Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-457
88 457. országos ülés 1913 június 13-án, pénteken. gazdasági, szocziális és nemzeti szempontból jelentőséggel bíró kérdés az összérdekeltségnek megelégedésére és az ország nagy gazdasági érdekeinek megoldásával nyerjen befejezést. T. képviselőház ! Ha ez a terület, mely Délmagyarországon a szerb határ közelében fekszik, szerencsés ármentesítés által évek múlva az ipari életnek egy uj forráshelyévé varázsoltatik, a későbbi telepitás által pedig a szerb határ mellett egy erős magyar fal létesítésével a nemzeti ügyet fog szolgáltatni, ugy a közgazdasági, mint nemzeti szempontból eléggé nem méltányolható az a törekvés, melyet a jelen törvényjavaslattal a földmivelésiigyi minister más magánérdekek figyelembevétele mellett is elérni remél. A pénzügyi bizottság ezen szempontoknak figyelembevételével ajánlja a t. képviselőháznak, hogy a jelen törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, akkor a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: Elfogadja-e a t. ház az aldunai III., IV. és V. számú öblözetek ármentesitéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadván, következik a részletes tárgyalás ; először a czim. Kérem Hoványi jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—10. %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt később fog a ház határozni. Következik a napirend 8. pontja: némely kincstári ingatlanok eladásáról és illetőleg elcseréléséről a földmivelésügyi minister törvényjavaslata (írom. 795, 838), illetőleg a pénzügyi és földmivelésügyi bizottságok vonatkozó jelentése, még pedig először az általános tárgyalás. Az előadó urat illeti a szó. Pirkner János előadó: T. képviselőház! Az előző kormány birtokpolitikájáról több izben volt alkalma a t. képviselőháznak tudomást szerezni. A ministerelnök urnak tegnap tett kijelentései alapján pedig joggal lehet arra következtetni, hogy a jelenlegi kormány ezt a birtokpolitikát változatlanul minden izében fentartani és követni kívánja. Ennélfogva, mint az előző kormánynak, neki is szándéka, hogy az országnak azon exponált helyein, ahol egyrészt az államkincstárnak mint erdőbirtokosnak terjeszkedése, térfoglalása, másrészt pedig a már régebben megindított, de ez időben szünetelő telepítési akcziónak újból való felvétele kívánatos és rendkívül nagyfontosságú állami érdekekből erre utalva vagyunk, mindazokon a helyeken az ilyen czélokra alkalmas birtokokat megvásárolja. Ámde ez az akczió nagy anyagi eszközöket igényel és ezeknek híján nem volt lehetséges az előző kormánynak sem birtokpolitikája ezen részét érvényesíteni és előreláthatólag a jelenlegi kormánynak sem lenne legalább rövidebb idő alatt erre kilátása, miután a még ennél is fontosabb, ennél is szükségesebb és ennél is nagyobb költségeket igénylő egyéb szükségleteink az államháztartást annyira túlterhelik, hogy erre a czélra pénzek ezidő szerint elő nem teremthetők. Ha tehát azokat az érdekeket, amelyek a birtokpolitika ezen részével kapcsolatosak, nem akarjuk elhanyagolni, oly anyagi eszközökről kell gondoskodni, melyek a költségvetés határán kívül és annak megterheltetése nélkül lesznek előteremthetők. A jelen törvényjavaslat ilyen akcziót tervez, még pedig azáltal, hogy oly kincstári birtokokat, amelyeknek elidegenítése sem köz-, sem mezőgazdasági érdekeket, sem állami érdekeket nem sért, amelyeknek az állam tulajdonában való megtartása semmiféle különös hasznot nem biztosit, kezelésük nagy rezsiköltséggel jár, hogy ezen birtokokat eladja, annyival is inkább, mivel szocziális szempontból ezen birtokok eladása előnyös, minthogy nagyrészt a Bánátban, egyáltalában olyan helyen fekszenek, ahol a lakosság sürü, a földvásárlásra szükséges anyagi eszközök rendelkezésre állanak, ahol a lakosság földéhsége tényleg kielégítést kivan, hol tehát ezen birtokok magas áron értékesíthetők és ezáltal a kivándorlásnak részben eleje vehető, sok száz és száz emberi kéz foglalkozást nyer és a birtoktestek ily módon közgazdasági szempontból, sokkal nagyobb jövedelmet is fognak hozni a mainál. Ezen birtokok eladásának engedélyezését tervezi a jelen törvényjavaslat. A törvényjavaslat e birtokokat két csoportra osztja, azért, hogy ugy az értékesítés módjára, mint pedig a vételár felhasználására nézve megkülönböztetést tehessen. Az első csoportba a következők tartoznak : az apatini és lugosi erdőigazgatóság kezelése alatt levő és kerületében fekvő 4985 kataszteri hold, a lippai és lugosi erdőigazgatóság kerületében fekvő, de az aradi jószágigazgatóság által kezelt irtvány-földekből 4950 kataszteri hold és végül az aradi jószágigazgatóság által kezelt 2618 kataszteri hold. Ezen birtokok eladására nézve a törvény akként rendelkezik, hogy azokat a földmivelésügyi minister vagy nyilvános árverés utján a legtöbbet Ígérőnek, vagy hivatkozással az 1911. évi XV. törvényczikk rendelkezésére, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének közvetítésével adhassa el. Ugyancsak rendelkezik a törvény az ekként befolyó vételárnak mikénti felhasználását illetőleg, még pedig elrendeli, hogy a három erdőigazgatóság területén levő birtokok vételárából kizárólag csak a kincstár által sikeresen kezelhető erdőbirtokok és eTdőtalajok, illetve az 1898. évi XIX. törvényczikk hatálya alá tartozó közös erdők és kopárok arányrészei szereztessenek meg.
