Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

440. országos ülés 1913 tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz küldetik át. Következik a vizjogról szóló 1885 : XXIII. t.-cz. kiegészitéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 358, 739) harmadszori olvasása. Gr. Draskovich János jegyző: (olvassa a tőrvényjavaslatot). Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. háztól, elfogadja-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasás után, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot elfogadta, s igy véglegesen letárgyaltatván, alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás céljából a főrendiházhoz küldetik át. T. ház ! Következik a napirend 5. és 6. tárgyaként felsorolt két törvényjavaslat (írom. 730, 740), (írom. 731, 741) tárgyalása. Mindenekelőtt van szerencsém bejelenteni, hogy ezen törvényjavaslatoknál a kormányt a betegsége által akadályozott vallás- és közoktatásügyi minister ur helyett, az igazságügyminister ur fogja képviselni. (Helyeslés.) Továbbá a t. ház engedelmével a tárgyalás mikéntjére nézve azt a javaslatot teszem, miszerint tekintettel arra a körülményre, hogy a két törvényjavaslat között a legszorosabb tárgyi kapcsolat van, ugy hogy alig lehet az egyiket helyesen megítélni és vita tárgyává tenni a másiknak érintése nélkül, méltóztassék a t. háznak elhatározni, hogy e két törvényjavaslatot kapcsolatosan tárgyalják, (Helyeslés.) vagyis a kifejlendő általános vita kiterjeszkedjék mindkét törvényjavaslat tárgyalására. Természetesen ez a megállapodás nem veheti el egyetlen kéjrviselőnek sem azt a jogát, hogy ha jónak látja, a másik törvényjavaslatnak, a községi és felekezeti iskolai tanítókra vonatkozó javaslatnak általános vitájában is felszólaljon, mert ettől a jogától a ház egyetlen tagját sem lehet megfosztani. De ha méltóztatik a kapcsolatos tárgyalást elhatározni, ez czinozura lesz az elnökségre az iránt, hogy engedje meg a most meginduló általános vitában, hogy a szónokok mindkét törvényjavaslathoz szóljanak. Ha méltóztatnak ehhez hozzájárulni, (Helyeslés.) akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Most következik az általános vita. Az előadó urat illeti a szó. Siegescu József előadó: T. képviselőház! Az állami, községi és hitfelekezeti tanítók illetményeiről szóló törvényjavaslatot mindannyian a legnagyobb lelkesedéssel fogadtuk. A minister ur azzal a tollvonással, melylyel ezt a javaslatot nevéhez fűzte, kitörülte a magyar frazeológiából ezt a két szót: tanitónyomor és tanitóinség; (Igaz ! Ugy van !) mert ezentúl lehet még beszélni szerény tanítói javadalmazásról, de tanítói éhbérről beszélni annyit tesz, mint lomtárba került fegyverekkel hadakozni. (Igaz ! Ugy van !) A beállott gazdasági viszonyok folytán mindenhol szükségessé vált az úgynevezett fizetésrendezés. De ez a fizetésrendezés sehol sem volt márczias 3-án, hétfőn. 85 olyan nagymérvű, mint épen a tanítói javadalmaknál, hol a tanítói fizetés helyenkint 30—40 százalékkal emelkedett. Mondhatom, hogy a nemzet ezzel csak régi tartozását egyenlítette ki tanítóival szemben. Ez igaz, de volt idő, midő^ a nemzet a jelenleginél sokkal kedvezőbb any viszunyok között volt; volt idő, midőn a kü" yi politika sem kívánt oly elodázhatlan any • áldozatokat, és ha ma ily viszonyok között a kormány mégis tudott ily törvényjavaslatot benyújtani, ezzel bebizonyította, mennyire meg tudja becsülni tanítóinak, a nemzet napszámosainak munkáját. (Igaz ! Ugy van !) Legyen szabad röviden összefoglalni azokat az előnyöket, melyeket az a javaslat a tanítókra nézve tartalmaz. (Halljuk !) Az Apponyi-féle törvény alapján a férfi- és nőtanitók kezdőfizetése, a különböző állomáshelyek szerint 1200, 1100 és 1000 K, mely fizetésben öt évig kellett maradniok. A jelenlegi tervezet szerint a férfi- és nőtanitók kezdőfizetése 1200 K és lakbér ; két év múlva a férfitanitó és négy év múlva a nőtanitó élvez már 1400 korona fizetést és lakbért. A befejező fizetés az Apponyi-féle törvény szerint volt 2400 korona, amelyben benfoglaltattak a korpótlékok is és ezt elérték a tanitók a 31-ik szolgálati évben és ezzel a fizetéssel szolgáltak szolgálatuk befejezéséig, mely összegnél nagyobb nem lehetett tehát a nyugdíj sem. A jelen tervezet szerint a 2400 koronás fizetést elérik a férfitanitók szolgálatuk 23. évében, a nőtanitók pedig a 25. szolgálati évben, azután folytatólagosan emelkednek egészen 3200 korona fizetésig. A felekezeti tanítóknak az 1907 : XXVII. t.-cz. rendelkezése szerint, a tanitók állomáshelyére való tekintettel, volt 1000, 1200 és 1400 korona alapfizetésük, amelyhez a korpótlékok járultak, még pedig ugy, hogy az első, második, ötödik és hatodik korpótlék 200—200 korona, a harmadik és negyedik korpótlék évi 100—100 korona volt, mig az államiaknál az első korpótlék volt 400 korona, a többi öt korpótlék 200—200 korona. A mai fizetésrendezés tehát a felekezeti tanítót egyszerre az állami tisztviselőkhöz hasonlóan a szolgálati évek száma szerint rendszeres, az államiakéval teljesen egyforma fizetéssel látta el. A minister szeme előtt, ezzel a javaslattal, az egységes fizetési elv lebegett, amelyet kezdettől végig egész teljességében végrehajtott. A legutolsó tanyán, vagy az erdélyi havasokban működő tanító is egyforma fizetéssel kezdi, mint a Budapest mellett levő tanító. Külömbség a felekezeti és államiak között csak annyiban van, hogy a felekezeti tanitó a harmadik fizetési fokozatban, nem ugy, mint az állami, 12 évig, hanem 15 évig marad, de ugy, hogy 38. szolgálati évében eléri az a felekezeti tanitó bárhol az országban az állami tanítókéval teljesen egyenlő legmagasabb fizetést, az évi 3200 koronát. (Helyeslés.) Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1893. év előtt