Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-465

216 í65, országos ülés 1913 október 8-án, szerdán. tali teendőkről, hivatali dolgokról van szó, a tiszt kiteszi magát annak, hogy nem ugy fognak vele elbánni akarni, amint a tiszti rang méltósága megkövetelné. Helyes-e őt ilyen félszeg helyzetbe juttatni ? És miért ? Semmi ok, semnr érv erre nincs. A tiszti bíróságot is nehéz helyzetbe hozzák. Politikai természetű dolgokban kell döntenie. Döntenie kell afelett, vájjon igaza volt-e, helyesen járt-e el az a tiszt, mint katona, aki a képviselőháznak is alkalmazottja, midőn egy képviselőt hivatalos, nem katonai, hanem képviselőházi funkcziója közben, összevág ? Ebben kell Ítélkeznie esetleg az auditornak. Hogy mostan ez az Ítélet nagyobb kritika tárgyává nem tétetett, — és ezt az ítéletet, megvallom, egészen nem is értem, nem is ismerem, nem láttam az indokolását, de az engem nagyon meglepett — mondom, hogy az nagyobb kritika tárgyává nem tétetett, ez csak annak következménye, hogy nincs itt az ellenzék. (Felkiáltások a jobboldalon : Hát miért nincs itt ? Zaj.) Ha itt lett volna, napokig tárgyalták volna ezt a dolgot, mert természetszerűleg kötelessége lett volna az ellenzéknek akkor, akár kényelmes az a katonai köröknek, vagy a tisztelt ministernek. vagy a többségnek, akár nem, ezt itten felhozni. (Zaj.) Hogy nem volt vita, ez annak következménye, hogy nem voltunk itt. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért nem voltak itt ?) Engedelmet kérek, egész beszédemben ezt vagyok bátor magyarázni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) De épen annyit árt ez a rendszer magának a parlamentnek is, a parlament méltóságának és tekintélyének, — amelyet pedig meg akar menteni — mint amennyit árt a hadseregnek s a király és a nemzet közötti harmóniának. (Igaz ! Ugy van ! a balközépen.) Tudniillik a parlament önállóságát veszélyezteti. Beállítanak ide egy őrséget, egyenesen azon ötlet alkalmából, hogy legyen az egy. a parlamenttől függő intézmény, de ugy szervezik meg ezt az intézményt, hogy természetszerűleg sokkal jobban függ katonai hatóságoktól, mint a ház elnökétől. Mert ugyebár, a befok/ás mindig azé, akié a büntetés és a jutalmazás joga. (Igaz ! Ugy van ! a balközépen !) Az előléptetés, a büntetés a katonai hatóságok dolga marad, a képviselőház elnökének pedig egyetlen jogköre az, hogy áttétetheti a j>alotaőröket. Ennyi az egész. (Felkiáltások jobb jelöl: Elég az !) Azt a katonailag fegyelmezett egyént az egész beléje nevelt tradiczió, vére, a katonaság parancsai iránt teszi fogékonynyá, ő első sorban katona marad akkor is, ha palotaőr lesz. Tehát óriási hatalommal ruházunk fel egy olyan szervezetet, amely végelemzésben elsősorban a katonai hatóságoktól függ. Helyes-e ez ? Nem veszélyezteti-e ez a parlament önállóságát ? Hogy mennyire igy van, az külsőleg is kidomborodott akkor, midőn a már többször emiitett eset után a parlament részéről az ügy megvizsgálása czéljából semmi sem történt, hanem igenis történt a katonai hatóságok részéről, amelyek az egész dolgot itt a házban megvizsgálták. Es a mentelmi jogot teljesen feladta a képviselőház ezekkel az urakkal szemben. Ezeknek joguk van azért, amit a képviselő itt a házban mond, maguknak itt a képviselőházban rögtön egyoldalú véres elégtételt venni. Rögtön megtehetik. Jogukban van bezárni az egyik képviselőt, akit sem a képviselőház, sem az elnök az ülésteremből ki nem zárt. Hát ez nem ütközik a mentelmi jogba ? A mentelmi jog nem szűnt-e meg teljesen ezen urakkal szemben ? Szabad-e ezt csinálni ? De azt akarják, hogy a parlament méltóságát, tárgyalásainak komolyságát ilyen utón biztosítsák. Bizonyos, hogy nagyon szép, fenséges czél ez, amelyért sok áldozatot is lehet hozni. De ezélhoz vezethet-e egy ilyen intézmény ? mit szervez, mit kodifikál ez, ha nem az önkény uralmát a parlamentben, az ököljögot ? Mert mikor megengedi, hogy önmagának vegyen szatiszfakcziót a tiszt a kéj)viselőház termeiben, akkor szakit minden eddigi eljárással, akkor teljesen lehetetlenné_teszi a parlament méltóságának fentartását. En hosszú évek óta vagyok tagja a háznak ; sokszor láttam itt sértéseket, sokszor hallottam csúnya kifejezéseket. Az ülés alatt is, az ülések felfüggesztésének ideje alatt is, mindig, minden képviselőnek törekvése az volt, hogy megakadályozza azt, hogy a megsértett képviselő indulata által elragadtatva sajátkezüleg vegyen elégtételt magának a házban. Minden erejét megfeszítette mindenki, hogy az elégtétel másutt történjék, hogy itt semmi más elégtételt ne vehessen senki, mint csak azt, amit az elnök van hivatva megadni és a ház maga. Itt megengedik azt, hogy a tiszt magának vegyen elégtételt. Kérdem, ha a tisztnek szabad, nem szabad-e a képviselőnek is ? Az alkalmazottnak több joga legyen, mint az alkalmazónak ? Milyen alapon lehet ezt megindokolni ? Hiszen ha mindenki ezt a példát fogja követni, ha mindenki a rajta esett sérelmet itt a helyszínen, akár szóval, akár tettel, meg akarja torolni, hová vezet ez ? Az anarchia elve az, amit ide behoztak, (Elénk derültség és zaj a jobboldalon.) amivel állandóan békét fentartani és a parlament méltóságát biztosítani teljesen lehetetlen. (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) De, t. képviselőház, mindennek még a legnagyobb hibája az, (Halljuk!) hogy világosan látható ebből az intézkedésből az a szellem, amely vezeti a mai kormányt, az a szellem, amely okozza ezt az egész krizist. A tisztelt ministerelnök ur olyan tűzoltó, aki petróleummal olt. (Ellenmondások jobbról.) Minden egyes ténye, amely gyógyítani akar, csak élénkíti a harczot, uj tüzet, uj izgató anyagot ad s lehetetlenné teszi a békés kibontakozást. Mi az egész mai állapotnak az oka ? Az, hogy annak daczára, hogy nincs olyan óriási nagy ellentét a pártok programmjai között, mint más parlamentekben, hogy nincs az a helyzet, mint például