Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-460
138 460. országos ülés 1913 június 17-én, kedden. közepén kezdődött meg Nyugat-Európában. A kereskedelmi alkalmazottak érdekében megindult mozgalom legszebb vívmányát Ausztráliában érte el, ahol ma már hat órás záróra a törvény. Mi, t. képviselőház, eddig a határig nem mehetünk el. Nekünk respektálnunk kell a kereskedők érdekeit, akik elől nem zárhatjuk el épen az esti órákban a vásárló közönséget, de figyelembe kell vennünk a fogyasztók és különösen a munkásfogyasztók érdekeit is, akik rendesen az esti órákban, főkép pedig szombaton este, az egész következő hétre, teljesitik bevásárlásaikat és szerzik be szükségleteiket. Figyelemmel kell lennünk a kereskedők üzleti érdekeire, amelyek megkívánják, hogy ne zárjuk el előlük a közönséget épen ezekben az órákban, de egyenesen megkövetelik azt is, hogy gondoskodjunk róla, hogy egy méltányos záróra megállapításával a kereskedelmi alkalmazottaknak egy erőteljes, egészséges és képzett osztálya teljesítse a maga kötelességét maguknak a kereskedőknek az érdekében is. Csak igy oldhatjuk meg a legsikeresebben ezt a szocziálpolitikai kérdést. Hiszen a nyugateurópai országokban is azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztás, a kereslet igénye a kínálat idejéhez idomul. Ez a törvényjavaslat csak Budapesten és a székesfővárossal szomszédos községekben lépteti életbe nagyjában azt a megállapodást, mely a főnökök és a kereskedelmi alkalmazottak között már létrejött. De módot nyújt arra, hogy szabályrendeletek utján városokban, rendezett tanácsú városokban és vármegyékben is életbe lépjen, hozzá idomulva azokhoz a viszonyokhoz, amelyek ott uralkodnak, természetesen a törvén}' keretén belül. (Helyeslés.) Ha mindezekhez a rendelkezésekhez hozzávesszük még azt is, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképen csak az első lépés, amelyet követni fog a lépéseknek egész hosszú sorozata, a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak szabályozásáról szóló törvényjavaslatban, akkor nyugodt lélekkel és örömmel ajánlhatom a t. képviselőháznak e törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Szepesházy Imre jegyző: Hantos Elemér! Hantos Elemér: T. ház ! Hosszú esztendők óta a most ismertetett törvényjavaslat az első lépés a kereskedelmi alkalmazottak nagy osztálya szocziális igényeinek kielégítése terén. Az a szerencsés tapintat, amely az igen t. kereskedelmi minister urnak egész tevékenységét jellemzi, ezen kényes ügyben is sikerrel egyeztette össze a munkaadók és az alkalmazottak gyakran, és ebben a kérdésben különösen ellentétes érdekeit. A törvényjavaslat czélja — amint az igen t. előadó ur volt szives azt felemlíteni — az, hogy a napi munkában fáradt alkalmazottaknak egy-két órai pihenőt nyújtson naponta, amelyet családjuknak szentelhetnek, amelyet szórakozással tölthetnek el. (Igaz! ügy van!) Amint ebből látni méltóztatik t. ház. ez a törvényjavaslat a kereskedelmi alkalmazottaknak csak legprimitívebb szükségleteivel számol és azt hiszem, az igen t. minister ur meg fogja engedni, hogy mindaddig, mig «a kereskedelmi alkalmazottak összes jogviszonyai nem szabályoztatnak, amig a kereskedelmi alkalmazottaknak nyugdíjügye kötelezően rendezve nem lesz, addig ennek a 250.000 főnyi kereskedelmi osztálynak szocziális szükségletei teljes rendezéséről szó sem lehet. A kereskedelmi alkalmazottaknak jogviszonyai teljesen rendezetlenek. Szívesen elismerem, hogy ugy ebben a tekintetben, mint nyugdíjügyük rendezése dolgában az igen t. kereskedelmi minister ur már igen fontos kezdeményező lépéseket tett. A jogviszonyok rendezése dolgában szakított azzal az ósdi felfogással, amely kifejezésre jutott a néhány évvel ezelőtt közzétett ípartörvénytervezetben, amely a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyait az ipartörvény nagy komplexuma keretében iparkodott megoldani, holott ezek a jogviszonyok annyira kerek, egységes és független tárgyát képezik a kodifikácziónak, hogy rendezésük dolgában az ipartörvény egészének kidolgozásáig várni nem jelentene egyebet, mint egy nagy társadalmi osztály életérdekeit elméleti szempontoknak alárendelni. (Igaz ! Ugy van !) Ami a nyugdíjügy szabályozását illeti, erre vonatkozólag az igen t. minister ur megtette az előkészítő lépéseket azáltal, hogy elrendelte, hogy a kereskedelmi alkalmazottak statisztikája a nyugdíjügy szempontjából felvétessék; ez a munkálat már foganatba is vétetett. Addig ugyanis a nyugdíjügy rendezéséről szó sem lehet, mig nem tudjuk, melyek azok az igények, amelyek a nyugdíj szabályozása esetén az alkalmazottakat kell hogy megillessék. Mikor szívesen elismerem, hogy az igen t. minister urat ezen tekintetben a kezdeményezés dicsősége megilleti, arra kell kérnem őt, hogy pályázzék a megvalósítás dicsőségére is. Késő nemzedékek -emlékében ezzel oly helyet biztosithat ráágának, mint aminőt elfoglp 1 a mai generáczió emlékezetében Baross Gábor, akinek emléke dicsőségesen forrott össze a magyar szocziálpolitika első lendületeivel és aki a vasámajá munkaszünetről szóló törvénynyel megelőzte a nyugati kulturállamokat is és hálára kötelezte nemcsak hazája, hanem az egész világ dolgozó társadalmát. (Helyeslés.) A t. ház bölcsességétől és az igen t. kereskedelemügyi minister ur szocziális érzékétől várom és remélem, hogy ezen nagy társadalmi osztály Ügyei nem maradnak továbbra is rendezetlenek, hogy nem fogjuk tovább tűrni azt, hogy ezek az emberek, ez a nagy osztály, amely jelentékeny ereje a magyar kereskedelemnek, továbbra is ugy legyen kitéve a mindennapi élet viszontagságainak, hogy jövőjéről ne legyen gondoskodás, ami csak arra volna alkalmas, hogy a polgári társadalom ezen békés elemei szélső ellenzéki áramlatokba sodortassanak bele és hogy azt, amit békés utón a törvényhozás segélyével elérni nem tudtak, az
