Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

246 468. országos ülés 1913 október 30-án, csütörtökön. a mi távolmaradásunknak kizárólagos oka. (Felkiáltásaié a jobboldalon : Tessék nevetni!) Most tehát ezzel a vakmerőséggel és halálos veszélylyel mégis le kellett számolnunk és ezt a koczkázattal és halálos veszedelemmel járó próbálkozást meg kellett csinálnunk. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) A ministerelnök ur a jelenre nézve, mint a felelősség fanatikusa, érveinek gyilkos erejét állította oda, amely minket távol tart, bujkálásra késztet, a múltra nézve pedig meglepő szerénységet tamisit. A multakra nézve a ministerelnök ur kijelentette, hogy ő egyszer és mindenkorra megmondja nekünk, hogy hát mit akarunk mi őtőle, miért akarjuk mi őt a multakért felelősségre vonni, hiszen ő csak egyszerű tagja volt a munkapártnak, csak agitált, megjelent a munkapárt alakulásánál, gyűléseken, de nem avatkozott soha bele a mások dolgaiba, mert ez nem az ő dolga, és azok a férfiak, akikkel dolga volt, sokkal daczosahb, elszántabb, aczélkemény jellemek, semhogy megengedték volna, hogy az ő" dolgaikba beavatkozzék. Nos hát, a szerény ibolyának ez a szerepe nagyon kevéssé illik az igen t. ministerelnök úrhoz; nagyon kevéssé, amikor most el akarja hárítani a felelősséget a multakért, a kiderült tényekért és a közérdekű cselekményekért, — hogy beszédéből idézzek — mert közérdeknek nevezte Lukács László azon eljárását, hogy alapszabályok láttamozásáért 1,400 000 K-át fogadott el pártczélokra. Ezen közérdekű cselekményekért a ministerelnök ur nem felelős. A ministerelnök ur nem tudja azt, hogy a választások miként csinálódnak; azt sem tudja, hogy abban az osztályban, amelyet Jeszenszky államtitkár ur vezet és amelyről azt mondja, hogy végtelenül diszkrét politikai ügyekkel van megbízva, hogy ezen osztályban mi történt és általában a ministerelnök ur a múltban történt ezen ügyekben teljesen tájékozatlan s az ahnungslos férj szerepét játszsza. (Derültség a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Jaj be jó!) Az a szerep, amelyet a t. ministerelnök ur magának tulajdonit abban a szerencsés házasságban, amelyben a munkapárttal és a munkapárt előző kormányával élt, emlékeztet Maupassantnak egyik férjalakjára. Kishivatalnok volt ez a férj, a felesége meg^gondos háziasszony. Mindig vot étel-ital dúsan az asztalnál, az asszony nagyon csinosan öltözködött; sőt kedves kis ékszerei is voltak, csak olyan utánzott ékszerek és a férj nem csodálkozott soha, hogy ilyen nagy a bőség; ezt a fizetése jó beosztásának tulajdonította. (Nagy derültség a baloldalon). Csak amikor meghalt az asszony, (Halljuk! Halljuk! balról.) a gondos, kedves, jó háziasszony, akkor látta, hogy egyszerre mindennek szűkében van s arra a gondolatra jutott, hogy ezt a sok hamis ékszert fogja zálogba csapni vagy eladni. És ekkor derült ki, hogy azok nem is hamis, hanem igazgyöngyök, és a férj kegyelettel elzarándokolt a hű feleség sírjához, aki oly gondosan beosztotta egész életében az ő fizetését. (Zajos derültség és taps a bál- és a szélsöbáloldalon.) Egy hang (jobbfelöl) : Ugy látszik, hogy az uraknak nem az érvek, hanem a viczczek imponálnak ! Nagy Sándor: Halljuk tovább a viczczeket! Rakovszky István: Jönnek a komoly dolgok is! Vázsonyi Vümos: A ministerelnök ur azt hitte, hogy az a lelkesedés, amelyet ő itt vagy ott talált, szavai gyújtó hatásának és az eszmék erejének tulajdonitható és nem tudta, hogy annak a szószéknek deszkái, amelyre felállt eszméket hirdetni, azok is meg vannak fizetve; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy azok a fehérruhás leánykák és kezükben a csokrok is meg vannak fizetve (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) és mindez abból a pénzből, amit a bankoktól és a vállalatoktól harácsoltak össze. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbáloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csúnya dolog! Gyalázat! Mozgás jobbról.) A ministerelnök ur, mint a felelősség fanatikusa, egy furcsa módját akarja vállalni a szolidaritásnak; egyfelől megvédi Lukács László volt ministerelnök urat azon vád ellen, amelyet senkisem emelt ellene, mintha ő a saját zsebébe akart volna sülyeszteni valamit az 1,400.000 K-ból, másfelől ugy sejteti, mintha azok a dolgok, amelyeket Lukács László csinál, olyanok volnának, aminőket ő nem volna hajlandó elkövetni. A t. munkapárt odakünn az országban is él ezzel a taktikával ós azt mondja, hogy: hja kérem, a Lukács-korszak, az elmúlt, most már mi tiszták vagyunk; most már nem lesz panama, most már csak erőszak és brutalitás lesz és ilyen tisztán fogunk tovább kormányozni. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, vagy van szolidaritás az előző és a jelenlegi kormány között; vagy szolidaritást vállal a ministerelnök ur Lukács László urnak és az előző kormánynak tényeivel, miként a kormány nyilatkozatában kijelentette, hogy azokkal szolidaritást vállal és magát az előző kormány folytatásának tekinti; vagy méltóztatnak hirdetni; hogy uj Széchenyi volt Lukács László, (Élénk derültség a bál- és a szélsőbaloldalon) mert ő is megrágalmaztatott; — és jobb is szeretem ezt a hazai hasonlatot, mint azt a Cromwel-féle idegent — (Élénk derültség és taps a bál- és a szélsöbáloldalon. Zaj. Elnök csenget.) vagy legyen valaki uj Széchenyi, vagy ne legyen. De hogy valaki egyszer uj Széchenyi legyen, másodszor pedig becsületsértés legyen belőle, a szolidaritásnak ezt a módját nem értem. Mert hiszen a ministerelnök ur nyilatkozatában kijelentette, — ugy olvastuk a lapokban — hogy mindenki rágalmazó, aki feltételezni meri róla, hogy ő azt csinálta volna meg