem talál, mint hogy a gazdasági és a hitelélet terén kétségtelenül jelentkező, de nagy fontossággal abszolúte nem biró, legfölebb egyes kereskedőkkel szemben igazságtalan és kényelmetlenséget okozó ilyen sajtóvisszaélések előfordulnak, — ha csak ezzel tudja indokolni ezen, egész alkotmányos életünkre kiható reformnak elfogadását, akkor olyan gyenge e kérdésben, mint ott, ahol a hiteléletnek és a gazdasági viszonyoknak megromlását a sajtóviszonyoknak kivan ja tulajdonítani. Az előttem szóló képviselő ur felszólalása, épen ugy, mint a javaslatot pártoló egyéb felszólalások is engem meggyőztek arról, hogy ezen tárgyalásnál lehetetlen a tárgyalás rendjének azt a szűk medrét betartani, amelyet a parlamenti rend érdekében illik és kell betartani a szakkérdések tárgyalásánál. A sajtójog kérdése nemcsak szakkérdés, hanem igen fontos alkotmányjogi, gazdasági, kulturális és szocziális kérdés is, tehát aki e kérdésekhez hozzászól, az nemcsak jogosítva, de hivatva is van e javaslatot a sajtót érintő összes alkotmányjogi, gazdasági, kulturális és szocziális szempontok szerint elbírálni. (Helyeslés bal felől.) Ezt tette igen tisztelt képviselőtársam, tették az előtte felszólaltak és magam is e példát fogom követni. Erre különben az igazságügyminister ur indokolása is feljogosít, amely a következőket mondja (olvassa) : »A sajtó külön jogállása az alkotmány integráns része és az emberi alapjogokért vívott százados harezok legértékesebb eredményei között szerepel.« Hát, amikor maga a javaslat is elismeri e kérdésnek ezen nagy fontosságát és mélyreható értékét, akkor, azt hiszem, nem követnének helyes rendet, — amit fel akarok említeni, anélkül, hogy az elnöki jogkörbe beleavatkozni kívánnék, amiké3 semmi jogom nincs és a mi nincs is szándékomban — ha azt a példát méltóztatnának követni, amely a legutóbbi ülésen történt Springer Ferencz t. képviselőtársammal, akitől akkor vonták meg a szólásjogot, amikor a sajtójoggal a legkétségtelenebbül összefüggő politikai kérdéseknek és magának a politikai rendszernek bírálatába kívánt bocsátkozni. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ezek a sajtókérdések, t. ház, annál is inkább összefüggnek a politikával és a politikai kérdésekkel, — de magával a politikai rendszerrel is — mert, aki a sajtó szabadságának, a sajtó intézményeinek fejlődését, egyszóval az egész sajtó történetét ismeri, az igazat fog nekem adni abban, hogy a sajtó szabadsága mindig az általános politikai szabadságokkal párhuzamosan haladt (Igaz ! Ugy