Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-441

Hl. országos ülés 1913 márczius k-én, kedden. 109 bői álló státusban, mert, amint tegnap is kijelentettem, minősités nélkül gyarló és szorgalmas tanitó között nem volna különbség, (ügy van !) Különösen őt akarom meggyőzni, hogy ez épen a felekezeti tanitók szempontjából is szükséges, mert minősitéssel az ügybuzgóságot fogjuk növelni a tanítóságban, mert ha a tanitó tudja, hogy semmiféle minősités nem lebeg a feje felett, akkor igazán csak annyit fog tenni és dolgozni, amint azt a minister ur tegnap kijelentette, hogy épen el ne csapják. Zalán Gyula t. képviselőtársam rendkivüli nagy tudással és apparátussal előkészített beszédében nagyon sok uj és jó eszmét hozott fel és ezek az eszmék nem olyanok, amelyeket tekintetbe ne lehetett volna venni és tekintetbe is vettük a közoktatásügyi bizottságban. Meg akarom nyugtatni, amennyiben ő a tanitóképzés terén, ugy látszik, inkább ideális szempontok által akarja magát vezéreltetni, mert azt állítja, hogy a tanítóképzésben nincs elég gyakorlati irány. Én, mint épen a tanitóképzési intézetek egyik ellenőrzője, kijelenthetem, hogy igenis különösen négy-öt év óta a tanitóképzés oly gyakorlati módon folyik, hogy azok a pedagógusok, akik a tanitóképzés történeti fejlődésével foglalkoznak, bátran kijelenthetik, hogy oly gyakorlati tanítóképzés, mint nálunk, Európa egyetlen államában sincs, a mi tanítóképzésünk az első helyet foglalja el az összes európai államok között. Giesswein Sándor t. képviselőtársam is nagy elismeréssel van a javaslatok iránt és megnyugtatást kér különösen két tekintetben : Megnyugtatást kér arra nézve, hogy, ha a szolgálat bizonyos osztályban letelik és az illető tanitó legalább is megfelelő minősitést nyer, hogy az okvetlenül előléptetendő legyen. Vagyok bátor felhivni t. képviselőtársam figyelmét a felekezeti tanitókra vonatkozó javaslat 13. §-ára. Ott expressis verbis, taxatíve meg van mondva, hogy ha a szolgálati idő eltelik és legalább megfelelő minősitéssel bir az illető tanitó, nem lehet őt mellőzni az előléjatetésben. Azt az aggodalmat, hogy esetleg ilyen mellőzés olyan tanítót is érhet, kinek megfelelő a képesítése, meg fogja nyugtatni a 13. §. Ugyancsak megnyugtatást kér Giesswein t. képviselőtársam abban a tekintetben is, hogy ezen törvényjavaslatnak az illetményei kiterjednek a tanitókra 1913. évi január 1-étől. Ez is egyik kívánság volt és ebben a tekintetben is megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, mert a 22. §. harmadik bekezdése expressis verbis biztositja az összes tanítókat, legyenek azok akár államiak, akár hitfelekezetiek, hogy a jelen törvény hatályba lépte időpontjában- már alkalmazásban állott tanitók járandóságait 1913. évi január hó 1-ével kezdődő hatálylyal legkésőbb 1913. évi deczember hó 31-éig kell kiegészíteni. Ha tehát a kiegészítés esetleg csak októberben vagy novemberben történik, annak 1913 január 1-én kezdődő hatálylyal kell történnie. Azt hiszem, ebben a két pontban t. képviselőtársam teljes megnyugvást kapott; és ezek után újból azzal a kérdéssel fordulok a t. házhoz, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot most már a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök : A minister ur kivan szólni ! Balogh Jenő igazságiigyminister: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy a tegnapi napon benyújtott határozati javaslatok érdemében egész röviden nyilatkozhassam. (Halljuk ! Halljuk!) Azok a t. képviselőtársaim, kik tegnap a napirenden lévő két tanítói törvényjavaslatnak vagy egyszerűen a napirendről való levételét vagy a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz való visszaküldését indítványozták, azt hiszem, talán akaratlanul is figyelmen kivül hagynak egy igen jelentős szempontot, azt t. i., hogy ezekből a javaslatokból mielőbb törvény váljék. Ez a szempont nemcsak a tanítóság jogos érdekeivel egyértelmű, hanem egyúttal az egész országnak érdekeivel is. Damián Vazul t. képviselőtársam határozati javaslata első részében egyenesen azt kívánja, hogy a törvényjavaslat a napirendről levétessék és a kormány azután megfelelő módosítások tételére, ujabb osztályba sorozásra, uj kiegészítésre utasittassék. Ez, egész nyugodt lelkiismerettel mondhatom, annyit jelent, mint legalább hónapok hosszú sorára, talán félévre való elhalasztása a tanitók jogos türelmetlenséggel várt reménységei megvalósulásának, hogy végre azt az összeget, amelyet a törvényhozás már a múlt évben a költségvetés megszavazásakor részükre mint többletet megadott, január 1-étől visszamenőleg megkaphassák. Hogy ez több hónapra terjed, erre nézve legyen szabad felhoznom, hogy épen vallás- és közoktatásügyi szolgálatom alkalmával majdnem egy évig sürgettem ezen javaslatoknak megalkotását és az egész múlt év folyamán Budapesten tartózkodtam, csakhogy a nyár alatt azon dolgozhassunk, (Elénk éljenzés.) és tapasztaltam, mily tömérdek számításra van szükség 32.000 tanítónál, mely számítás nemcsak arra szorítkozik, kik azok és hol szolgálnak és milyen minőségben, hanem különösen szolgálati idejükre ; mert természetesen magasabb illetmények illetik meg őket különböző szolgálat alapulvételével; azután folytatni kellett a tárgyalásokat a pénzügyi kormánynyal és midőn a pénzügyi rész is rendbejött, akkor ismét az illetékes felekezetekkel és más érdekelt körökkel is kellett tárgyalnunk. Pl. méltóztassanak csak megengedni, hogy utaljak a szász nemzetiségi tanitók viszonyaira, akik egészen különállók ebben az országban. Végül pedig arra kellett figyelemmel lennünk, hogy, habár negyvenhat év előtt alkottatott meg népoktatási törvényünk, mégis igen nagy számmal vannak olyan elvi jelentőségű kérdések, amelyek mind ez ideig nincsenek tisztázva. Legyen szabad pl. felemlítenem a kincstári tanitók jogviszonyainak komplex témáját, amely maga is olyan téma, amely több mint négy