Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-477

106 477. országos ülés 1913 november 15-én, szombaton. rendelkezések olyan drákóiak, amelyek egyetlen sajtótörvényben sem foglaltatnak. Eltekintve attól, hogy egészen uj, eddig nem létezett bűncselek­ményeket statuál, olyan bűncselekményeket, ame­lyeket más törvények egyszerűen kihágásoknak minősítenek, vétségnek minősit és a legsúlyosabb büntetésekkel sújtja. És itt engedje meg a t. ház, hogy összehason­lítást tegyek röviden ezen javaslat és az osztrák törvény rendelkezései között. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Pl. azt mondja a 24, §. 3. pontja (olvassa) : »Az, aki bűntető Ítélettel sújtott, vagy elő­zetesen lefoglalt, vagy a nyomda, vagy más több­szörösitő vállalat tulajdonosának nevével vagy a nyomtatás vagy más többszörösités helyének meg­jelölésével el nem látott, vagy a 10. §. 3. bekezdése szerint a terjesztésből kitiltott sajtóterméket, e körülményt ismerve, bármiként terjeszt.* Ezt a mi javaslatunk a 25. §. szerint bünteti, egy hónapig terjedhető fogházzal és 100 koronától 1000 koro­náig terjedhető pénzbüntetéssel. Ezzel szemben az osztrák sajtótörvény ugyanezt a cselekményt tisztán 100 koronától 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Pető Sándor : Ez a szabadságszeretet! (Zaj jobbfelől.) Springer Ferencz: Ugyanez áll a 24. §. 4. pontjában megállapított bűncselekményre is. (Ol­vassa) : »Az, aki időszaki lapot a 16. §-ban körülírt bejelentésnek tudomásul vétele előfct indit, vagy a kiadótól vagy a szerkesztőtől megkívánt sze­mélyes feltételek megszűnése után a lapot a 16. §-ban körülirt bejelentés elmulasztásával vagy tu­datosan a törvénynek megfelelő más kiadó köz­benjötte vagy más szerkesztő alkalmazása nélkül adja ki«. Az osztrák sajtótörvény ezt a deliktumot 100 koronától 400 koronáig terjedhető pénzbün­tetéssel bünteti, a mi javaslatunk pedig egy hóna­pig terjedhető fogházzal és ugyancsak 100 koro­nától 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. ^ Pető Sándor : És emellett Ausztria rendőr­állam ! (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem Pető képviselő urat, tartóz­kodjék a közbeszólásoktól. Amennyiben a kép­viselő ur a sajtójavaslathoz szólni kíván, szíves­kedjék annak rendje és módja szerint felirat­kozni, de közbeszólásokkal ne zavarja a szóno­kot. (Elénk helyeslés jobbfelől. Zaj a haloldalon.) Springer Ferencz: Ugyanilyen lénj^eges el­térések vannak még a 27. és 29. §-nál is s amíg az osztrák törvény az e paragrafusokban foglalt esetekben aránylag kis összegű pénzbüntetéseket állapit meg, addig a mi javaslatunk ezekben az esetekben is mindenütt a 600 korona minimumot állapítja meg, mint büntetési tételt. Ugyanezek­ben az esetekben a francziák egy pár frankot, az olaszok pedig néhány lirát állapítanak meg büntetés gyanánt. T. képviselőház! Engem a hangzatos sza­vak nem ingattak meg véleményemben és meg­győződésemben. Én ebből a javaslatból azt, amit a t. igazságügyminister ur Id akar olvasni, kiolvasni nem tudom. Én ebben a javaslatban a mi sajtószabadságunk garancziáit egyáltalán nem tudom felfedezni, sőt ha előveszem a 48-as törvényt és annak csak a bevezető részét össze­hasonlítom ennek a javaslatnak kezdősoraival, már akkor is mélységes különbséget látok a két javaslat tendencziája között. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A 48-as törvény azzal a bevezetéssel kezdő­dik (olvassa) : »Az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre s a sajtószabadság visszaállíttatván, ennek biztositékául ideiglenesen rendeltetik.« Ennek a bevezetésnek lényeges részei vannak. Lényeges az első rész, amely azt mondja, hogy az előző vizsgálat örökre eltöröltetik és lényeges az, hogy a sajtószabadság visszaállíttatván, azok a rendelkezések, amelyek ebben a törvényben fog­laltatnak, biztositékául szolgálnak a sajtószabad­ságnak. Ami az előző vizsgálat eltörlését illeti és a törvény ezt szankczionálja és törvénybe foglalja, ennek, t. ház, az az értelme és jelentősége, hogy 1848 előtt nekünk sajtótörvényünk tulajdonképen nem volt és a rendőri hatóság tartotta kezében a sajtóügy szervezését és rendezését és a rendőr­hatóság volt az, amely az előző vizsgálatot elren­delte. Itt tehát azzal a jelenséggel állunk szemben, t. ház, hogy amig az 1848-iki törvényhozás egy­szersmindekorra eltörölte a rendőri hatóságoknak intézkedéseit és tényeit, addig viszont ez a javas­lat a rendőri hatóságoknak eddigi rendelkezéseit törvénybe iktatja. Vázsonyi Vilmos: Mi van a plakáttal? (Zaj. Elnök csenget.) Springer Ferencz: Addig, amíg a 48-iki tör­vény azt mondja, hogy örökre eltörli a czenzurát. addig ennek a javaslatnak 12. §-a ezt a czenzurát egészen észrevétlenül, csendesen beiktatja a tör­vénybe. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) A 48-as tör­vény a maga rendelkezéseit, amelyeket szükséges­nek látott, részletesen felvenni, a sajtószabadság biztositékául vette be a törvénybe, ellenben ez a javaslat a sajtó korlátozásának, szabad működése akadályozásának biztosítékait rakja le. (Igaz! ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem kevésbbé érdekes az első szakasz fogal­mazásánál mutatkozó különbség is. A 48-as tör­vény első paragrafusa azt mondja (olvassa) : »Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közöl­heti és szabadon terjesztheti.« A javaslat azt mondja (Olvassa) : »Sajtó utján mindenki szaba­don közölheti és terjesztheti gondolatait.« Elte­kintve már most attól, hogy vájjon ez a szövegezés ugy, ahogy van, szerencsésebb-e, mint volt a 48-as törvénynek szövegezése, itt egy lényeges dologra vagyok bátor rámutatni. A 48-as törvény azttoiondja, hogy gondolatait mindenki szabadon közölheti és — újból fentartja ezt a kifejezést — szabadon terjesztheti. A 48-as törvényhozás tehát, amint méltóztatik látni, súlyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom