Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

i78. országos ülés 1913 november M-én, héífön. 117 leket azonban méltatni ezen javaslatot a gazdasági élet, a gazdasági sajtó és a gazdasági érdekek védel­mének szempontjából is. Másfél esztendő óta szemtanúi, ka nem szen­vedő alanyai vagyunk, t. ház, egy gazdasági vál­ságnak, amely ugy kiterjedésére, mint intenzi­vitására nézve minden eddigi válságot felülmúl. A fizetésképtelenségek, a bukások és csődök vég­nélküü sora szakadt az országra, aminek okai első­sorban a külpolitikai bonyodalmakban, kitelszer­vezetünk csekély ellentálló képességében és gazda­sági életünk fogyatékosságában keresendők. Nem kis része a felmerült bajoknak azonban annak tulaj donitható, hogy a válság folyamán, a válságot kihasználva, egyes sajtótermékek táma­dást intéztek a fennálló vállalatok ellen és kihasz­nálva ezt a válságos helyzetet, pillanatnyi előnyö­kért helyrehozhatatlan károkat okoztak. (Ügy van ! a jobboldalon.) Az általános bizalom idején és a nyugodt gazda­sági viszonyok között is előfordult, hogy egyes czégekről, egyes kereskedőkről hamis híreket hoz­tak forgalomba. Mig azonban ezek a kirek az álta­lános bizalom idejében különösebb károkat nem okoztak, addig most, az általános bizalmatlanság idején, romboló erejüknek teljes hatását éreztetik. (Ugy van! a jobboldalon.) A válságos idő különösen alkalmasnak mu­tatkozott arra, hogy a homályos gyanúsításokkal, hamis beállításokkal űzött visszaélések teljesen szabadon tobzódjanak. A fővárosban és a vidé­ken keletkeznek egyes u. n. hiteltudósitó irodák, amelyek fő operáló eszközül a sajtót választották ; lapokat indítottak, amelyek egy »szigoruan bizal­masnak* jelzett főrovatban a következő ismerte­tést tartalmazzák (olvassa) : »Ebben a névjegy­zékben — azt irja az egyik ilyen lap — azoknak a czégeknek neveit közöljük, amelyeknek viszonyai felől való helyzetéről előfizetőink részére értékes informácziókat közölhetünk. E jegyzékben tehát nemcsak a késdelmes adósok neveit közöljük, hanem azokét is, akiknek viszonyaiban tudo­másunk szerint perlések, végrehajtások, árveré­sek, váltóóvások vagy telekkönyvi bekebelezés folytán a hitelképességét kedvezőtlenül befolyá­soló változások állanak be; szintúgy jelezzük azokat a hitelváltozásokat is, amelyek öröksé­gek, eredményes vállalkozások eredményei. Elő­fizetőink kérésére azonnal dijtalan tudósítást küldünk arról is, hogy miért vétetett fel vala­melyik czég a jegyzékbe.« Az ilyen homályos gyanúsításokkal űzött visszaélések, amelyekkel a lap kiadója a keres­kedők hitelére és hírnevére tör, az ilyen rombo­lások és pusztítások eddig semmiféle utón meg­torolhatok nem voltak. Hasonló károkat idéztek elő azok a nyom­tatványok, amelyek egyes végrehajtásokról és perlésekről hoztak jegyzéket, amelyet megküldték a hitelezőknek. (Halljuk ! Halljuk !) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Ugyancsak forgalomba kerültek a válság alatt az u. n, informácziós könyvek, melyek az egyes kereskedőket hitelképességük szerint csoportosí­tották és az első osztályba osztották azokat, kik bármely összegre jók, a hetedikbe azokat, akik hitelképtelenek. Minden ilyen besorozás költ­séggel volt egybekötve és minden osztálynak megvolt a maga taxácziója. Nem akarom állítani és távol áll tőlem az a feltevés, hogy a még mindig tartó súlyos gazdasági válság okozati kapcsolatba hozható a sajtó viszo­nyainak lerombolásával. Ennek a válságnak okai sokkal mélyebben gyökereznek. De bármennyire utasítsam el magamtól ezt a feltevést, azt bizonyítani tudom, hogy ennek a válságnak hatását egyes kétes exisztencziáju lapok igenis fokozták. Nemzeti vagyonunk pusz­tulásának nem csekély részét ilyen lelketlen sajtó­manövéreknek köszönhetjük. Amikor a közönség bizalma a válság folyamán és a válság hatása alatt amúgy is megingott, akkor ezek a gyanúsítások, ezek a honiátyos czélzások ezt a bizalmat termé­szetesen még jobban megingatták. És amikor azt látjuk, hogy egyes teljesen jól fundált czégek meginogtak, sőt eljrasztultak egy ellenük vezetett sajtó-kampány következté­ben, akkor elérkezett az ideje annak, hogy a sajtó terén ezeket a fattyuhajtásokat lenyessük, ilye­neknek elejét vegyük. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A szőnyegen fekvő törvényjavaslat e bajok ellen számos igen hasznos, üdvös rendelkezést tartalmaz, amely a gazdasági életben e káros sajtótüneteket orvosolni képes lesz. Azért, ha dicsérik a javaslatot abból a szempontból, hogy az az egyéni becsületet, a családi életnek belső ügyeit fokozottabb védelemben részesiti, nem kevesebb dicséret illeti meg a javaslatot abból a szempontból, hogy oltalmába veszi ezeket az általam emiitett gazdasági érdekeket is. Ezen javaslat utján vonul be először a magyar törvénytárba ezen gazdasági érdekeknek, a keres­kedői hitelnek, az üzleti hírnévnek oltalma. Azért a magyar gazdasági élet minden tényezőjének csak örömmel kell üdvözölnie ebből a szempont­ból is a javaslatot. Bevonul pedig ez a védelem nem holmi büntető rendelkezésekkel, büntető szankcziókkal, hanem olyan preventív és repressziv eszközökkel, amelyek büntető rendelkezéseket egy­általában nem tartalmaznak, amelyek azonban minden büntető rendelkezésnél hatályosabban mű­ködnek közre abban, hogy ezek a bajok orvosol­tassanak. (Élénk helyeslés.) Azért már elöljáróban vissza kell utasítanom azt a legáltalánosabb vádat, amelyet ezen törvény­javaslat ellen felhoztak, hogy ez a törvényjavaslat voltaképen nem más, mint büntető kódex, hal­maza a büntető rendelkezéseknek, vagy — ahogy az ujságiró-egyesületek kiáltványa mondotta —-

Next

/
Oldalképek
Tartalom