Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-403

403. országos ülés 1912 június 2í-én, hétfőn. 59 vekedvén, miután ezek képezik alapját a nyugdíjazásoknak, természetesen emelkedtek maguk a nyugdíj ellátmányok összegei is. Az ekként emelkedett szükségletek kielégítésére már most a vármegye közönségének csak két irányban nyílhatott fedezete. Az egyik irány az volt, hogy felemeli a nyugdíj intézeti tagok járulékát, a mi tekintve ezek anyagi helyzetét, de viszont a kor határáról nézve is humanitárius szempontjából is teljesen lehetetlen lett volna, a másik pedig az, hogy felemelje a törvény által engedett pótadó százalékát és annak az igényét. Az utóbbi tekintetben azonban akadály merült fel, mert hiszen méltóztatik tudni, hogy az 1883: XV. t.-cz. csak bizonyos határig engedi meg a vármegyei pótadó igénybevételét: 5 százalékig és 5 százalékon túl már a törvényhozás külön felhatalmazása szükséges. A belügyminister tehát most azt javasolja, méltóztassék általánosságban, generaliter felhatalmazni a vármegyéket arra, hogy a nyugdijalap czéljaira a pótadót az 1883 : XV. t.-czikkben stipulált ezen öt százalékon felül még három százalékig igénybe vehesse, annak az egy feltételnek szoros kikötésével, hogy a mi egyszer az 1883 : XV t.-czikk által engedett öt százalékon belül a nyugdijalapok javára megszavaztatott, az ezentúl ezen rendeltetésétől ne legyen elvonható, hanem tovább is ezen nyugdijalapok javára szolgáljon. Bátor vagyok ezek alapján proponálni, méltóztassék a belügyminister ur ezen javaslatához ugy általánosságban, mint részleteiben hozzájárulni, (Élénk helyeslés.) elsősorban azért, mert — amint azt a pénzügyi bizottság igen érdemes előadója, aki egyúttal közigazgatásunknak egyik legalaposabb ismerője, Sándor János kifejtette — valóban visszás állapot az, hogy mig az utolsó községnek is szabad keze van a pótadót olyan százalékban igénybe venni, amint azt szükségeü, addig a törvényhozás a vármegyéknek a pótadókivetési jogát bizonyos mértékig korlátozza. A második szempont, amiért ezt javaslom, az, hogy más mód erre nincs. Volna két mód, mind a két mód azonban — ismétlem — a kor és a humanizmus szempontjából elvetendő. Az egyik az volna, hogy a nyugdíj intézeti tagok ellátmányát felemeljük, ez azonban teljesen lehetetlen; a második, ami még nagyobb abszurdumra vezetne, hogy magukat a nyugállományokat aránylagosan leszállítsuk, ahogy erre egyes vármegyei nyugdíj szabályzatokban mód nyílik. Nincsen tehát más mód arra, hogy a létező hiányokat fedezzük, mint hogy a belügyminister által kontemplált módon, a vármegyék által igénybevehető pótadók felemelését lehetővé tegyük. Ezért ajánlom, hogy a törvényjavaslatot ugy egészében, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Senki nem kíván. A vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Gr. Draskovich János jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—5. %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása a képviselőház holnapi ülésének napirendjére íog kitüzetni. Következik a Budapest székesfővárosi m. kir. államrendőrség hatáskörének Erzsébetfalva, Kispest és Szentlőrincz községek területére való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 525, 568) általános tárgyalása. Az előadó ur kivan szólni. Haydin Imre előadó : T. képviselőház ! A belügyminister ur ebben a törvényjavaslatban javasolja, hogy a Budapest székesfővárosi magyar kir. államrendőrség hatásköre Erzsébetfalva, Kispest és Szentlőrincz községek területére kiterjesztessék. Azt hiszem, t. képviselőház, nem szorult bővebb indokolásra annak a szükségességnek a kifejtése, hogy mennyire fontos, hogy a székesfőváros rendőrségi czentraléjának hatásköre mindazon szomszédos községekre és területekre kiterjesztessék, amelyek Budapesthez közel fekszenek. De nemcsak a rendőri szolgálat eredményének, hatályának és fokozásának érdekében van ez, de hogyha ezt elmulasztanék, ugy egész evidens, hogy oly károk keletkeznének, különösen a nyomozás és vizsgálat terén, amelyek pótolhatatlanok lennének. Nemcsak ebből a szempontból ajánlom azonban erjavaslat elfogadását, hanem sokkal tágabb, sokkal magasabb szempontból is. Mindig arról beszélünk, hogy a vidéki rendőrséget államosítani kellene. Épen ezen államosításnak van az érdekében, hogy egy hatalmas központi rendőrségi czentrálé teremtessék, amelyből azután a vidéki városok és helyek megfelelően alimentálhatók lennének. Én tehát e két szempontból ajánlom a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadásra annyival inkább, mert hiszen anyagi fedezet dolgában az 1912. évi költségvetés máris tartalmaz erre vonatkozólag fedezetet. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kíván szólni, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen !) A ház elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Gr. Draskovich János jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—8. %-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori felolvasása a ház holnapi ülésének napirendjére tűzetik ki. (Élénk felkiáltások : Éljen az előadó ! Taps.) Következik az 1912. évre kiállítandó ujonczok 8*