Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

b68. országos ülés 1913 október 3Q-án, csütörtökön. 261 zatnak, hanem csak indemnitási törvénynek és ezért nagyon kérem ugy a t. házat, mint azokat, akik a közvéleményben ezen költségvetés bírálatával foglalkozni fognak, hogy e költségvetésből ne vonjanak következtetést azon kormányzati irányelvekre, amelyek a kormányt vezetni fogják, mert ezek az irányelvek nem ebben a költségvetésben vannak lefektetve, hanem abban a költségvetésben, amelyet az 1914/15. évre vonatkozólag legközelebb, egy pár hónap múlva, előterjeszteni szerencsém lesz. Ebbe az előirányzatba fogja a kormány felvenni mindazokat az intézkedéseket és változtatásokat, amelyeket kormányzati irányelvénél fogva szükségeseknek és czélszerüeknek tart. Sajnos, nem olyan mértékben — ezt már előre jeleznem kell — mint ahogyan szeretné, mert a legközelebbi időkben költségvetéseinknek UiZ áüL erpanzivitása, amely az utóbbi években jelentkezett, nem lesz fentartható, ugy, hogy a kormánynak legközelebbi feladata nem annyira a költségvetési keretek tágítása, mint inkább az lesz, hogy a rendelkezésre álló összegek jobb felhasználását biztosítsa. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez egy igen nagy feladat, t. Ház, amely csak lassankint és fokozatosan oldható meg, mert méltóztassanak elhinni, sokkal könynyebb egy költségvetésbe tiz uj tételt beállítani, mint onnan egy már meglévőt törölni. Ez azonban olyan feladat, amelyre feltétlenül szükség van. Bámulatos közönyösséget tapasztalhatunk nálunk ugy a parlamentben, mint a parlamenten kivül abban, hogy miképpen használtassanak fel az egyes költségvetési tételek, mire fordíttassák az állam rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek egyik vagy másik része. Az, hogy egy kiadás inproduktiv-e vagy nem, a legritkábban biráltatik meg, és ha itt van egy kivétel, az talán a hadügyi kiadások tekintetében van, de minden más téren ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk. Pedig azok a koronák, amelyekkel egy iskolaépület többe kerül, mint amennyi feltétlenül szükséges, a felesleges állami alkalmazott illetménye, minden fillér, amennyivel a magyar államvasutak drágábban veszik meg a szenet, mint a hogy megvenni szükséges, teljesen inproduktiv kiadások, sokkal inproduktivabbak, mint a hadügyi kiadások, kivéve azokat a hadügyi igazgatási kiadásokat, ahol esetleg ezek a hibák szintén megvannak. A kormánynak különös törekvése lesz ezért és különös feladatás fogja képezni, hogy ezen inproduktiv kiadásokat ugy az államháztartás, mint a közösügyi kiadások keretében, de ezen túlmenve, az összes gazdaságokban, nevezetesen a városoknál és a községeknél is lehetőleg visszaszorítsa és ezáltal példát adjon a társadalomnak is, amely ugyané hibában szenved, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy inproduktiv kiadásait visszaszorítsa, (Helyeslés a jobboldalon.) mert az inproduktiv kiadások visszaszorítása, a tőkegyűjtésnek az eddiginél nagyobb mértékben való fokozása (Igás! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) mód, amelylyel hazánkat közgazdasági téren megerősítésre és virágzásra vezethetjük. (Élénk helyeslés jobbról.) Magunknak kell megtakarítanunk azokat az összegeket, amelyeket uj befektetésre fordíthatunk, hogy ezen uj befizetésekkel egyrészt élénkítsük közgazdasági életünket, másrészt pedig a nemzeti és állami jövedelemnek uj forrásokat nyissunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mert, t. képviselőház, az idén lezajlott és sajnos, még lezajlóban levő közgazdasági eseményekből, melyek főleg azért állottak elő, legalább is ilyen mértékben, mint ahogy előállottak, — mert túlságosan nagy mértékben vagyunk idegen tőkékre utalva — ezen eseményekből le kell vonnunk a tanulságokat. Le kell vonnunk a tanulságokat, amelyek nagyrészt abban kell hogy álljanak, hogy állami és nemzeti életünk egész vonalán a takarékosságot honosítjuk meg. Ez a takarékosság, t. képviselőház, amely mellett én felszólalok, nem a koplaltatásra irányul. Itt nem arról van szó, hogy ne adjunk, hanem arról, hogy amit kiadunk, azt jól adjuk ki (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és különösen ilyen módon a nemzeti tőkegyűjtést tegyük lehetővé, hogy — és ez az idei válságnak szerintem az első tanulsága — ha nem is teljesen, de minél nagyobb mértékben emanczipáljuk magunkat a külföldi tőkéktől, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy képesekké tegyük magunkat mindig nagyobb mértékben arra, hogy saját befektetési szükségletünket, saját megtakarításunkból, saját tőkeerőnkből tudjuk fedezni. A második tanulság, amit levonok ebből a válságból, az, hogy az eddiginél gondosabban kell mérlegelnünk, —, ismétlem; nemcsak az államról, hanem a közgazdaságról és társadalomról egyaránt beszélek — hogy mit ruházzunk be, és hogy a rendelkezésünkre álló tőkéket milyen befektetésekre fordítsuk. Mert t. képviselőház, nem elég egy vasút építése, nem elég egy ipartelep létesítése. Az a vasút, amelynek nincs kellő forgalma, az az. ipartelep, amely nem életképes, mind megannyi csatornák, amelyek a nemzet éltető erejét fogják szárítani (Ugy van! Ugy van!) és elvonják a nemzet gyökereitől azokat a nedveket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nemzet fejlődjék és boldoguljon. (Elénk helyeslés jobbról.) A harmadik tanulság, amelyet az idei eseményekből levonnék, az, hogy a nemzeti befektetéseket irányító legfőbb szervünk, pénzintézeti szervezetünk gyökeres reformra szorul, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és pedig egyrészt oly czélból, hogy azok, akik jövedelmük egy részét megtakarítják, biztosítékot találjanak'arra nézve, hogy megtakarított filléreik nem fognak veszendőbe menni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) másrészt reformra szorul abban a tekintetben, hogy garancziák szereztessenek arra,