Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-450

éä§. országos ülés 1911 kezei között tartja. Én mint ember szégyenlem, hogy ilyen iratok nyomatnak. (Zaj és felkiáltások : Nem kellett volna kinyomatni!) Azokban a községekben, akol én jártam, üyen förmedvények nem voltak. Van azonban az ellenjelöltnek egy községe, Felső-Varány, ott van egy lelkes jegyző, valami Gyulán Árkád, aki tüntetően kiragasztatta és engedte, kogy ott legyen az ő községében még a községháza falán is és amikor arra hivatkozott, hogy ime, mit csinálnak az urak, én azt mondottam neki: adjon legalább egy példányt, becsületbeli kötelességemnek fogom tartam, hogy utána járjunk, megbiztam kollegáimat is és mindent megtettünk, hogy megtudjuk, honnan ered ez, A ministerelnök ur sokkal erősebb ember, mint mi, kutasson, a dolog után és büntesse az ilyen embereket és büntettesse különösen akkor, ha meg fog róla győződni, hogy ez fogás, ez trükk volt, a leggyalázatosabb-trükk, mert különben a többi községben is lett volna, de egyetlen egy községben egyetlen példányt láttam egy terebélyes fára kifüggesztve és kértük, hogy teljesitsék kötelességüket, ezt le kell venni, ha ez izgató. Bocsánatot kérek, ilyeneknek nem ugrunk be. Ez méltatlan és méltánytalan dolog, és én, ha a ministerelnök ur titkárja volnék, azt a tanácsot adnám neki, hogy ilyeneket ne hozzon a parlament elé. (Derültség.) Aki ide juttatta ezt a förmedvényt, az kutatta volna az eredetét. Mi minden nyomdát bejártunk, még jutalmat is tűztünk ki a szerző kiderítésére, mert tudjuk határozottan, hogy trükk volt az egész. Ha tényleg a mi pártunk csinálta volna, akkor, ugyebár, érdekében állott volna, hogy térjeszsze ? De egyetlen községben sem lehetett találni, kizárólag csak Felső-Varány községben. Ezek olyan gyalázatos fogások, amelyek undorral töltenek ei minden elfogulatlanul gondolkozó embert. T. képviselőház ! A ministerelnök ur emiitette azt is, hogy itt a választásnál ugyanannak a népnek a fiai állottak egymással szemközt. Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, de annyit mondhatok, hogy mi szivesebben állunk szemben magyar emberekkel, mert meg vagyunk győződve, hogy azok, akik tisztességes szándékkal és tisztesésges fegyverrel küzdenek, inkább meg tudják érteni a nép érdekeit, mint azok, kik bevonulnak abba a pártba, amely pártról épp egy volt képviselőtársam mondotta azt, hogy a pártelnök, amikor valami nemzetiségi sérelem ügyében járt el, azt felelte neki: barátom, a nemzetiségi sérelmek tekintetében az ajtóra az van felirva : lasciate ogni speranza voi ch'entrate. Mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy ebben a küzdelemben, amely küzdelem nem kell, hogy mindenkép ellenséges legyen, mert férfi férfival kell hogy szemben álljon, százszor jobban meg tudom magam értetni egy magyarral, mint azzal a román emberrel, aki bement abba a pártba, de akinek nincs meg a bátorsága, hogy ott népének fájdalmait feltárja. (Mozgás.) Siegescu József: Azért vagyunk itt, igenis, 3 május b-áu, kedden. 21 hogy népünk fájdalmait feltárjuk! Ép oly román képviselők vagyunk, mint a nemzetiségi pártiak ! Sztranyavszky Sándor: Azzal a különbséggel, hogy hazafiasak! Pop Cs. István : A hazafiság nagyon tág fogalom és sokan visszaélnek vele. (Zaj.) A ministerelnök urnak, mint belügyministernek, válaszával nem vagyok megelégedve. Ha azt állitja, hogy nem tartozik a hatásköréhez, hogy mint ministerelnök, mint kormányférfi, mint a parlament vezére eljárjon az ügyben, de mint belügyminister, mint hatóság eljárhat, hát ez nekem irreleváns ; én arra kérem, hogy bárminő minőségben, de járjon el, mert nem akarom a látszatát sem kelteni annak, hogy abban, amit mondottam, egy mákszemnyi valótlanság is foglaltatnék. Méltóztassék megvizsgálni az ügyet, azonban engedtessék meg, hogy ennél a vizsgálatnál mi is jelen lehessünk, hogy ott kontradiktórius eljárás folyjék ér, a vizsgálat ne azoknak a jelentései alapján menjen végbe, akik ellen mi a panaszokat emeljük. Kijelentem, hogy sem én, sem társaim, egyetlenegy esetben a törvényt át nem hágtuk, annak a rendeletnek mindenben eleget tettünk, azonban nem akarták jelentkezésünket tudomásul venni, hanem azt mondották, hogy menjünk ki a községből. Hogy a rendeletnek eleget tettünk, arra nézve találkozott egy jegyző, aki erről szives volt jegyzőkönyvet felvenni. £z a jegyzőkönyv itt van nálam és fényes bizonyítéka annak, hogy mi megtettük kötelességünket, azonban velünk ugy bántak, ahogy czivilizált államban emberekkel bánni nem szabad. És ilyesmit a ministerelnök ur nem helyeselhet! Elnök : Siegescu József képviselő ur személyes megtámadtatás ezimén kér szót. Siegescu József: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval reflektáljak Pop C. István képviselő ur beszédére és különösen arra részére, amelyben azt mondta, hogy mi román képviselők, akik a nemzeti munkapártban vagyunk, nem azért vagyunk itt, hogy népünk fájdalmait enyhítsük, hanem inkább önérdekből. Kijelentem több társam nevében is, hogy mi nem érdekből vagyunk itt, hanem, mert érezzük, hogy a román nép fájdalmait — mert minden nemzetiségnek, sőt magának a magyar népnek is vannak bajai és fájdalmai — e párt keretében sokkal jobban tudjuk felszinre hozni, mintha azokat szélsőségekbe zárva, intranzigens módon juttatjuk kifejezésre. (Élénk helyeslés.) És hogy a mi álláspontunk helyes és czéltudatos, kitetszik abból is, hogy, mint örömmel tapasztaltuk, a nemzetiségi párt az utóbbi időben minden tekintetben követni óhajtott bennünket és minden módot kikeresett arra, hogy ők is olyan megállapodásra jussanak e kormánynyal, amely mellett a román nép érdekeit itt jobban képviselhessék. Elismerem, hogy kezdetben nehéz volt a