Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-456

4o6. országos ülés 1913 június 12-én, csütörtökön. 79 előző kormány megindított, amelyet természet­szerűen, következetesen fog a kormány folytatni, de ahol nézetem szerint egyik legnagyobb és leg­égetőbb baj a jogi oktatásnak mai vigasztalan állapota, (Igaz! ügy van!) amelyen az egyete­meken és az akadémiákon folyó oktatásra kiter­jeszkedő szerves törvénynyel a lehető legrövidebb idő alatt fogunk segíteni. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Talán ezekben a teendőkben, amelye­ket a t. ház előtt felsoroltam, sikerült egy oly munkakört megjelölni a kormány és — a kor­mány előkészítő munkájának elvégzése után — a t. ház előtt, amely valóban üdvös, építő, nem­zeti munkára nyit módot és alkalmat, annak állitja fel kereteit. Erre az építő, produktív, nem­zeti munkára van a magyar nemzetnek szüksége. Erre szolgál a kormány, de, méltóztassék nekem megengedni, arra szolgál a törvényhozás és első­sorban a népképviselet is, hogy ezt az üdvös építőmunkát a magyar nemzet érdekében el­végezze. Én azzal a kérdéssel fordulok a felelős gondozásunkra bízott nagy nemzeti érdekek ne­vében a t. ház minden tagjához, hogy vigye bele e munkába lelkének legjavát, hogy vegyen részt, működjék közre, és legyen meggyőződve róla, hogy a nemzet előtt e munkájának, működésének értéke attól fog függni, vájjon az a tevékenység, amelyet a közélet terén kifejt, alkotás-e, vagy rombolás, egyesités-e, vagy széthúzás, hogy ez a magyar nemzetet előbbreviszi-e. nemzeti erejének, politikai súlyának, nemzeti czéljaival való sikeres érvényesülésének jogos utján, vagy pedig ezen az utón uj akadályokat állit-e a nemzet elé. (Igaz ! Ugy van !) A kormány el van határozva, hogy ezen az utón indul meg következetesen, csüggedést nem ismerve, érezve a felelősség súlyát, érezve azokat a,kötelességeket, amelyeket elvállalt a nemzet szine előtt. Én az ebben a munkában való részvételre kérem a t. házat és addig, míg a kormány ezen az utón halad, mély tisztelettel kérem a t. ház támo­gatását. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps. A ministerelnököt számosan üdvözlik. Fel­kiáltások : Szünetet kérünk !) Szepesházy Imre jegyző: Miháli Tivadar! Miháli Tivadar : T. ház ! Az újonnan kineve­zett kormány ministerelnöke (Nagy zaj.) . . . Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház. Miháli Tivadar : . . . a ministerelnök ur csak az imént elhangzott programmbeszédében elég világosan kifejtette, hogy a jelenlegi kormány az előbbi kormánynak egyszerűen folytatása és tulaj­donképen szó sem lehet a kormányrendszer vál­tozásáról, csak személyek változásáról. Ebből kifolyólag feleslegesnek tartom pártom nevében tüzetesen és részletesen kifejteni azon indokokat, melyek alapján mi e házban a múlt kormányrendszerrel szemben ellenzéki álláspontot foglaltunk el és vele szemben bizalmatlansággal viseltettünk. A múlt kormánynyal szemben való bizalmatlanságunknak legfőbb oka az volt, hogy a választásokon tett Ígéretéhez képest nem való­sította meg az általános választói jogosabban az értelemben, melyben mi képzeltük, hogy helyesen megvalósítható amennyiben figyelmen kívül hagyta a demokráczia jogelvét, és a királyi leiratokban foglalt azon utasításnak sem tett eleget, melyben nyíltan ki volt mondva, hogy az újonnan alkotandó választójogi törvény . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Miháli Tivadar: Mondom, t. ház, bizalmat­lanságunknak legfőbb oka a kormánynyal szem­ben az'volt, hogy nem valósította meg az általános választói jogot abban az értelemben, amint azt a választások előtt megígérte, másfelől nem tett eleget a királyi leiratokban ismételten kifejezett azon óhajtásoknak sem, hogy az országban levő széles néprétegek az alkotmány sánczaiba be­vonassanak. Mi az újonnan hozott választójogi törvényt reakezionáriusnak tekintjük, és azt hiszszük, hogy komplikált voltánál fogva nehezen lesz a közéletben keresztülvihető és applikálható^ Ezenkívül a lemondott kormánynyal szemben azért is bizalmatlanok voltunk, mert az ország és illetve a parlament ügyeit nem vezette abban az irányban, hogy itt e parlamentben rendes, j)arla­mentáris viszonyok létesüljenek. (Mozgás.) Én nem kutatom, hogy mi okozta ezt, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) de ilyen politikát nem követhetünk és tény az, amit az egész ország és az egész világ tud, hogy ma ez országban, ugy itt a parlamentben, mint általában, súlyos krízis, bonyolult helyzet állt elő. melynek rossz hatásai megvannak közéle­tünkre és gazdasági életünkre is. Hiszen nemcsak politikai, de gazdasági és jDénzkrizisben is szenved az ország. Id. Erdély Sándor : Az egész világ ! Miháli Tivadar: T. ház ! A magyar kor­mánynak mindent el kell követnie arra nézve, hogy mindaddig, mig konstituczionális alapon áll, míg magát alkotmányosnak nevezi, itt a parla­mentben rendes parlamentáris viszonyokat te­remtsen. Általános politikai szempontból ezek voltak az okai annak, hogy mi az előző kormánynyal szemben bizalmatlansággal viseltettünk és e te­kintetben az igen t. ministerelnök ur imént el­mondott programmbeszéde a legkevésbbé sem mutatta meg, hogy miként véli ezen súlyos, kri­zises állapotot szanálni és az országra nézve bé­késebb áüapotokat teremtem. Ami a nemzetiségi kérdést illeti, a t. minis­terelnök ur szives volt ezt pár szóval megemlíteni, sajnálom azonban, hogy még annyira sem ment konkrét ígéreteiben, hogy legalább kijelentette volna, hogy az érvényben lévő 1868. évi XLIV. t.-cz., amelyet a király szentesitett, respek táltat ni fog és ennek a nemzetiségekre vonatkozó kedvező intézkedései foganatba fognak vétetni; annál kevésbbé jelentette ki azt, hogy el fogja ismerni és biztosítani fogja a nemzetiségek részére mind­azokat a jogokat, amelyek a nemzetiségek nemzeti individualitásának fentartásához, kulturális és gaz­dasági fejlődéséhez szükségesek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom