Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-439

fi39. országos ülés 19Í3 márczius í-én, szombaton. «i5 nás tőkeértékű nemzeti ajándékkal kedveskednek ? Vájjon mit czéloztak a mozgalom tisztelt vezetői azzal, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény elhalasztását követelték, holott nyilvánvaló, hogy ez a törvény a magyar gyáripar adóját 30 százalékkal leszállitja és megszünteti azt az igazságtalanságot, hogy az a kis vidélá bank vagy falusi takarékpénztár jövedelmének 25—30 százalékát kénytelen adóban elíizetni, ellenben a 100 milliós nagy bank és nagy biztositó intézet úgyszólván teljes adómentességet élvez ? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Vájjon meggondolták-e a mozgalom vezetői, hogy a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény életbelépésének elhalasztásával mit értek el, amikor tudvalevő, hogy e törvény számos jó uj rendelkezése mellett leszállította a takarékbetétek adóját a felére és az elhalasztás után megmaradt az a visszás állapot, hogy Európa összes államai közül Magyarországon van a takarékosság a legjobban megadóztatva, holott talán egész Európának nincs egyetlen országa, a melyben annyira szükség volna a takarékosságra, mint épen Magyarországon. Es fennmaradt az a visszás állapot, hogy a pénzintézetek és magánosok az ő tőkéjüket továbbra is a külföldön, a szomszéd Ausztriában fogják betét gyanánt elhelyezni, mert mig nálunk 10 százalékkal van a takarékbetét jövedelme sújtva, addig Ausztriában csak 1*5 százalékkal. Ezeket kell számon kérni mindazoktól, akik minket akkor, amikor a mozgalom megindult, reakczionárizmussal, fiskálizmussal és más hasonló jelszavakkal vádoltak meg. A nagybirtok terheinek csökkentése, a nagy bankok adómentességének fentartása, a nép takarékfilléreinek fokozott megadóztatása, ez az, amit többek között az ország ennek a mozgalomnak és ezen mozgalom vezetőinek köszönhet. De köszönhet nekik mást is az ország ; egy oly adórendszert, oly adóképet, amelyben senki magát kiismerni nem fogja, mert életben marad a régi adók túlnyomó része és életbe lép néhány uj adó, életbe lép az uj kezelési törvény, de életben marad a réginek egy része, szóval : oly komplikáczió fog előállani, amelyben senki ki nem ismeri magát. A pénzügyi bizottság igen tisztelt előadója az ő szellemes modorában azt mondotta egyszer, hogy ez a magyar adórendszer hasonlitható egy jelmezestélyhez, melyben a legkülönbözőbb korok kosztümjeiben jelennek meg. Van ebben az adórendszerben Mária Terézia korából való rész, a bécsi kongresszus idejéből származó rész, a forradalom előtti és utáni időből, a hatvanas évekből, van rokokó, Biedermayer, diszmagyar, szóval : minden jelmez benne van és ezek sokaságában senki ki nem ismeri magát. Ha ő annak idején azt jelmezestélynek^ nevezte, akkor a mai magyar adórendszert már bolondestélynek lehet nevezni, (Derültség.) amelyben senki soha ki nem ismeri magát, mert a régi kosztümökhöz varrtunk ezen országgyűlés tartama alatt hat ujat és KÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. XYIII. KÖTET. nem tudjuk, hogy az ujakból és a régiekből mennyi van használatban. Igen helyes, hogy a t. pénzügyminister ur az előttünk levő törvényjavaslat második szakaszában felhatalmazást kér a t. háztól arra, hogy adórendszerünk érvényben levő tagjait összeszedje és azokat publikálja. Én ettől sokat nem remélek, mert azt tapasztalom, hogy a nagyközönség az adótörvényeket nem olvassa, csak szidja és abban a furcsa felfogásban él, hogy az adótörvényt nem kell olvasni, mert, amit az adótörvényekből okvetetlenül tudnia kell, azt úgyis megizeni neki az államkincstár a végrehajtó utján. Ily állapottal szemben igen nehéz adómozgalmakat ellensúlyozni és én most semmiféle konkrét javaslattal nem akarok előállani, de ajánlom a t. kormánynak megfontolásra azt, hogy a most elhalasztott törvények közül legalább azokat a törvényeket, melyek ellen senki soha kifogást nem emelt, ugy mint nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, (Élénk helyeslés.) valamint a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvényt léptesse 1914 január elsején életbe, továbbá tegye lehetővé, hogy a legsúlyosabb, legszégyenletesebb adónem, a másodosztályú kereseti adó legalább legalsó tagozatában, mely a legszegényebb népre mint fejadó nehezedik, 1914 január elsején megszűnjék. A javaslatot magát, amelyben az igen tisztelt kormány és az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, számol a magyar városi polgárságnak hangulatával, ezen intencziójánál fogva, valamint a kormány iránt táplált bizalmamnál fogva, a felhozott aggályok daczára elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha senki nem kivan szólani, a vitát bezárom. Az előadó ur sem kivan szólam, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. háztól, elfogadja-e a tárgyalás alatt álló, törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául, igen vagy nem ? (Igen.') Elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—6. szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása a legközelebbi ülés napirendjére fog kitüzetni. Következik a napirend második tárgya : az osztatlan közös legelőkről szóló törvényjavaslat (ír. 632, 738), illetve az erre vonatkozó bizottsági jelentések tárgyalásának folytatása. T. ház! Az általános vita még nem volt bezárva. Felirva senki sincs. Kivan valaki szólani ? (Nem!) Ha szólani senki nem kivan, a vitát bezárom. Báró Kazy József államtitkár ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) B. Kazy József államtitkár: T. ház! A jelen törvényjavaslat szempontjából a jogi kér9