Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-437

4-2 137. országos ülés Í918 február 27-én, csütörtökön. kőzzék egy biró és az megzavarva sokasé legyen. (Elénk helyeslés.) Hogy lehetővé teszi azt, hogy a biró biztosítva legyen abban az irányban, hogy az eljárás a fiatalkorúval szemben ennek a törvényjavaslatnak 25. és 26. szakaszai szerint fog történni és hogy valami érdeklődő, izguló sommás alperes vagy ügybuzgó ügyvédjeielölt meg nem fogja zavarni őt, akkor, amikor ő a legnagyobb komolysággal méltóságteljesen, olyan komolyan, hogy az a fiatalkorú életében örök nyomot hagyjon hátra, a fiatalkorút megdorgálja. De, t. ház, még szomorúbban nézünk ki ma a próbára bocsátással. Hiszen a statisztikai adatok is mutatják azt, — mert amint előbb emiitettem, amig száz fiatalkorú közül a járásbiróságnál 72 Ítéltetik dorgálásra, csak 7-et bocsátanak próbára — mondom, ezek az adatok is igazolják, hogy biróságaink a próbára bocsátás intézményét nem szívesen alkalmazzák. Miért % Mert különösen vidéki bíróságoknak úgyszólván nincsen meg a lehetőségük ma arra, hogy miután ezt az ítéletet meghozták, miután az ügyet úgyszólván aktaszerüen elintézték, akkor a gyakorlati életben annak a próbára bocsátásnak foganatját ellenőrizhessék. Nincsen meg a bírónak a lehetősége a mai jogszabályok és berendezések mellett erre és nincsenek is nagyrészt és igen sok helyen olyan közegei, akik neki ebből a szempontból segítsenek. Ez a javaslat, t. ház, ezen is lényegesen változtat. Ezen javaslat olyan hatáskörrel ruházza fel azt a fiatalkorúak ügyében Ítélkezni hivatott birót, amelynél fogva az ő működése tulaj donképen az ügynek aktaszerü elintézése után kezdődik, amikor tulajdonképen az ő missziója az, hogy az a fiatalkorú állandó ellenőrzés mellett maradjon, hogy a próbára-bocsátás ideje alatt vissza ne sikoljon arra az útra, amelyen a próbára-bocsátás előtt volt. De ez a javaslat biztosítja azt is, hogy különböző tényezők állhatnak a bíróság segítségére e czélra és ott, ahol e szempontból a társadalom arra nem elég buzgó, közreműködésre nem elég hatásos, ott a bírónak segítségére hivatalos közeg is áll. (Elénk helyeslés.) T. ház, ha ennek a javaslatnak semmi más előnye nem volna, mint az, hogy a dorgálás és a próbárabocsétás intézményét így a gyakorlati élet szempontjából megerősíti, hogyha ennek a javaslatnak semmi más czélja nem volna, minthogy ezeket a novella által stipulált büntetési nemeket gyakorlatiakká teszi, akkor is — azt hiszem — elutasíthatnék azt a vádat, hogy mi itt a humánus szempontoknak alárendeljük a társadalmi jogbiztonságot. Azt hiszem, ha mindazok, akik eddig is ugy a szakirodalomban, mint a napisajtóban e javaslatnak gáncsokat vetettek, a jövőben az ügy érdekében segítségünkre volnának, lelkesen buzdítanák azokat a birói közegeket, azokat a pártfogó tisztviselőket, azokat a társadalomból vett egyéneket, akik hivatottak lesznek a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozni: akkor meg vagyok győződve, t. ház, hogy rövid idő múlva mindenki előtt tisztán fog állani, hogy ezzel a törvényalkotással hazánk valóban a kultúra szempontjából jelentékeny lépést tett előre és hogy hazánk e javaslattal az erkölcsi fejlődés terén hathatós művet alkotott. Épen ezért fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szojka Kálmán jegyző: Blanár Béla! Blanár Béla: T. képviselőház! (Halljuk I Halljuk!) A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat régi, elavult nézeteknek záróköve ; uj világnézeteknek hajnalhasadása. A büntetőjog átalakulásának átmeneti korszakát éljük. Az a régi felfogás, hogy a bűncselekmény önmagában megítélhető önkényes gonoszság, hova-tovább megszűnik. Mindinkább általánosan elterjed s általánosan elfogadottá lesz az a nézet, hogy a bűntett morális és szocziális betegségnek szimptomatikus megjelenése, akarat, környezet és motívumoknak eredménye. És ha ez a nézet általánosabbá válik és elfogadtatik, akkor feltétlenül át kell alakulnia a büntetési rendszernek, a büntetés czéljának is. Át kell alakulnia, mert hiszen azok a régi megtorló elméletek — a talio rendszeréről nem is szólok — a büntetőjognak ezen általánosan elfogadott felfogásába bele nem illenek, és a büntetés czéljának mindinkább azt kell tekinteni, hogy a bűntett elkövetőjét akaratában erkölcsileg megőrizze és oly környezetet teremtsen, amely a még ki nem irtott bűnös hajlamok tettre válásának ne kedvezzen. A büntetés ennélfogva akaratnevelés és környezetjavitás. T. képviselőház ! Ezeknek az eszméknek minálunk régi harczosa, aki igazán nagy küzdelmeket folytatott, aki tényleg minden erejét, minden ambiczióját ezen eszmék megvalósításába, érvényesítésébe helyezte, az igazságügyminister ur (Ugy van I Ugy van!) és az igazságügyminister ur volt az, aki a büntetőnovellában első ízben érvényesítette ezeket az eszméket. A büntetőnovellának t. i. az a czélja, hogy a fiatalkorúakat ne annyira büntesse, mint inkább megjavítsa és hogy ezen czél megvalósítása körül a társadalom tevékenységét a lehető mérvben igénybe vegye. A társadalom tevékenységére a fiatalkoruaknak ilyen büntetésnél, ilyen megjavításukat czélzó intézkedéseknél feltétlen szükség van, mert hiszen a bűnöző fiatalkorúakkal való törődés a társadalom önérdeke. A fiatalkorúak züllése valóságos társadalmi veszedelem; a fiatalkorúak mentése pedig nemzetmentés, a nemzet erkölcsi és anyagi erejének védelme. Ezeknek a nézeteknek adott kifejezést már a bűntetőnovella is és ezeket igyekszik érvényre juttatni a most tárgyalt törvényjavaslat is. A bűntetőnovella 18. §-ában, ahol az egyes fiatalkorúak büntetéséről van szó, megáÜapittatott, hogy a megtorló intézkedések közül azt kell hogy alkalmazza a bíróság, amely a fiatalkorú terhelt jövőbeli magaviselete és erkölcsi fejlődése szem-