Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-459
116 459. országos ülés 19Í3 június 16-án, hétfőn. séről a vallás- és közoktatásügyi minister ur törvényjavaslata (írom. 800, 844). Az előadó ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) Herczeg Ferencz előadó : T. képviselőház ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ha formájában nem is, de lényegében nem egyéb, mint a kongruajavitásnak egy módja. A lelkészi illetménjrek kiegészítésével először az 1898. évi XIV. törvényezikk foglalkozott. Ez a törvényezikk tudvalevőleg kikapcsolta a rendezésből a katholikusokat, még pedig a rómaiakat ép ugy, mint a keletieket és az örmény szertatásuakat, a többi törvényesen bevett felekezetre nézve pedig kétféle összeget limitált, még pedig a nagyobb, a magasabb minősitésü lelkészekre 1600 koronát, a kisebb minősitésüekre pedig 800 koronát. A nagyobb minősitésüek alatt azokat értjük, akiknek nyolez középiskolai osztályuk, háromévi theológiájuk és nyilvános vizsgájuk van. Az 1909. évi XIII. törvényezikk egy lépéssel tovább ment ezen a téren, s miután a magasabb, a nagyobb katholikus javadalmakat és a katholikus alapot belevonta, kiterjesztette a kongruarendezést a katholikus lelkészségre is. Azonkivül rendezte a segédlelkészek kongruáját, alapul fogadván el a magasabb minősitésü segédlelkészekre és a szervezett állásokban levő hitoktatókra nézve az ezer koronát, a kisebb minősitésüekre nézve pedig a 800 koronát. Az előttünk fekvő törvényi avaslat most ismét egy lépés előre ezen a téren, az arra szoruló alsó papság sorsának javítása terén. Figyelemmel kellett lennünk arra, hogy a lelkészség, még pedig az összes felekezetek lelkészei, nemcsak egyházi, hanem igen fontos nemzeti és szocziális missziót is teljesítenek és épen ezért nagyon kívánatos, hogy az egyházakban az egyházi proletariátus képződése megakadályoztassék. (ügy van !) Ennek a kérdésnek megoldása közben két szempontot kellett szemünk előtt tartanunk. Az egyik a jogosult magánérdek, a másik a közérdek szempontja. A jogosult magánérdek természetesen azt kívánta volna, hogy tekintettel a mostani nagy drágaságra, minél magasabbra szabjuk meg az állami segítség mértékét, viszont azonban a közérdek azt tette kötelességünkké, hogy az állampénztárnak financziális helyzetére is tekintettel legyünk és igy csak a feltétlenül szükséges segítségre szorítkozzunk. Ennek a két ellentétes szempontnak kiegyeztetése a jelen törvényjavaslat. A mélyen t. minister ur a korpótlékrendszert választotta. Ezt a korpótlékrendszert igen röviden bátor leszek főbb elveiben a következőkben ismertetni. {Halljuk! Halhuk!) A korpótlékban csakis a nagyobb képesitésü lelkészek fognak részesülni. Ez, t. képviselőház, első pillanatban tán sokak előtt igazságtalanságnaklátszik, mert hiszen épen a kisebb minősitésü lelkészek, azok, akik az egyházi forrásból is a legszegényesebben dotált lelkészi állásokban vannak, azonban amellett, hogy igy korlátozzuk a korpótlék által nyújtott segítséget, amellett szól az a körülmény, hogy nemcsak egyházi, hanem nemzeti érdek is, hogy a lelkészeknek mindenképen igen fontos hivatása minél magasabb intellektuális fokon álló emberek kezébe kerüljön. (Elénk helyeslés.) Ez nem csak az egyháznak, hanem a nemzetnek is érdeke. (Helyeslés.) Azonkivül általános emberi szempontok is szólnak amellett, hogy a ki kvalifikácziójának megszerzése közbentöbbet dolgozott, fáradozott, az nagyobb javadalmazásban is részesüljön. (Helyeslés.) Korpótlékra tehát igényt fog emelhetni minden, bevett vallásfelekezethez tartozó lelkész, aki a régebbi törvények szerint igényt emelhet az 1600 koronás kongruakiegészitésre ; azonkivül minden lelkész, aki ezt az 1600 korona kongruakiegészitést csak azért nem kaphatja meg/mivel egyházi forrásból eredő jövedelme nagyobb az 1600 koronánál. Azonban, amint a lelkészi jövedelem eléri a 3000 koronát, megszűnik a korpótlékra való mindenféle jogosultság. A korpótlékot quinquenneliák alakjában fogják kiutalványozni és pedig ugy, hogy öt évi szolgálat után 400 koronára nyílik igény, tiz évi szolgálat után 800 koronára, tizenöt évi szolgálat után 1000 koronára, húsz évi szolgálat után 1200 koronára és huszonöt évi szolgálat után 1400 koronára. Tehát a korpótlékkal dotált lelkésznek legkisebb jövedelme lesz 2000 korona, legnagyobb jövedelme pedig 3000 korona. Ez azonban ugy értendő, hogy a korpótlékkal csak ki fogjuk egészíteni az illető lelkésznek jövedelmét a limitált határig. Ha tehát valakinek kongruakiegészitéssel együtt vagy anélkül 1600 korona jövedelme van, az öt év múlva meg fogja kapni az egész 400 koronát, amely kiegészíti a jövedelmét 2000 koronára. Akinek azonban például egyházi forrásból eredő nagyobb jövedelme van, mondjuk 1800 korona jövedelme, az nem fogja az egész 400 koronát, hanem csak 200 koronát megkapni, amely kiegészíti jövedelmét 2000 koronára. (Helyeslés.) Es ez igy megy tovább. Ezzel összefüggésben van az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az az intézkedése is, hogy ha a korpótlék élvezetében levő lelkésznek időközben fokozódik az egyházi forrásból eredő jövedelme, akkor ezzel arányban le fog szállittatni a neki kiutalandó korpótlék. A korpótlékot most kezdetben 5, illetőleg 10 évi szolgálati időre visszamenőleg fogják fizetni a törvényjavaslat intencziói szerint, és pedig 1913 január 1-ére visszamenőleg. Akinek azon a napon öt évnél nagyobb, de 10 esztendőnél kisebb szolgálati ideje volt, az öt évi korpótlékot fog kapni, akinek pedig tiz évnél nagyobb szolgálati ideje volt, az tiz évi korpótlékot fog kapni. Egyelőre nagyobb korpótlék egyáltalában nem fog kiutalványoztatni. Vannak a törvényjavaslatnak némely külön intézkedései is. Ezeknek egyike az, hogy a korpótlékra csak abban a mértékben emelhet igényt
