Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-477

104 tfll. országos ülés 1913 november 15-én, szombaton. volt, elsősorban azon kellett törnöm az eszemet, a benyújtásnak melyik íorma]át válasszam, hogy nekem a ház elnökével érintkeznem ne kellessék, (Nagy zaj jobbfdöl.) másrészt lehangoltság. . . Elnök : Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy miután most napirenden a sajtóról szóló törvényjavaslat van, méltóztassék a tárgyról szólni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Pető Sándor : Várjuk meg a mondat másik végét. Bakonyi Samu ". Hisz ez csak politikai javaslat, hát lehet politikai indokokat is felhozni. (Nagy *<*)•) Elnök : Ne méltóztassék párbeszédeket folytatni. Springer Ferencz: Mindannyian elismerjük azt, (Zaj. Halljuk! Halljuk !) hogy a sajtójog az alkotmánynak egyik garancziája. Abban a pillanatban, ahogy ezt elismerjük, lehetetlen ezzel a kérdéssel direkt és szigorúan magának a javaslatnak keretén belül foglalkozni, lehetetlen magára a politikai kérdésekre ki nem terjeszkedni. (Ugy van ! Ugy van I balfelől.) Méltóztassék meggyőződve lenni, én a magam részéről semmi irányban nem fogok kiterjeszkedni olyan dolgokra, amelyekből bizonyos konzekvencziát magára a javadatra vonni nem kivánnék. Semmi szándékom, hogy elkalandozzam a tárgytól, de viszont még mielőtt egy mondatot befejeztem, abból már azt következtetni, hogy a tárgytól eltértem vagy eltérek, azt hiszem, lehetetlen. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Eínök : Kérem a szónok urat, hogy az elnök rendelkezését kritika tárgyává tenni ne méltóztassék, hanem tessék beszédét folytatni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és mozgás balfelöl.) Bakonyi Samu : Most először beszél! Ez sohasem volt szokásban eddig ! 'Zaj.) Elnök: Cssndet kérek, képviselő ur! Pető Sándor: Joga van kimagyarázni magái:. Elnök : Kérem Pető képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj.) Springer Ferencz: Mély lehangoltság vett azonban erőt rajtam amiatt is, hogy én akkor, amikor egy megbizólevél birtokában vagyok, az ország helyzete miatt és az ezen politikai helyzet által bennem kelt meggyőződés és lelkiismeretem sugallata folytán itt ebben a házban a magam kötelességét, ugy amint azt tennem kellene, nem telj esithetem. De nem kisebb ez a lehangoltság bennem ma, amidőn én ezen javaslatnál szólalok fel. A házban ez az én első felszólalásom. (Éljenzés és taps balfelől.) És ezen alkalommal nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy olyan javaslathoz szólhatnék hozzá, amely alapkövet iktatna e nemzet fejlődésébe, amely a nemzet szocziális, kulturális haladását biztositaná, amely a nemzet gazdasági, ipari erejét emelné, amely a népnek jogokat adna, mert ellenkezőleg, ez a javaslat akkor, amikor az egész világon a jog demokratikus fejlődésének utján vannak: retográd irányban halad. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nemcsak hogy nem fejleszt jogot, hanem azt visszafejleszti ; a meglévő eleven szervezetet akarja kiölni, meg akarja tartani a vázat, de ki akarja ölni a lelket, mely annak elevenséget ad. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) De én remélem, t. ház, hogy a nemzet veleszületett őserejét még ez a rendszer sem tudja kiirtani. Bizom abban, hogy amint ez a nemzet egy ezredév minden csapását, Mohácsnak, Világosnak, Aradnak minden kínszenvedését kibírta, ugy ki fogja heverni e rendszer kísérleteit is, és látom már a közel jövőben azt az időt, amikor ez a rendszer, korcsalkotásaival együtt, eltűnik, mint a lidércz, mely az emberek lelkén ült. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Három nappal ezelőtt Apponyi Albert t. képviselőtársam felszólalása után nyomban felállt a ministerelnök ar és maga indítványozta, hogy e javaslat tárgyalása szakittassék félbe. A Ház adott is negyvennyolcz órai Galgenfrist-et e javaslatnak és magának a régi sajtótörvénynek. Tekintettel azokra a közleményekre, amelyek ennek a kapcsán megjelentek és különösen Almássy t. képviselőtársam felszólalására, aki ezt a tényt mint a többség nagy méltányossági tettét állította a Ház elé, kénytelen vagyok a valódi tényállást megállapítani, nehogy helytelen következtetések legyenek e körülményből vonhatók. Megállapítom elsősorban azt, hogy a ministerelnök ur ez alkalommal a kérdés lényegét nem érintette. (Lovászy Márton a terembe lép. Éljenzés balfelől.) Apponyi t. képviselőtársam egy szóval sem kérte azt, hogy e javaslat tárgyalása néhány napra félbeszakittassék. Az ő javaslata egyenest arra irányult, hogy ez a javaslat a napirendről levétessék. Indokolta e kérését azzal, hogy a mai politikai helyzet nem alkalmas arra, hogy ily nagyhorderejű kérdéssel foglalkozzunk. Indokolta azzal, hogy már csak azért sem lehet és szabad ezzel foglalkoznunk, mert hiszen a szakköröknek, az ügyvédi kamaráknak, a sajtónak, sőt magának a közvéleménynek sem volt módja és alkalma, hogy ezzel a kérdéssel fontosságához mért alapossággal foglalkozhatott volna. A ministerelnök ur egy szóval sem válaszolt erre, de kikapta Apponyi Albert t. képviselőtársam felszólalásából azt az egy megjegyzést, hogy az igazságügyi bizottság jelentését aznap nyomatták ki és ennek tanulmányozáására engedett kétnapi haladékot. Leszegezem azt a tényt, hogy az ellenzéknek erre a két napra egyáltalában nem volt szüksége. Az ellenzék abban a pillanatban, amint a javaslatot megkapta és az előadó előterjesztéseit meghallgatta, tisztában volt a javaslat horderejével, tisztában volt azzal, hogy ez is egy merénylet alkotmányjogi biztosítékaink ellen. (Ugy van! a baloldalon.) Ha szüksége volt valakinek a halasztásra, a mélyen t. többségnek lehetett szüksége, hogy ezt a néhány napot felhasználja a magábaszállásra és megszívlelje az Apponyi Albert t. képviselőtársam által mondott igazságokat. Sajnos azonban, ez a magábaszállás nem történt meg..