Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-430

430. országos ülés 1912 deczember 18-án, szerdán. 541 zett betéteiket. Sajnos, erre a kérdésre csak azt felelhetem, Hogy erről van tudomásom és ezt a mozgalmat részemről igen károsnak és amilyen károsnak, olyan indokolatlannak is tartom. A modern hiteléleten épült gazdasági szervezet alapjait az képezi, hogy azok, akik megtakarított pénzeiket nem tudják, vagy nem akarják — akár szakértelem hiánya, akár vállalkozási kedv hiánya folytán — közvetlenül maguk felhasználni, azokat átengedik másoknak, akik azokat felhasználják, azokat gyümölcsöző befektetésekre forditják. Ennek a gazdasági szervezetnek természetes alapja a bizalom: a bizalom egyrészt az ország és az állam gazdasági konszolidácziója, másrészt pedig a jogrendnek minden körülmények és minden viszonyok között való fentartása iránt. Amely államban ennek a bizalomnak alapjai hiányoznak, az az állam nem képes arra, hogy modern gazdasági szervezeten nyugvó gazdaságot tartson fenn. Amely államnak nincs elég ereje arra, hogy minden viszonyok között biztositsa azt a jogrendet, amely szükséges ennek a bizalomnak istápolására és kifejlődésére, az az állam hivatásának megfelelni mint modern állam nem képes. Azt hiszem, hogy nincs ebben a házban senki, de remélem, nincs az országban sem józanul gondolkozó ember, aki a magyar államot ezen jogrend fentartására minden körülmények közt képesnek ne tartaná. És ha ilyen a helyzet, akkor minden objektiv alapja hiányzik annak, hogy ez a bizalom az állampolgárok kebelében meginogjon. Mert, t. ház, azt, hogy rendkivüli gazdaság viszonyok között, amelyek a modern gazdasági életben ismét mind gyakrabbá és gyakrabbá válnak, — hisz a konjunktúrák egyszer jobbak, máskor rosszabbak — hogy, mondom, rossz konjunktúrák mellett előfordulnak egyes fizetésképtelenségek, hogy egyesek, hiteligényeik kielégítésében megszorulván, fizetéseiket rendesen teljesíteni nem képesek, ez nem lehet indok arra, hogy az ország közgazdasága iránti bizalom meginogjon. Nem lehet indok a bizalom megingására az sem, hogyha külpolitikai bonyodalmak következtében félős az, hogy esetleg a béke, amelynek fentartása iránt minden faktor minden lehetőt megtesz, fentartatni nem fog. En a magam részéről már gyakran voltam abban a helyzetben, hogy kinyilváníthassam, hogy igenis, remélem, hogy a jelen viszonyok között is a béke fentartható lesz. (Helyeslés.) De ha ez be nem is következnék, akkor sem látok semmi indokot arra, hogy az az idegesség, amely az ország közönségének egy részében látható, további tápot nyerjen, vagy hogy ez az idegesség az ország közönségét olyan lépésekre ragadtassa, amelyek egyedül lehetnek okai annak, hogy a béke fenn nem tarthatása esetében az ország közgazdasági viszonyai tekintetében katasztrofális jelenségek mutatkozzanak. Mert hogyha a bizalom meg nem rendül, akkor nincs baj, daczára annak, hogy a béke esetleges fenn nem tarthatása mindenesetre nagy tőkefogyasztást von maga után, mert viszont az ország közgazdaságának mindig megvan az ereje arra, hogy a fogyasztást pótolhassa, már csak azért is, mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy viszont háborús bonyodalmak idejében a normális tőkefogyasztás igen kis mértékre szorul,. tehát az a többlet, amelyet a rendkivüli viszonyok igényelnek, a rendkivüli tőkefogyasztás czimén, a másik oldalon megtakarítás czimén mutatkozik. (Igaz! TJgy van !) Ez az egyetlen módja annak, hogy háború viselése bármikor lehetségessé váljék. Bármiképen alakuljon is a mostani helyzet, — bár ismétlem, nekem alapos reményem van arra, hogy tisztán csakis a békés kibontakozás irányában fog alakulni — egyáltalában nem indokolhatja azt, hogy olyan pesszimisztikusan Ítéljük meg a gazdasági helyzetet, hogy azt lehessen mondani, hogy czélszerüen járnak el tisztán saját vagyoni érdekeik szempontjából is- azok, akik betéteiket a pénzintézetektől elvonják, azokat hazaviszik, vagy nem tudom milyen szekrényekbe és safe-ekbe elrejtik. Sőt ellenkezőleg, ismétlem, hogy az egyetlen ok, amelyből komoly bonyodalmak keletkezhetnek, az lehet, ha a közönség, megijedve magamagától és megijedve az álhirektől, a másoknál tapasztalt idegességtől, megrohanja az összes intézeteket, amiáltal azokat tényleg igen nehéz helyzetbe juttathatja. (TJgy van!) Mert méltóztassanak meggondolni, hogy a magyarországi pénzintézetek betétei majdnem öt milliárdot tesznek ki. Ezen 5 milliárd — ezt néni a t. képviselőháznak keh mondanom, hanem a közönség egy részének — nem a pénzintézetek szekrényeiben van elhelyezve, hanem el van helyezve gyümölcsözőleg másoknál, és ennek az 5 milliárdnak az egyszerre való elvonása Magyarországon, de másutt is, teljesen lehetetlen helyzetbe hozná az összes pénzintézeteket s az egész közgazdaságot. (Igaz! TJgy van!) Ennélfogva, t. ház, én azt tartom, hogy mindenki csak akkor teljesiti a haza és polgártársai iránt tartozó kötelességét, hogyha igyekszik a közönséget felvilágosítani az iránt, hogy a betéteknek a pénzintézetekből való kivonásával magának nemcsak hogy nem használ, de ellenkezőleg, magának, polgártársainak és a hazának csak árt. (ügy van!) A második kérdés, amelyet a t. képviselő ur hozzám intéz, az, hogy van-e tudomásom arról, hogy egyes helyeken a hatósági közegek túlbuzgóságból az uj tőkekamat-adó végrehajtására való hivatkozással a betevőket betéteik kivételére késztetik. Erről csak szórványosan értesültem, hogy egyes helyeken ilyen hamis informácziók előfordultak. Erre nézve a legkategórikusabban kijelenthetem, ugy, amint azt a t. képviselő ur is tette, hogy ez a felfogás minden alapot nélkülöz. Az uj tőkekamat-adótörvény végrehajtása e tekintetben semmit sem változtat az eddigi helyzeten ; a pénzintézetek, mint a múltban, ugy a jövőben is, épenséggel nem lesznek arra köte-