Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-468
Í68. országos ülés 1913 i hozzájárulások czimén 6 millió korona kiadás szerepel. Ennek megfelelően a költségvetési törvények szerkezete szerint 6 millió korona bevétel szerepel a belügyministerium költségvetésében, mert ez a bevétel a fogyasztás és italadók bevételéből a költségvetési törvény szerkezete értelmében átutaltatik a belügyimnisteriumnak. Ez tehát csak átmeneti tétel Emelkedik továbbá az állami vasgyárak bevétele 568.000 koronával, ami a fokozott beruházási szükséglet fedezésére szolgál. Végre más alapokra volt fektetendő a betegápolási pótadónak és az egyenes adónak az előirányzata azért, mert elmaradt az egyenesadóreform és elmaradt ezzel kapcsolatban a betegápolási pótadó tételének 5%-ról 10%-ra való felemelése. Ennélfogva ugy a betegápolási pótadóból, mint a többi egyenes állami adóból várható bevételek az 1912. évi eredmények alapján a régi és ma érvényben álló és egyenlőre érvényben maradó törvények alapján voltak elöirányzandók. Ez azt eredményezi, hogy mig a betegápolási pótadónál csökken a félévi bevétel az 1913. évi előirányzathoz képest 4,700.000 K-val, addig az egyenes adóknál a bevételek emelkednek 15,500.000 K-val. Végeredményben ilyen módon az állam rendes bevételei 14,800.000 korona emelkedést mutatnak a 36 millió koronát meghaladó kiadás-emelkedéssel szemben, természetes tehát, hogy a bevételeknek még 21 millió koronával való emelésére volt szükség a költségvetési előirányzat egyensúlyának a fentarthatása érdekében. Óvakodtam attól, hogy ezt a 21 milliót a rendes bevételek előirányzatának emelése által érjem el. Egyrészt azért, mert ez nem felelt volna meg annak az alapelvnek, amelyeken az egész költségvetési törvény — mint egy felhatalmazási törvény — nyugszik, de óvakodtam másrészt azért is, mert a legutóbb tapasztalható jelenségek állami rendes bevételeink tekintetében azt mutatják, hogy ezeknek olyan expanzivitására, mint a minő expanzivitást a legutóbbi évek, de különösen az igen kedvező 1912. év felmutat, számitani nem lehet. ísTehogy irrealitással vádoltassam, a bevételek előirányzása tekintetében legyen szabad egy megjegyzést tennem, egy esetleg felhozható aggályra nézve. (Halljuk! Halljuk!) Azok, akik figyelemmel kisérték az osztrák pénzügyminister urnak a fejtegetéseit, talán emlékezni fognak arra, hogy ő kifejtette az 1914. évi első félévre szóló költségvetés összeállítása tekintetében, hogy a rendes bevételek nem a félévi Öszszeggel, hanem a bevételek különféle természete szerint 35—49%-kal voltak előirányzandók. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy az az előirányzat, amelyet én előterjeszteni szerencsés vagyok, s amely egészben véve a bevételek megíelezésén alapszik — mert hiszen csak négy tételnél tétetett különbség — nem reális. Ez ellen bátorkodom megjegyezni, hogy itt neki is igaza van, de tóber 30-án, csütörtökön. 259 nekem is igazam van. T. i. azért, mert a költségvetési és számviteli rendszer más Ausztriában, mint nálunk. A zárszámadás és a költségvetés Ausztriában a tényleges eredményen alapszik, mig nálunk az előirás és utalványozás eredményén. Már pedig ha igaz az,hogy a tényleges eredmények tekintetében az állami jövedelmek jelentékeny részénél a második félév erősebb, mint az első félév, ez az előirányzat tekintetében egyáltalán nem áll, sőt ellenkezőleg, igen jelentékeny bevételi tételek vannak, mint pl. a söradó, ahol a sörtermelés nagyobb mértékű télen, mert nyáron fogyasztanak, ahol tehát az előirás épen az első félévben erősebb, mint a második félévben, ugy hogy erre való tekintettel én inkább talán az ellenkező eljárást követhettem volna és 50-nél nagyobb százalékot irányozhattam volna elő. Nem tettem ezt azért, mert amint ismétlem, bevételeink expanzivitása a jövő évben nem fog oly mérveket ölteni, mint a múltban. E tekintetben az 1912. évi zárszámadás igen kedvező. A zárszámadások ugyan ugy az előirás és az utalványozás, mint a tényleges eredmények tekintetében hiányt mutatnak fel, még pedig az utalványozás és előirányozás tekintetében 79 millió körül, a tényleges eredmények tekintetében pedig 58 millió koronát. Azonban ez csak látszólagos, mert mig a költségvetés alapján, továbbá azon külön törvények alapján, amelyek alapján engedélyezett kiadások az 1912. évre teljesitve lettek, összesen 276 millió lett volna kölcsönből beszerezhető, tényleg azonban nem 276 milliót szereztünk be kölcsönből, hanem csak 120 milliót, ugy hogy ha ezt tekintetbe veszszük, az 1912. évi zárszámadás eredménye igen kedvező, amely kedvező eredmény kifejezést nyer abban is, hogy a vagyonmérleg szerint az állami vagyon tiszta szaporulata 93,300.000 koronát tesz ki és hogy a rendes kezelés mérlegében, amely tulaj donképen döntő az államháztartás mikénti alakulá utalványozásnál és előírásoknál 163,600.000 korona, a tényleges eredményeknél pedig 136,200.000 korona többlet állott elő, ami túlnyomó részben a rendes bevételek igen kedvező fejlődésének a folyománya. Sajnos, az idei évre ez a helyzet nem áll. Eendes bevételeink közül szeptember végéig a dohányjövedék 1,500.000 K-val, a bélyeg 1,700.000 K-val emelkedik, ezzel szemben azonban egy nagymérvű, 13 millió koronát tevő visszaesés mutatkozik a jogilletékek bevételeiben, főleg a parczellázások teljes szünetelése folytán, ami igen jelentékeny összeg. Aggasztónak azonban nem merném mondani ezt a jelenséget, főleg azért, mert a múlt évben a jogilletékek czimén igen jelentékeny, 20 milliót meghaladó többletünk volt, daczára annak, hogy az 1911. év is igen kedvezőlen volt. Ha tehát ezen nagy többlettel szemben 1913-ban jelentékeny visszaesés is van, ebből kedvezőtlen következtetéseket vonni nem lehet és nem szabad. Az egyenes adók terén szeptember végéig ugyan 4,600.000 K.-ás visszaesés mutatkozik, de 33*
