Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-459

A59. országos iiiés 1913 juniiis 16-án, hétfőn. 121 törvényhatóságok, és X, Y-nal szemben kihágás miatt járnak el. Már most nem. elégedtek meg a törvény által büntető bírósági Ítélet esetén kimondott felette súlyos következménynyel, hanem ezt a rendelkezést a magyarázatban már súlyosbították és kimondották, hogy ha a közigazgatási hatóság valakit elitéi, már ez is büntetőbírósági Ítéletnek tekintendő. így történt az a hallatlan igazságtalanság, amely ritkaság számba megy, hogy példának okáért egy lelkésztől — nekem konkrét adataim vannak, a ministerium előtt fekszenek — azért, mert elitélték öt koronára kihágásért, egy másiktól, mert egy másik kihágásért 25 koronára Ítélték, elvonták az állami segélyt három évre. Rakovszky iván : Milyen kihágás ? Pop Cs. István : Szíveskedjék Ms türelemmel lenni, mert mindent el szoktam mondani. Most jövök arra, hogy t. képviselőtársamnak is válaszoljak, milyen kihágás. Csodálatos esetei vannak a kihágásoknak, amelyek egészen nóvumok az európai büntetőtörvénykönyvekben. Van államellenes kihágás és van államellenes panasz és van államellenes magatartás és mindezeket ki állapítja meg 1 A jegyzőtől és a községi bírótól felfelé az a megszámlálhatatlan közeg és hatóság, akinek elég, hogy a papnak szemejárása nem tetszik s már államellenes magatartást fog rá, ugy hogy t. képviselőház, a ministerelnök urnak elődje idejében megtörtént, hogy egy ministeri tanácsos ur levelet irt a szolgabiráknak, hogy: ugyan, uraim, az önöknek nem tudom micsodája, hogy nem szeretik ezt az embert, még nem jelenti, hogy az államellenes dolgokat követ el és ha önök azzal a pappal nincsenek szoros baráti viszonyban, az még nem államellenes cselekedet. Feláüitottak egy tételt csak azért, hogy annak a papnak a lába alól teljesen kivegyék az alapot. Abszolúte ki van szolgáltatva a közegeknek, az állami közegek és a megyei közegek kényekedvének. (Rakovszky Iván a kijárat félé indul.) Ne méltóztassék távozni, t. képviselő ur, épen most akarok az előbb emiitett dolgokról beszélni. (Derültség.) Megtörténik, hogy ha mint kihágást nem büntetnek valamit, akkor ráhúznak egy másik paragrafust, hogy az államellenes magatartás. Ne játszszunk a fogalmakkal, mert az állam biztonsága nem degradálható oda, hogy ily eseteknél is államellenes magatartásról beszélünk ! Mert ha valakinek a magatartása olyan, hogy az kihágást sem követ el, azt hiszem, az csak mégsem járja, hogy csak mert a jegyző azt mondja, hogy annak a papnak magatartása államellenes, az már elegendő legyen arra, hogy a minister felszólítsa az illető egyházhatóságot, hogy vonja fegyelmi alá. Es ha az egyházhatóság nem bünteti és azt mondja, hogy derék ember, akkor az állam azt mondja, én mégis másról vagyok meggyőződve, mert ugy értesültem, hogy az nem arra való ember és megvonom tőle három évre a jövedelemkiegészítést. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez KÉPVH. KAPLÓ 1910 1915. XIX, KÖTET. mégis méltánytalan dolog és az »álía mellenesség« ilyen tág kiterjesztése nem egyeztethető össze az állam méltóságával. Bátor voltam ezeket a dolgokat felhozni, hogy meggyőzzem önöket, miszerint épen a kongruatörvény szellemével ellentétben járunk el, ha a kisebb képesítésű embereket teljesen kihagyjuk e törvényből. Mert ugy fogom fel a valódi tényállást, hogy igenis teljesen ki vannak véve belőle. Mert a minister ur jóindulata nagyon kétséges. Lehet jó minister, lehet rossz minister. Fájdalom, nagyon sok rossz minister is volt és a ministerekre bizni egy dolgot ilyen körülmények közt nem méltó a törvényhozáshoz. Az előterjesztett indokoknál fogva a törvényjavaslatot nem fogadom el, de amennyiben elfogadtatnék, a második szakasznál leszek bátor egy indítványt tenni. Elnök : Ki következik ? Hoványi Géza jegyző: Siegescu József! Siegescu József: T. ház! Pop Csicsó t. képviselőtársam rámutatott e törvényjavaslatnak egyes hézagaira, melyekről mindnyájan tudjuk, hogy lehetnek közöttük olyanok is, melyeket idővel szanálni kell. De tekintettel arra, hogy ez a törvényjavaslat a jDapságnak egy olyan régi álmát valósítja meg, melyre régebben gondolni sem mertek, én ezért szivem egész melegével üdvözlöm a minister urat, hogy a lelkészkedő pajDságnak fizetését, illetve illetményeit rendezni szives volt. (Helyeslés.) Az irányadó gondolat az, hogy ha a köztisztviselők minden ágazatának fizetését rendezzük, akkor gondoskodnunk kell, hogy ebből a rendezésből a lelkészkedő papság se maradjon ki. (Igaz ! Ugy van !) A lelkészkedő papság hazafias és erkölcsi érdemeit most nem akarom ecsetelni, de annyit mégis bátorkodom megjegyezni, hogy az ő hivatásuk a legideálisabb és tekintettel arra, hogy állásuknál fogva ők vannak a néppel legszorosabb viszonyban, reánk bizonyára nem közömbös, hogy milyen érzelmek uralkodnak bennük. E javaslat alkalmas arra, hogy a papságot kielégítse, de lehetetlen elhallgatnom, hogy vannak olyan hézagai is, melyeket okvetlenül reparálni kell, ha nem is a mostani javaslat keretén belül, de legalább is a közel jövőben. T. ház ! Hazánkban különösen a görög-keleti és görög-katholikus egyházak a múltban mostoha viszonyok között voltak és mint Pop Csicsó t. képviselőtársam helyesen megjegyezte, nem volt módjukban, hogy a lelkészi állásokat annak idején csakis magasabb képesítésű lelkészekkel tölthették volna be és így még most is körülbelül 1500 — nem pedig 2500, ahogy t. képviselőtársam emiitette — kisebb képesítésű lelkész működik a görög-keleti és görög-katholikus egyházakban, ami körülbelül a román papságnak a felét jelenti. Már az 1898 : XIV. t.-cz. két kategóriába sorozta a papságot és pedig magasabb és kisebb képesítésű lelkészek kategóriájába. A magasabb 16