Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-460

Í60. országos ülés 1913 június 17-én, kedden. 145 Vonatkozólag ugyanilyen jelentés van a napirend 10-ik pontjába felvévaj(lrom. 782, 827,) javaslom a : t. háznak, hogy a napirend 9. és 10. pontját együtttesen méltóztassanak tárgyalni. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ehhez kérjest mondom ki a határozatot. Az előadó ur kivan szólni. Hegedüs Kálmán előadó: T. ház! Az iparfelügyelők 1910. és 1911. évi tevékenységéről szóló jelentés minden egyes sorából úgyszólván egy panasz csendül ki, nevezetesen az, hogy az iparfelügyelők nem képesek sokoldalú feladataikat teljesíteni, nem képesek megfelelni azon számos kötelességnek, amelyet az ipari felügyeletről szóló törvény rájuk ró. (Halijuk ! Halljuk !) T. ké ja viselőház ! En a munkásbizottság nevében több izben bátorkodtam a kereskedelemügyi minister urat arra kérni, hogy az iparfelügyelők létszámát szaporítani szíveskedjék. A kereskedelmi ministeT ur ezen kérésemet, a tőle megszokott jóakarattal, ügybuzgósággal és ügyszeretettel teljesítette is. En azonban legnagyobb sajnálatomra ezt a kérést többé nem ismételhetem, mert ennek semmi foganatja nem lenne. Nem lenne pedig kétféle okból. Először azért, t. ház, mert az iparfelügyelők mai létszámát is csak nagyon nehezen lehet lentartani. A kiválóak, az erősek igyekeznek ettől az intézménytől megválni és másutt, ahol jobb díjazásban részesülnek, ahol több fizetést kapnak, érvényesitik a tehetségüket. Egy igen nagy hiba történt már a múltban. Az iparfelügyelői kart a maga rendezetlen voltában beosztották a rendezett műszaki státusba. Ennek azután az lett a következménye, hogy különösen a IX. és X. fizetési osztályban levők elé igen sokan kerültek és azok, akik a TX. és X. fizetési osztályban vannak, az előléptetésnek csak igen csekély reményével küzdenek a megélhetésért és teljesitik azokat a kötelességeket, amelyeket — ismétlem — oly nagy számmal ró rájuk az iparfelügyeletről szóló törvény. Ehhez járul még a technikának rohamos haladása, amely épen azt az anyagot vonja el az iparfelügyelői intézménytől, amelyre ennek az intézménynek leginkább szüksége van. A másik ok, amiért az iparfelügyelők sokoldalú kötelességeiket teljesíteni nem képesek, abban rejlik, hogy a törvény számos olyan kötelezettséget ró rájuk, hogy nem képesek minden feladatuknak megfelelni. A gyárakat kötelesek minden esztendőben megvizsgálni, balesetvizsgálatokban, telepengedélyezési eljárásokban vesznek részt, szakértői funkcziókat teljesítenek, ezenkívül terveket készítenek, eszmékkel szolgálnak a munkásvédelem, a munkásbiztositás terén és terveikkel úgyszólván az egész ipari életet majdnem az egész területen irányítani igyekeznek. Meg kell tehát állapítanunk, t. képviselőház, hogy a

1

? iparfelügyeletről szóló törvény irott malaszt marad és ha igaz Vadász Lipótnak az a mondása, mint ahogy iga?, hogy minden magyar törKEPYH. NAPLÓ. 1910 1915. XIX. KÖTET. vény tulajdonképen egy epitaphium, egy sírfelirat : »Itt nyugszik egy eszme eltemetve«, százszorosan igaz ez az iparfelügyelőkről szóló törvényre vonatkozólag, mert itt el van temetve a munkásvédelem eszméjének egész világa, a munkásbiztositás érdekeinek egy nagy csoportja és mindazoknak a közgazdasági és szocziális érdekeknek a hosszú sorozata, amelyek az iparfelügyelői intézményhez, ez intézmény virágzásához és jövőjéhez fűződnek. T. képviselőház ! Annak a reményemnek adok kitejezést, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur az ő erős kezével ezeket az eszméket ki fogja ragadni sírjukból és uj életre fogja feltámasztani. Ennek a reményemnek k

;

fejezésével kérem, méltóztassék a jelentést tudomásul venni. (Éljenzés.) Elnök: Szólni kivan valaki ? Ha nem, ugy a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a magyar királyi iparfelügyelők 1910. évi tevékenységéről a kereskedelemügyi minister ur jelentését tudomásul venni, igen vagy nem. (Igen !) A jelentés tudomásul vétetett és a főrendiházzal közöltetni fog. Kérdem továbbá a 10. pontra vonatkozólag a t. házat, méltóztatik-e a magyar kir. iparfelügyelők 1911. évi tevékenységéről a kereskedelemügyi minister ur jelentését tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A jelentés tudomásul vétetett és közöltetni fog a főrendiházzal. Miután a napirend 11. és 12. pontja letárgyaltatott, következik a 13. pont : az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár 1907— 1909. évi, valamint a kerületi munkásbiztositó pénztárak 1909. évi működéséről a kereskedelemügyi minister ur jelentése (írom. 781, 832). Az előadó ur kivan szólni. Hegedüs Kálmán előadó: T. képviselőház! A ministerelnök ur beköszöntő beszédében megígérte, hogy a kormány a munkásbiztositás intézményét gyökeresen reformálni fogja. Megigérte, tehát meglesz. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezután csak néhány szóval emlékezzem meg azokról az igazán szomorú, igazán kétségbeejtő adatokról, amelyeket a munkásügyi bizottság jelentése elénJc tár. A bizottság jelentésének adatai az 1907/1909. esztendőkből valók, ezidő óta a viszonyok ezen a téren igen lényegesen romlottak. Csak egyetlen egy jelenségre kívánok rámutatni : a betegsegélyezési járulékok 4 millió K-ról 8 millió K-ra emelkedtek. Egy igen kiváló szakférfiú. Halász Aladár, a Pester Lloydban megjelent czikkében reámutatott arra, hogy mig 1908-ban a kiadásoknak csak 30%-ára rúgott az igazgatási és orvosi költségek nagysága, addig már 1913-ban a kiadások 40%-át teszik ki az orvosi és igazgatási költségek. Ebből kénytelen vagyok azt a konklúziót levonni, hogy maholnap ezek az urak 19