Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-439

7(5 Í39. országos ülés 1913 márczius 1-én, szombaton koszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 68. szakaszt.) Elnök : Az előadó ur kivan szólani! Pirkner János előadó: T. ház! Hasonlóan a 60. szakasznál tett módosításomhoz, itt is kérem, hogy a negyedik sorban a pénzbírság maximumát 1000 koronában méltóztassék meg­áll apitani. Elnök: Kivan még valaki szólani ? Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom és a tanácsko­zást befejezettnek nyilvánítom. Az előadó ur által tett módosítás szemben áll a szöveggel, s ezért a szöveget a módosítással szemben teszem fel sza­vazásra. Ennek folytán ha a ház a szöveget nem fogadja el, a szakaszt az előadó ur módosításával fogom elfogadottnak kijelenteni. Kérdem a t. ház­tól, elfogadja-e a törvényjavaslat 68. szakaszát eredeti szövegében, szemben az előadó ur által javasolt módosítással, igen, vagy nem? (Nem!) Nem fogadtatott el, ennek következtében a sza­kaszt az előadó ur módosításával jelentem ki el­fogadottnak. Következik a 69. szakasz. Nyegre László jegyző (olvassa a 69. szakaszt, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 70. szakaszt). Szinyei- Merse Félix jegyző: Szabó István (nagyatádi)! Szabó István (nagyatádi): T. ház! A 70. szakasz a következőket mondja : (olvassa) «Á jelen törvényben a közigazgatási bizottság hatáskörébe utalt tennivalókat a közigazgatási bizottságnak gazdasági albizottsága végzi. A gazdasági albizott­ság elnöke a főispán, akadályoztatása esetében a törvényhatóság első tisztviselője. Az elnökön kívül tagjai a közigazgatási bizottság által saját kebeléből vagy ezen kívül álló egyének közül választott két mezőgazdasági- és két erdőgaz­dasági szakférfiu». Ennek kiegészítésére a követ­kező módosítást ajánlom.: A 70. §. 3. bekezdése kiegészítendő azzal : <<és két a vármegye területén lakó közös legelőtulajdonosból, a kiknek lehetőleg a kisbirtokosok soraiból kell kikerülni.* A törvényjavaslat ezeket a legelőtársulatokat teljesen a közigazgatási bizottság hatáskörébe utalja a ministei felügyelete mellett. A közigaz­gatási bizottságok azok, amelyek a legtöbb és a legfontosabb kérdésekben hivatva lesznek a tár­sulat igazgatásában dönteni. Ugy ismerem a viszo­nyokat egész országszerte, hogy a vármegyéknél a. közigazgatási bizottságokban a kisbirtokosok nincsenek benne, kilátás sincs arra, hogy bele­kerüljenek, tehát a kizárólagosan kisbirtokosokból álló legelőtársulatok igazgatásába e szerint a paragrafus szerint lehetetlen, hogy közülük bárki is bejuthasson. En azon az állásponton vagyok, hogy akit igazgatni akarunk, akinek sorsáról határozni akarunk, akinek érdekében törvényt akarunk hozni, elsősorban őt magát kell meg­kérdezni, hogy mi az ő óhaja, mi fáj neki és ő mondja meg először is, hogyan óhajtja vagy hogyan gondolja, hogy lehet azon segíteni. Ezen társulatok igazgatásánál is azt az elvet tartom szem előtt, hogy az a hatósági fórum, amely ezeket a társulatokat igazgatja, legyen abban a helyzetben, hogy a társulati tagok közül is legyen valaki abban az igazgatásban. Ezért indítványozom azt, hogy a vármegye területén lakó közös legelő­tulajdonosokból is kettő legyen tagja ennek a bi­zottságnak, és nem kötöm ki, hogy feltétlenül kis­birtokosokból kerüljenek ezek ki. Ámbár kizárt­nak tartom, hogy egy egész vármegye területén ne lehessen találni a kisbirtokosok között erre al­kalmas két egyént, de mégis bevettem a módosí­tásba, hogy «akiknek lehetőleg a kisbirtokosok soraiból kell kikerülni», mert ha épen volna Ma­gyarországon olyan vármegye, ahol nem találná­nak a kisbirtokosok között alkalmas egyéneket, akkor lehet más legelő-tulajdonost találni, mert még a községi jegyzők is majdnem minden község­ben legelő-tulajdonosok, hiszen fizetésükben meg van az is állapítva. Tehát ezek közül a legelő­tulajdonosok közül okvetlenül ki lehet választani erre alkalmas két embert. Nézetem szerint a kis­birtokosok között is lehet találni, mert hisz, az egész vármegye területén okvetlenül akad közöt­tük két ember, de ha nem lehetne találni, lehet találni a jegyzők között, és én nagyon kívánatos­nak tartanám, hogy miután ez a közigazgatási bizottság a legtöbb kérdésben határoz és parancsol annak a társulatnak, abban a határozó bizottság­ban legyen benn a birtokosokból is két tag. Ezért kérem indítványom elfogadását. Elnök : Kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha senki nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Tisztelettel kérem, méltóztassanak megtartani az eredeti szöveget és ne méltóztassék elfogadni nagyatádi Szabó István t. képviselőtársam in­dítványát. Az megengedett dolog, hogy a köz­igazgatási bizottságba ilyen kisgazdák, mint akikre t. barátom és képviselőtársam utalt, szintén meg­választassanak, de viszont nem lehet megkötni a közigazgatási bizottságot, hogy épen csak ezek közül vagy ezeket is kötelezőleg megválaszsza, még pedig annál kevésbbé lehet, mert valószínű, hogy igen nagy számmal vannak Magyarorszá­gon olyan törvényhatóságok, amelyeknek terü­letén egyetlenegy olyan kisgazda sincs, aki a közbirtokosság tagja és egyúttal a törvényható­sági bizottság tagja volna, következőleg itt a törvény olyan dolgot írna elő kötelezőleg, amit az életben nem lehetne keresztülvinni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. A Szabó István képviselő ur által benyújtott módositvány szövege a szakasz szövegével nem áll ellentétben, hanem annak Megészitését tartalmazza; ennek folytán a szövegtől függetlenül fogom erre vonat­kozólag a kérdést feltenni. Maga a javaslat eredeti szövege megtámadva nem lévén, azt elfogadott­nak jelentem ki és kérdem a t. háztól, elfogadja-e a törvényj avaslat 70. §-ához Szabó István kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom