Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-429
k29. országos ülés 1912 deczember 17-én, kedden. 521 vártató, mint amennyi eddig volt a bevétel, t. i. a házadó, már életbe van léptetve, (Ugy van! Ugy van!) azok az adónemek pedig, amelyeknek életbeléptetése ezentúl fog bekövetkezni, nem többlettel, hanem kevesblettel fognak járni, (Ugy van ! Ugy van ! Derültség.) és mégis azt kívánják, hogy ezeknek életbeléptetése halasztassék el. (Derültség. Ugy van!) Ami a t. képviselő urnak azt a számadatát illeti, hogy Budapesten a házadó az utóbbi években négy millióval emelkedett, ez tényleg igaz, ez azonban nem az adóreform következtében történt. Budapesten a házadó emelkedésének két oka van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, amelyre méltóztatott alludálni, a házbérek emelkedése. A másik, hogy az 1867., de nevezetesen a 70-es évek óta megindult nagy épitkezések folytán beállott ideiglenes adómentességek ideje most szukczeszszive lejár, és természetes, hogy még ezentúl is évről-évre emelkedni fog a budapesti házak adójának hozadéka, (ügy van! Ugy van!) Az a számadat és az a számvetés, amelyet a t. képviselő ur előadni méltóztatott, hogy a megterhelt házak tulajdonosai aránylag rosszabbul járnak ezentúl, mint jártak eddig a meg nem terhelt házak tulajdonosai, tényleg helyes. Ez igy van. De ez azért van igy, t. ház, mert a mi adótörvényeink a terhek levonását illetőleg eddig tényleg egy rendkívül észszerütlen — csak ezt a kifejezést használhatom — intézkedést tartalmaztak. Ugyanis a törvény azt mondja, hogy az általános jövedelmi pótadóból levonható a bekebelezett terhek évi kamatainak 10%-a. Ez igazán semmiféle kapcsolatban sem volt magával a teherrel vagy magával a jövedelemmel — és az általános jövedelmi pótadó a jövedelmi adóval sem lévén semmiféle kapcsolatban — tényleg megesett, hogy valaki, alá annyira megterhelte házát, hogy a teher évi kamatainak 10%-a elérte az általános jövedelmi pótadót, általános jövedelmi pótadót nem fizetett. Nem áll azonban az a tézise a képviselő urnak, hogy e tekintetben most változás fog beállani, mert most is le lesznek számithatók a valódi terhek a jövedelemből, sőt le lesznek számithatók olyan terhek is, amelyek eddig leszámíthatok nem voltak. Mert eddig csak bekebelezett terhek voltak leszámithatók, tehát nem az összes terhek. Nem áll meg tehát a tézis ugy, hogy az eladósodott ember ezután feltétlenül többet fog fizetni, mint eddig ; csakhogy bizonyos adóssági terhek nem fognak olyan indokolatlan előnyökkel járni, mint ma, mert a teljes adóssági teher a teljes jövedelemből lesz levonva ezentúl. Az eddigi állapotból azonban nemcsak és nagy részben nem az eladósodott emberek húztak hasznot, hanem az adótörvény tényleg azt lehet mondani, kényszeritette az ingatlantulajdonosokat arra — és ez egyforma mértékben áll a házés a földtulajdonosokra — hogy megterheljék az ingatlanaikat akkor is, ha nem volt szükségük reá (Ugy van ! Ugy van !) és a kölcsön vett összeKÉPVH, NAPLÓ 1910 1915. XYIÍ. KÖTET. geket kamatmentes papírokban helyezték el. (Igaz ! Ugy van!) Az általános jövedelmi pótadóban való nyereségük, különösen a fővárosban, a hol a házadó nagy lévén, az általános jövedelmi pótadó is nagy, nagyobb volt, mint a mennyit a kamatterhük kitett, különösen akkor, a mikor kedvező pénzügyi viszonyok voltak és ezért terheltek meg nagyon sok ingatlant. (Igaz ! Ugy van!) Ennek az anomáliának megszüntetéséből már most arra következtetni, hogy az uj adótörvény az eladósodott osztályokat jobban sújtja, mint a régi, nem lehet. (Igaz ! Ugy van !) A mi azt illeti, hogy indokolatlan az, hogy nem az annuitások vonatnak le a jövedelemadóból, hanem csak az annuitásokban rejlő tiszta kamat, engem tényleg meglep az, hogy épen a t. képviselő ur állítja fel ezt a kívánságot. Hiszen az annuitásos kölcsön alapján fizetendő annuitás nem jelent egyebet, mint azt, hogy valaki 50—60 éven át fizeti a kamatot, s ezenkívül önmaga számára bizonyos összeget félretesz. (Igaz ! Ugy van !) Akár takarékpénztárba teszi, akár fizeti annuitás czimén, ez a bizonyos összeg, a melyet az illető a törlesztési időszak tartama alatt fizet, a tőke összegéig nő, s akkor ő kifizette a tőkét s ezzel törlesztette az egész adósságot. (Igaz ! Ugy van !) Az annuitásban a kamatterhen felül rejlő összeg tiszta tőkemegtakaritás (Igaz! Ugy van!) s az nem vonható le az adóból, épp ugy, mint a hogy nem vonható le a más czimen való tőkemegtakaritás sem. (Ugy van! Helyeslés!) A mi a t. képviselő urnak a tőkekamatadóra vonatkozó adatait illeti, abban a tekintetben, amit erre nézve mondott, hogy ez az adó érett volna a teljes eltörlésre, teljesen osztom az ő nézetét. De épen azért, minél inkább tartom azt, hogy ez olyan adó, amely a teljes eltörlésre megérett, s amely nem a tőketulajdonost sújtja, hanem a hitelt kereső közönséget — amint a múltkor is volt szerencsém ezt kifejtem — annál kevésbbé tudok megérteni egy olyan mozgalmat, amely arra irányul, hogy ennek a tőkekamatadónak 10, sőt amennyiben lajstromos kivetésről van szó, az általános jövedelmi pótadóval együtt a 13 és %%r °l 5 %" ra va ló mérséklése elodáztassék. Mert minél inkább megérett ez az adó arra, hogy eltöröltessék vagy legalább mérsékeltessék, ha már a pénzügyi helyzet nem olyan, hogy ezt tsljesen eltörülhessük, annál inkább kell azoknak, akik igen helyesen ismerik el a tőkekamatadónak ezt a hatását és szerepét — mert nagyon sokan vannak, a kik nem igy fogják fel, akik azt hiszik, hogy azt a tőkés fizeti, pedig nézetem szerint ez teljesen helytelen álláspont — mondom, minél inkább ilyen helyesen fogja fel valaki ennek az adónak a szerepét, annál inkább sürgetnie kell azt, hogy ha már nem lehet ezt az adót teljesen eltörölni, legalább minél előbb életbelépjenek- azok a törvények, amelyek ennek az adónak a terhét lényegesen csökkentik. (Élénk helyeslés.) Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy a 66
