Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

473. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. o gatása volt. Végigdaczolta e törvény évtizedek viharait, mert hiszen élt e nemzetben, élt és pezs­gett az eleven erő, amely szint adott e szürke ren­delkezéseknek és életet lehelt a holt betűkbe. Egy­szerre csak azt látjuk, hogy ez a nemzet lázas hir­telenséggel beletoppan az európai ezivilizáczió kellő közepébe, uj eszmék hajnala kezd derengeni a látha­táron, a technika a sajtó birodalmában is csodákat művel. Jött a kultúra és jött vele a kapitalizmus. Jött a kapitalizmus és hatalmába kerítette a sajtót, hatalmába kerítette a sajtószabadságot. Egyszerre csak azt láttuk, hogy ott áll a kiadó (Halljuk! Halljuk!) a vállalat élén és a válla­latnak feje, vezére és irányitója. Ott áll a válla­lat élén és parancsokat osztogat. Az írónak egyé­nisége elvész, a szerkesztőnek alakja árnyékalakká válik. A kiadó vezeti a sajtóvállalatot, a kiadó szabja meg az irányt, amelyben annak a vállalatnak haladnia kell, megragadja a publiczistát és bőven kamatoztatja a vállalat javára, pusztán nyereség­vágyból, mert his<en az a jelszava és az a czélja, hogy minden eszközzel, minden áron minél na­gyobb nyereséget produkáljon. Pusztán nyere­ségvágyból ugy szervezi meg az apróhirdetések rovatát, hogy az állandóan piacza legyen az em­beri indulatoknak és szenvedélyeknek, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) és ugyanakkor ugyanabban a számban a vezérczikkiró kátói tógában jelenik meg és könyörtelenül Ítélkezik elevenek ós holtak felett. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A kiadó a. publiczitást egymással versenybe:i levő vállalatoknak bérbe adja, mert nagyon jól tudja, hogy így gyümölcsöztethető csakugyan a vállalatba fektetett tőke, mert a publiczitás, a nyilvánosság az igazi eszköze az érvényesülés­nek. Minden napnak megvan a maga szenzácziója. mert csak így lehet a tömegeknek indulatára, szen­vedélyére hatni és csak így lehet azt a vállalat javára kamatoztatni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Az a becsületrabló hadjárat, (Igaz ! Ugy van ! jobb­felől.) melynek portyázó csapatai napról-napra megjelennek a szemhatáron, valósággal rettegés­ben tartja az egész társadalmat. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Senki sem tudja, mikor ébred arra. hogy sáros tollal belegázolnak a becsületébe, (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) jó hírnevébe, családi szenté­lyébe. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Szót kér a lapban a maga védelmére — a lap megtagadja a védelem közlését. Sajtópert indít — a sajtóper évekig el­húzódik, s évek hosszú sora múlva ott áll a vádlott, birái előtt, bocsánatot kér és az esküdtek fel­mentik. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mikor őseink az 1848. évi XVIII. törvény­czikket megalkották, nem ez a szabad sajtó lebe­gett előttük. (Helyeslés jobbfelől.) Akkor a sajtó­szabadság az egyént védte meg az államhatalom túlkapásai ellen ; ma a szabad sajtónak meg kell védeni a társadalmat az egyének támadásai ellen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az a sajtószabadság az iró gondolatainak a sajtószabadsága volt, a mai sajtószabadság a kiadó üzleti terveinek a szabad sajtója. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) T. képviselőház ! Világért sem akarok én álta­lánosítani. Vannak nagyon tiszteletreméltó válla­latok, melyek az erkölcsi elveket sokkal többre becsülik az anyagi boldogulásnál; vannak igazán tiszteletreméltó nagy kiadók, kik a szellemi szin­vonalat magasra becsülik, kik nem: nyomják el az egyéniséget, a sajtó szellemi munkásainak gon­dolatszabadságát. Ezek tiszteletreméltó kivételek ; a valóság nagyban és egészben az, hog}^ a sajtó terén úrrá lett a kapitalizmus. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ezt fel nem ismernünk végzetes vakság volna. Úrrá lett az egész világon, mert hiszen ez egy világszerte tapasztalható jelenség, és azok a visszaélések, melyeket a sajtóval űznek, melyeket a sajtó ellen űznek, nagyobbára nem az újság­Íróknak lelki diszpozicziójából fakadnak, hanem a kapitalisztikus rendszer nyereségvágyának fattyu­hajtásai. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Az a világ­szerte előttünk lezajló nagy tőkeverseny, melynek czélja, hogy minden eszközzel, minden áron minél nagyobb nyereséget produkáljon, hajtja bele a sajtóvállalatokat is abba a szerencsétlen proczesz­szusba, amely már-már diszkreditája a sajtónak jó hírnevét, amely a szabad sajtó ellen tör, amely előbb-utóbb sírját fogja megásni a szabad sajtó­nak, ha a visszaélések tovább folynak. Azoknak a visszaéléseknek igen nagy része nem az írástudóktól, hanem az analfabétáktól ered. Ezek az álhirlapirók, akik azért fizettetik meg magukat, mert nem irják meg czikkeiket, (Ugy van ! jobbról.) akik azért adóztatják meg jámbor adófizetőiket, hogy czikkeket nem írnak meg; (Ugy van! jobbról.) ők azok, akik parazita mód­jára élnek a szabad sajtón, akik repkény módjára körülkusszák a szabad sajtónak eleven fáját, ki­szí vják életnedvét, letarolják virágait és magát az élő törzsöt is élkor!)ásztják. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Ezek ellen a vissza­élések ellen nekünk küzdenünk kell: ezek ellen a visszaélések ellen nekünk minden eszközzel sikra kell szállanunk, ha azt akarjuk, hogy a magyar sajtót régi fényében adjuk át utódainknak, ugy, amint az a mi elődeinktől átvettük, (Ügy van! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) ha igazán meg akarjuk tisztítani a magyar sajtót minden szenny­től, minden salaktól, ha igazán biztosítani akarjuk a nemzet számára a szabad sajtót. (Helyeslés jobb­felöl.) Nekünk azonban meg kell államink ott, annál a pontnál, annál a határnál, ahol a szabad sajtó kezdődik, ahol a sajtószabadság birodalma van. Es nekünk, a szabadság igazi barátainak nem sza­bad a sajtó-kapitalizmus ellen sem küzdenünk. Hiszen a sajtó-kapitalizmus egy világszerte tapasz­talható nagy jelenség; egy világjelenséggel, egy világáramlattal szállanánk szembe ezzel. Nem szabad hadat üzenni a tőkének, mert hiszen akkor a kultúrának üzenünk hadat. Hiszen ennek a sajtó­kapitalizmusnak olyan fényoldalai vannak, ame­lyek egyenesen kötelességünkké teszik azt, hogy ne állítsunk egyetlenegy akadályt se az útjába ; olyan fényoldalai vannak, hogy nekünk kivan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom