Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

473. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. o gatása volt. Végigdaczolta e törvény évtizedek viharait, mert hiszen élt e nemzetben, élt és pezsgett az eleven erő, amely szint adott e szürke rendelkezéseknek és életet lehelt a holt betűkbe. Egyszerre csak azt látjuk, hogy ez a nemzet lázas hirtelenséggel beletoppan az európai ezivilizáczió kellő közepébe, uj eszmék hajnala kezd derengeni a láthatáron, a technika a sajtó birodalmában is csodákat művel. Jött a kultúra és jött vele a kapitalizmus. Jött a kapitalizmus és hatalmába kerítette a sajtót, hatalmába kerítette a sajtószabadságot. Egyszerre csak azt láttuk, hogy ott áll a kiadó (Halljuk! Halljuk!) a vállalat élén és a vállalatnak feje, vezére és irányitója. Ott áll a vállalat élén és parancsokat osztogat. Az írónak egyénisége elvész, a szerkesztőnek alakja árnyékalakká válik. A kiadó vezeti a sajtóvállalatot, a kiadó szabja meg az irányt, amelyben annak a vállalatnak haladnia kell, megragadja a publiczistát és bőven kamatoztatja a vállalat javára, pusztán nyereségvágyból, mert his<en az a jelszava és az a czélja, hogy minden eszközzel, minden áron minél nagyobb nyereséget produkáljon. Pusztán nyereségvágyból ugy szervezi meg az apróhirdetések rovatát, hogy az állandóan piacza legyen az emberi indulatoknak és szenvedélyeknek, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) és ugyanakkor ugyanabban a számban a vezérczikkiró kátói tógában jelenik meg és könyörtelenül Ítélkezik elevenek ós holtak felett. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A kiadó a. publiczitást egymással versenybe:i levő vállalatoknak bérbe adja, mert nagyon jól tudja, hogy így gyümölcsöztethető csakugyan a vállalatba fektetett tőke, mert a publiczitás, a nyilvánosság az igazi eszköze az érvényesülésnek. Minden napnak megvan a maga szenzácziója. mert csak így lehet a tömegeknek indulatára, szenvedélyére hatni és csak így lehet azt a vállalat javára kamatoztatni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Az a becsületrabló hadjárat, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) melynek portyázó csapatai napról-napra megjelennek a szemhatáron, valósággal rettegésben tartja az egész társadalmat. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Senki sem tudja, mikor ébred arra. hogy sáros tollal belegázolnak a becsületébe, (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) jó hírnevébe, családi szentélyébe. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Szót kér a lapban a maga védelmére — a lap megtagadja a védelem közlését. Sajtópert indít — a sajtóper évekig elhúzódik, s évek hosszú sora múlva ott áll a vádlott, birái előtt, bocsánatot kér és az esküdtek felmentik. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mikor őseink az 1848. évi XVIII. törvényczikket megalkották, nem ez a szabad sajtó lebegett előttük. (Helyeslés jobbfelől.) Akkor a sajtószabadság az egyént védte meg az államhatalom túlkapásai ellen ; ma a szabad sajtónak meg kell védeni a társadalmat az egyének támadásai ellen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az a sajtószabadság az iró gondolatainak a sajtószabadsága volt, a mai sajtószabadság a kiadó üzleti terveinek a szabad sajtója. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) T. képviselőház ! Világért sem akarok én általánosítani. Vannak nagyon tiszteletreméltó vállalatok, melyek az erkölcsi elveket sokkal többre becsülik az anyagi boldogulásnál; vannak igazán tiszteletreméltó nagy kiadók, kik a szellemi szinvonalat magasra becsülik, kik nem: nyomják el az egyéniséget, a sajtó szellemi munkásainak gondolatszabadságát. Ezek tiszteletreméltó kivételek ; a valóság nagyban és egészben az, hog}^ a sajtó terén úrrá lett a kapitalizmus. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ezt fel nem ismernünk végzetes vakság volna. Úrrá lett az egész világon, mert hiszen ez egy világszerte tapasztalható jelenség, és azok a visszaélések, melyeket a sajtóval űznek, melyeket a sajtó ellen űznek, nagyobbára nem az újságÍróknak lelki diszpozicziójából fakadnak, hanem a kapitalisztikus rendszer nyereségvágyának fattyuhajtásai. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Az a világszerte előttünk lezajló nagy tőkeverseny, melynek czélja, hogy minden eszközzel, minden áron minél nagyobb nyereséget produkáljon, hajtja bele a sajtóvállalatokat is abba a szerencsétlen proczeszszusba, amely már-már diszkreditája a sajtónak jó hírnevét, amely a szabad sajtó ellen tör, amely előbb-utóbb sírját fogja megásni a szabad sajtónak, ha a visszaélések tovább folynak. Azoknak a visszaéléseknek igen nagy része nem az írástudóktól, hanem az analfabétáktól ered. Ezek az álhirlapirók, akik azért fizettetik meg magukat, mert nem irják meg czikkeiket, (Ugy van ! jobbról.) akik azért adóztatják meg jámbor adófizetőiket, hogy czikkeket nem írnak meg; (Ugy van! jobbról.) ők azok, akik parazita módjára élnek a szabad sajtón, akik repkény módjára körülkusszák a szabad sajtónak eleven fáját, kiszí vják életnedvét, letarolják virágait és magát az élő törzsöt is élkor!)ásztják. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Ezek ellen a visszaélések ellen nekünk küzdenünk kell: ezek ellen a visszaélések ellen nekünk minden eszközzel sikra kell szállanunk, ha azt akarjuk, hogy a magyar sajtót régi fényében adjuk át utódainknak, ugy, amint az a mi elődeinktől átvettük, (Ügy van! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) ha igazán meg akarjuk tisztítani a magyar sajtót minden szennytől, minden salaktól, ha igazán biztosítani akarjuk a nemzet számára a szabad sajtót. (Helyeslés jobbfelöl.) Nekünk azonban meg kell államink ott, annál a pontnál, annál a határnál, ahol a szabad sajtó kezdődik, ahol a sajtószabadság birodalma van. Es nekünk, a szabadság igazi barátainak nem szabad a sajtó-kapitalizmus ellen sem küzdenünk. Hiszen a sajtó-kapitalizmus egy világszerte tapasztalható nagy jelenség; egy világjelenséggel, egy világáramlattal szállanánk szembe ezzel. Nem szabad hadat üzenni a tőkének, mert hiszen akkor a kultúrának üzenünk hadat. Hiszen ennek a sajtókapitalizmusnak olyan fényoldalai vannak, amelyek egyenesen kötelességünkké teszik azt, hogy ne állítsunk egyetlenegy akadályt se az útjába ; olyan fényoldalai vannak, hogy nekünk kivan-